Dániába szorultak a Stasi-tisztek

Nem ismernek fáradságot, és nem riadnak vissza a költségektől sem az NDK állambiztonságát hajdan szolgáló ügynökök, ha becstelen tevékenységüket tudják kozmetikázni. Nemrégiben a dániai Odensében rendeztek eszmecserét.

(Köln)
Az 1990-ben feloszlatott, külföldi kémkedéssel foglalkozó osztály utolsó vezetője, Werner Grossmann betegsége miatt csak írásos üzenetet küldött, és a keletnémet határokon kívül dolgozó titkos ügynököket a „béke felderítőinek” nevezte, majd elismeréséről és nagyra becsüléséről biztosította őket. Június közepén Berlinben akartak összejönni a Stasi javíthatatlan emberei, hogy hangot adjanak kétes értékű meggyőződésüknek. Csakhogy már jóval a rendezvény előtt olyan masszív tiltakozással találták szemben magukat, hogy kénytelen voltak lemondani az öszszejövetelről. Tervüket azonban nem adták fel, és újabb nekifutásuk céljául az ország határán túli találkahelyet szemeltek ki. Az állambiztonsági minisztériumnak a külföldi kémkedésre (HVA) specializálódott szakértői a dániai Odensében jöttek össze, és bizonyították ismét: semmiféle lelkiismeret-furdalás nem kínozza őket.
Az ügynökök – közöttük számos egykor magas rangú tiszt – sikeresnek nevezték ténykedésüket, amely „a béke védelmét szolgálta”. Így tehát eleget tettek megbízatásuknak.
*
Egyikőjük kritikus bevezetővel szolgált: „hasonlóan az NDK-időkhöz, ma is észlelni lehet kitenyésztett Stasi-hisztériát olyan emberek részéről, akik nem akarják hallani az igazságot”.
„Más titkosszolgálatokkal szemben, mi nem gondoskodtunk államcsínyekről, gyilkosságokról és emberrablásról” – bizonygatta Grossmann. Négy másik Stasi-tiszt békebiztosító, sikeres és minden elnyomástól mentes ténykedésről beszélt. Hozzászólásuk csúcspontjáról egy szemrebbenés nélkül hangoztatott kijelentés gondoskodott: „forrásainkkal soha nem éltünk vissza olyan elképzelés érdekében, amely ellentmondott humanista céljainknak”. A fennmaradt Stasi-iratok elemzésével foglalkozó szövetségi hivatal nem volt hajlandó képviseltetni magát a rendezvényen.
A Stasi komoly összeget fizetett a szomszédos kommunista testvérállamoknak azért, ha lelőtték nyugat felé szökni próbáló állampolgárait – derül ki a minap nyilvánosságra hozott, korábban ismeretlen dokumentumokból. A Der Spiegel című magazinnak az egykori bolgár állambiztonságiakkal, illetve határőrökkel készített interjúiból az is kiderül, hogy azok a határőrök, akik lelőttek egy keletnémet szökevényt, közel 120 ezer forintnyi juttatást és extra szabadságot kaptak. A Múlt-Kor portál által idézett lap szerint a lelőtt németek után járó fejpénzt az NDK szófiai nagykövetsége fizette ki, és az akkor is nagyon nagy szegénységben élőknek ez egy kisebb vagyont jelentett. Az őrök arra is kitértek, hogy sokszor egész családokat, így menekülő nőket és gyerekeket lőttek agyon az anyagi haszon reményében. A hidegháború során a keletnémetek viszonylag szabadabban utazhattak a kommunista tömbön belül, bár a Szolidaritás időszaka alatt Lengyelországot levették az engedélyezett országok listájáról. A kedvelt nyaralóhelyként látogatott Bulgáriában aztán sokak fantáziáját felkeltette egy esetleges szökés lehetősége. A Stasi most közzétett aktáiból megtudhatjuk, hogy a berlini fal 1961-es építése és 1989 között kétezer keletnémet próbált nyugatra szökni Bulgáriából, illetve további ezrek próbálkoztak Magyarország, Csehszlovákia és Románia területéről.
Egy 1989-es, határ menti kivégzés esete azt is bemutatja, hogy a kínált jutalom annyira vonzó lehetett, hogy a határőrök sokszor kíméletlenül – közvetlen közelről leadott fejlövéssel – végezték ki áldozataikat. Egy bolgár tanár kutatásai további borzalmakat is feltártak: szerinte a hasonló áldozatokat a kivégzés helyszínén, a senki földjén hantolták el, így az egykori vasfüggöny vonalán ma több ezer hasonló sírt lehetne feltárni.