Régi korok hite

KÖNYVESHÁZ

Hatvanötödik születésnapján sok-sok barátja, tanítványa, kollégája, művészetének tisztelője köszöntötte Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművészt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárát. Az Epreskertben rendezték az ünnepséget, az egykoron a Józsefvárosban álló barokk kálvária mellett, amelyet ide menekítettek a történelem viharai vagy talán a fejlődésre, a város modernizációjára hivatkozó, ám az értékeket rendre elpusztító ember elől. A Mester – barátai sokaságának egyszerűen Lujos – komolyabb betegségből lábalt ki akkoriban, úgy másfél évvel ezelőtt, de kezdte visszanyerni régi kedvét, munkabírását. Hirtelen vihar szakította meg az ünnepséget, mindenki a kálvária belső tereibe menekült. Itt dedikálta az ünnepi köszöntők után Kő Pál és Németh Miklós Attila azt a könyvet, amely kettejük beszélgetésén keresztül igyekezett képet rajzolni a művészi pályáról, vagy még inkább magáról az emberről s a történelemnek arról a néhány évtizedéről, amelyet megélt.
Akkor talán csak a szerző, a népszerű rádiós újságíró – szellemes becenevén NéMA – meg talán a kiadó tudta, hogy sorozat indul a születésnapot köszöntő kötettel. Hogy valóban következnek-e újabb kiadványok is, arra nem találunk utalást sem a Kő Pál, a szárnykészítő, sem az azt követő Petrás Mária, a hitbeégető és az Olasz Ferenc, a Napbanéző című könyvben, de ha nem lenne folytatás, ha eleve triptichonnak tervezte a szerző a műveket, akkor sincs hiányérzetünk. Sőt, valójában így tűnik igazán kereknek, egyetlen egységnek a három interjúkötet. Három olyan alkotóról van szó ugyanis, akik természetesen szuverén művészi világokat alakítottak ki, ám akiknek gondolkodása, a közösséggel, a művészeti tradíciókkal, a történelemmel való viszonya sokban hasonló. Kő Pál volt az opponens a hosszú ideig elsősorban a moldvai csángók dalainak ihletett tolmácsolójaként ismert Petrás Mária diplomavédésén az Iparművészeti Főiskolán. Ugyanakkor fontos helyszín a kálvária Olasz Ferenc számára is, akinek fényképei, filmjei nélkül aligha értenénk meg, mit is jelentett a hit, az Isten jelenléte az ünnepek és a hétköznapok minden percében a régi korok embere számára.
Németh Miklós Attila interjúi éppen azt sejtetik meg az olvasóval, amit nehéz, szinte lehetetlen más műfajban kifejezni, mint a beszélgetés kötetlen műfajában, ide-oda csapongva gyermekkor és szakmai sikerek, történelem és politika, az életművet építő logika törvényei és a mindennapok világa között. A kérdező laikusnak tekinthető a művészet világában, de éppen ez a pozíció teszi alkalmassá arra, hogy olyan kérdéseket tegyen föl, amelyek az olvasók szélesebb köreinek izgalmasak. A további elmélyülést segíti az interjút követő képösszeállítás, biográfia, bibliográfia. A kötetek nagy erénye, hogy az interjúkészítő mindhárom beszélgetőpartnerét jól ismeri, tiszteli, képes sajátos karakterük megrajzolására. Igaz, néha mintha túlságosan is tisztelné őket, mintha nem merne nekik ellentmondani. Így lehet, hogy néha leegyszerűsítők az ítéletek, a megállapítások társadalmi bajaink okairól, így maradhattak a sorozat harmadik kötetében a következő mondatok: „amíg nálunk nagyobbrészt csak hataloméhes, a hatalom közelében helyezkedő papokkal találkozunk, üresek lesznek a templomaink”, vagy: „a könyvszakma csődben van”. Az ügynek, azaz újabb nagyszerű művek születésének s persze magának az interjúkötet hitelességének is jobbat tesz, ha ilyenkor nem egy-egy erőltetett átkötés következik, hanem termékeny vita. A beszélgetésbe, ha a kálvária mellett a magyar múltról és jelenről van szó, az is belefér, ez mutatja meg igazán a teremtő erőt.
(Németh Miklós Attila: Kő Pál, a szárnykészítő. Petrás Mária, a hitbeégető. Olasz Ferenc, a Napbanéző. Masszi Kiadó, Budapest, 2006 és 2007. A kötetek ára: 3990 forint.)