Ilyenek vagyunk?

Hetek óta nem hallani másról, mint arról, hogy mekkora balhé lesz az idei október 23- án. A felvezetés már megvolt. Orvosdoktor Havas Szófia nyilvánosan és többször megerősítette magánvéleményét: ’56 nem forradom volt, hanem börtönből szabadult nyilas suhancok és ellenforradalmárok garázdálkodása. Az MSZP úgy viselkedett, ahogy szokott, mikor a sajátjuk közül valaki a fészekbe büdösít. Sehogy: Havas doktornőnek ez a sajnálatos magánvéleménye. Talán még tiszteletben is tartják, mint bátor asszonyt, aki megüzeni Mécs Imrének, minek is tartja igazából. Merne Havas doktornő a holokauszt áldozatainak a számával játszogatni, mint külön bejáratú – hát Istenem – magánvéleménnyel. Már nem lenne pártjának tagja, és valahol a periférián zokoghatna, hogy magánvélemény és magánvélemény közt mekkora a különbség. 1956-ba belerúgni, lealázni, a résztvevőket nyilas börtöntöltelékeknek beállítani mára sportággá vált. Gyurcsány hibbant pillanatában már nem is forradalomnak, hanem reformfolyamatnak nevezi. Egy dátumot, egy hozzá fűződő eseménnyel, amelyet az egész világ tisztelettel és ámulattal kezel, itthon megint leköpnek, megtagadnak, besároznak, hogy közhelyesebb jelzőket már ne soroljak. Szóval ez az ’56, amely kivívta a világ bámulatát, az ország egyik felének egy lyukas kétfillérest sem ér. Néhány évig még bírták, hogy a történelem, s benne az ’56-os forradalom a helyére került, de a baloldal mostanra öntudatra ébredt. Úgy látják, a szocialista kormányok a magyarokkal bármit megtehetnek. Kérik vissza hát az ellenforradalmukat.
A fél évszázados évforduló a legszégyenteljesebb hatalmi erőfitogtatással ért fel. Ha a szégyent lehet fokozni, a saját adónkból fizetett saját rendőrségünk vétlen és ártatlan emberek tömegét bántotta. Nem kényszerből, önként és örömmel. És ehhez az ország lakosságának nagyjából a fele, magyar állampolgárok, testvéreink, szomszédaink, munkatársaink tapsoltak és éljeneztek. Csőcseléknek, csürhének, állatoknak, húgyos barmoknak, parasztoknak, Fidesz-bérenceknek bélyegezve a szemkilőtt, összevert, lábtörött, nyomorékká vert, megalázott honfitársainkat.
Ezért nem is ért különösebb meglepetés, amikor elkezdődött az idei ’56-os ünnepség behangolása. A rendőrség nem fog gumilövedéket használni. Szívesség? Úgy tudjuk, a gumilövedék használatát betiltották. Lesz helyette újmódi könnygáz, állítólag az ún. CR, amely nemcsak erősen könnyfakasztó, de pszichomotoros irritációt, azaz pánik- és heves izgalmi rohamot vált ki, időleges vakságot, fulladórohamokat, hányást okoz, nagyobb mennyiségben akár halálos is lehet. Lesznek kutyás kommandók, gumibotos rohamrendőrök, lovas rendőrök, és besegít megint a rejtélyes In-Kal Security. Lezárják az Opera környékét, mert Gyurcsány beszél, nehogy valaki közbepisszenjen. Terroristák helyett igazoltatják a tenoristákat. Az arrafelé lakóknak meg rendőri kíséret dukál hazáig. Futballhuligánok és szélsőséges csoportok készülnek megzavarni az ünnepséget – íme a szokásos Szilvásy-féle kétfenekű üzenet. Vagy készülnek, vagy nem. Esetleg nem is szélsőségesek és huligánok, csak simán provokátorok. Akkor pedig a csőbehúzás csavaros esete áll fenn.
A nem engedélyezett ünnepléseket a rendőrség szét fogja verni, a törvényesség betartásával, jól látható azonosítóval fog oszlatni. Az október 23-i megmozdulások közül – üzeni a hatalom – a Fideszé a legrizikósabb, a legveszélyesebb és a legkockázatosabb.
Aki még ezek után is ragaszkodik az ünneplés és megemlékezés haszontalan mítoszaihoz, az megérdemeli, hogy összeverjék.