Verekedés a cárnő körül

Verekedésbe torkollott szombaton Odesszában II. Katalin orosz cárnő emlékművének leleplezése. A milícia ugyan háromszoros védőkordonnal és vaskerítéssel vette körül az ünnepség helyszínét, ám az összecsapásokat nem tudta megakadályozni. Az ukrán kozákság, valamint több nacionalista pártszervezet mintegy félezer képviselőjének ugyan nem sikerült áttörnie a kordont, de az erre irányuló törekvés végül is kemény verekedéssé fajult.
Az emlékmű visszaállítását az orosz érzelmű politikai erők, köztük a Régiók Pártjának helyi szervezete, az Egységes Haza elnevezésű tömörülés, valamint a városi tanács képviselőinek egy csoportja kezdeményezte, ami heves tiltakozást váltott ki a hazafias érzelmű pártok és szervezetek körében. Az ukrán nép történelmi emlékezete megcsúfolásának nevezte az emlékműállítást a kijevi alárendeltségű pravoszláv egyház pátriárkája, Filaret is, aki külön közleményben fogalmazta meg tiltakozását. Ebben egyebek között azt hangsúlyozza, hogy azért is méltatlannak tartja
II. Katalin emlékművének felállítását, mivel a cárnő rendkívül szomorú nyomokat hagyott maga után Ukrajna történelmében, hiszen éppen az ő parancsára kényszerítették hazájuk elhagyására a zaporizzsjei kozákokat, akik végül Törökországban kaptak menedéket. Katalin országlásának tudható be az iskolák tömeges bezárása, az ukrán államiság zsenge hajtásainak teljes megsemmisítése, illetve a totális oroszosítás kezdete. Az sem mellékes szempont, olvasható a közleményben, hogy a szerelmi kicsapongásairól ismert cárné erkölcsi szempontból sem szolgált rá az utókor dicsőítésére.
De nem sikerült megakadályozni az emlékmű felállítását Viktor Juscsenkónak sem. Az államfő szeptemberben felszólította az odesz-szaiakat, hogy tartózkodjanak a „nem hazafias” szobrok állításától. Tiszteljék és becsüljék meg a történelmet, legyenek büszkék arra, hogy ukrán nemzet részének vallhatják magukat, és ne állítsanak emlékművet bizonyos személyeknek, köztük I. Péternek és másoknak, fogalmazott az államfő.