Szegeden ötszáz, Csongrád megyében pedig további nyolcszáz olyan védelemre szoruló sírt talált egy temetőkutató, amelyek csak a véletlennek vagy a sírkertek vezetőinek köszönhetik, hogy még mindig állnak. Tóth Tamás lapunknak elmondta: a kegyeleti törvény értelmében hazánkban a sírhelyeket huszonöt, míg a kriptákat ötvenévente újra kell bérelni. Ezt hozzátartozók tehetik meg, illetve lehetősége van rá az államnak és az önkormányzatoknak is, hogy egy-egy sírt védetté nyilvánítsanak. Ez utóbbi esetben azonban a sír gondozásáról is a védettségről rendelkező szervnek kell gondoskodnia. Számos helyi vagy akár országos híresség sírja még azért áll, mert az adott temető vezetője nem engedi, hogy a sírhelyet vagy a kriptát másnak adják át, holott a bérlet már évtizedekkel ezelőtt lejárt.
A temetőkutató, aki az egész országban, illetve a határon túli magyar területeken is felméréseket végez, most Csongrád megye temetőiről készített el egy összesítő listát. Eszerint legalább 1300 olyan sír található a megyében, amely minimum helyi védettséget érdemelne. Helytörténészek, sportolók, a Szegedi Tudományegyetem egykori professzorai, festők, színészek, újságírók, katonák, építészek végső nyughelye lehet az enyészeté, mert vagy nincsenek már élő rokonok, vagy ha vannak is, nincsen pénzük a sírhely vagy a kripta újraváltására. Emiatt tűnt el végleg például Veszprémy Dezső sírja is: 1992-ben nyolcvanéves lányának nem volt elegendő pénze, így édesapja hamvait kiszedette, és a Belvárosi temető szóróparcellájában szétszóratta. Veszprémy a Kolozsváron működő, majd onnan Szegedre áttelepülő kórbonctani intézet vezetője, a szegedi egyetem egyik alapítója, illetve két évig rektora is volt.
Veszprémy sírjával kapcsolatban Tóth Tamás elmondta: a rendszerváltás előtt még védett volt. A városi tanács akkoriban ugyanis összesen 120 sírt nyilvánított védetté, ám köztük többségben voltak a munkásmozgalom hőseinek nyughelyei. A rendszerváltás után a városi önkormányzat mindössze harminc sír védettségét tartotta meg, ezek közé valamiért nem került be Veszprémy Dezsőé. A védettségi listát azóta alig bővítették, például három éve, 2004-ben került rá Magyar Ede sírja. Az építész a szecesszió egyik legjelentősebb hazai, szegedi képviselője volt, gyakran nevezték a magyar Gaudínak is.
Tóth Tamás szerint egyébként a nagyjaink sírjairól való elfeledkezés nem mai és nem kizárólag szegedi szokás: 1945 előtt hasonló okokból tűnt el Hild József vagy éppen Dayka Gábor sírja.
– A nyughelyek megmentéséhez elsősorban pénz kell, ezt én is belátom – mondja a temetőkutató. – A városokban kevés a temetőkben a hely, bővítésükre az esetek többségében fizikailag nincsen mód, így nem csoda, ha a lejáró sírhelyeket a temetők vezetői újraértékesítik. A falvakban hely ugyan lenne, ám nagyjaink sírjainak beazonosítása nehézkes: a régi sírok többsége jeltelen, így a temető vezetősége sem feltétlenül tudja, hogy ki nyugszik ott.
A védettséggel együtt járó kötelezettségek miatt nagyobb összefogásra lenne szükség. A temetőkutató szerint például az egyetemi professzorok sírját az egyetemnek kellene gondoznia (vagy legalább részt vennie benne), ám mint mondta: megérti, hogy a felsőoktatási intézményeknek pillanatnyilag kisebb gondjuk is nagyobb ennél.
Felkarolta Tóth Tamás kutatásait Szabó László ellenzéki önkormányzati képviselő Szegeden, aki a városi közgyűlés számára akar javaslatot benyújtani a védendő sírokról. A politikus lapunknak elmondta: Európában egész temetőket tesznek védetté, ha azt jellegük, kortörténeti jelentőségük vagy akár csak szépségük is indokolja. Úgy véli, a hozzátartozók és a pénz hiánya miatt nem lehet megengedni a nagyok sírjainak eltűnését. A politikus egyébként több helyi szempontból fontos személyt is felsorolt, akiknek végső nyughelye már nincs meg: eltűnt a város első néprajzi leírójának, Kovács Jánosnak a sírja, de ugyanerre a sorsra jutott Szeged két legnagyobb főmérnökének, Tóth Józsefnek és Bainville Józsefnek a nyughelye is.
Szintén felkarolná a kezdeményezést Sándor Attila, a Csongrád megyei önkormányzat alelnöke. Mint mondta, sok mindent nem tud tenni, hiszen a megye nem tart fenn temetőket. Ám felhívhatja a megyei polgármesterek figyelmét erre a problémára, javasolva számukra a sírok védetté tételét. Amiben a megye konkrétan segíteni tud, az az, hogy Tóth Tamás kutatásai egy kiadványban megjelenhessenek, illetve a kutatás befejezéséhez is hozzájárulhat az önkormányzat.
– Most vizsgáljuk, hogy milyen formában segíthetnénk a kiadvány megjelenését, milyen módon tudnánk anyagilag hozzájárulni a kutatásokhoz – mondta.
Kérdésünkre, miszerint van-e a megye önkormányzatainak forrásuk a sírok védetté tételére, Sándor Attila úgy fogalmazott: egy helyhatóság költségvetésében egy-egy sírhely megváltása nagyon kis tétel, erre mindenhol tudni kell áldozni. A településeken működik már falu- vagy városszépítő egyesület, amelyek minden bizonnyal a híres emberek sírjait is szívesen gondoznák.
– A gond csak az, hogy ezek a civil szervezetek nem is tudnak arról, ahogyan az önkormányzatok sem, hogy gondozásra érdemes sír található településük temetőjében – vélekedett az alelnök. Szerinte tehát a sír gondozására pénzt nem is nagyon kell költeni, hiszen azt bizonyára elvégzik önszántukból a lelkes civil szervezetek. Sándor Attila hozzátette azt is: a legvégső esetben elképzelhetőnek tartja, hogy egy végletekig forráshiányos település számára anyagi segítséget nyújtson a sírhely megváltásához a megyei önkormányzat is.
origo.hu
Szokatlan keresztnevek hódítanak: így változik a névadási trend
