Sínen lennénk, csak elvitték

Nem tudom, észrevette-e Kóka János vasútrongáló miniszter, hogy a pusztulásra ítélt szárnyvonalak sínjeit, alkatrészeit módszeresen lopják. Csak felröppen a hír, hogy ezt és ezt a sínpárt a jövő hónaptól nem használják, máris érkezik egy tettre kész brigád, szép komótosan fölszedik a vágányokat, majd hónuk alá vágják, és mindjárt elviszik.
Működő demokráciákban ilyenkor az elkövetőt lakat alá szokták helyezni, pert kezdeményeznek ellene, antidemokratikusabb országokban a fejét is levágják, hadd érezze, rossz helyen kívánt gyarapodni.
Nálunk más a helyzet, Kóka miniszter még egy nyilatkozatot sem tesz közzé, hogy kedves MÉH-átvevők, nem helyes, hogy önök lopott anyagból gyarapodnak, kérném, mielőbb szolgáltassák vissza az önökhöz beszállított több száz tonnányi vasúti sínt, azok eredete ugyanis zavaros. Nem, Kóka tárcavezető mindössze arról nyilatkozik lelkesen, hogy gazdaságossági szempontból itt és itt „szüneteltetik” a vasúti forgalmat, és ez nagyon jó a magyar társadalomnak. Hogy közben a síneket különféle latrok elviszik, arra nem tér ki az államférfi – az ilyesmi a MÁV, a rendőrség és a polgárőrség dolga, ezzel őt ne traktálják.
A MÁV természetesen tisztában van azzal, hogy a különféle feljelentések nagyjából annyit érnek, mint halottnak a csók, de nem tehet semmit sem, szerinte a rendőrség a hibás, amiért a történteket szimpla lopásként és nem a közlekedés biztonsága elleni bűncselekményként kezeli. A legveszélyeztetettebb területeken (például a Komárom-Esztergom megyei Felsőgalla környékén) a pályaszakaszok sínjein kívül már a jelzőtáblákat, a sínleszorító csavarokat, sőt a bakterházakat is lopják, miközben ez a Kóka ember kiáll a nyilvánosság elé, és azt mondja, minden, ami itt zajlik, a mi érdekünkben történik.
Maguk a munka nélküli vonatok még megvannak.