Egyről a kettőre

A Nemzet Sportolója cím birtokosai a magyar sport bálványai. Olyan, hatvanadik életévüket betöltött klasszisok, akik kimagasló és példamutató pályafutásuk lezárása után is aktív szerepet töltöttek, töltenek be a hazai sportéletben. Magyarország világszerte legismertebb, legpatinásabb sportolói közössége a labdarúgó Aranycsapat volt, és az is marad. A londoni 6-3-as diadalt aratott, világbajnoki ezüstérmes válogatottból mégsem vallhatja magát senki a Nemzet Sportolójának. Pedig ketten is élnek Puskás és Bozsik kor- és játékostársai közül: Grosics Gyula és Buzánszky Jenő.
A fenti állítások tények vagy senki által sem vitatható, nem is vitatott vélemények. Így, csokorba szedve pontosan mutatják azt a képtelen helyzetet, amelyen változtatni illene, kellene – és itt az alkalom, lehetne is.
A 2004-ben alapított címet tizenketten viselhetik, a három évvel ezelőtti induláskor két labdarúgó volt a díjazottak között: Puskás Ferenc és egyetlen aranylabdásunk, Albert Flórián. Tavaly Földi Imre lépett az elhunyt Puskás helyébe.
Ha csak súlyemelő olimpiai bajnokunk érdemeit tesszük mérlegre, helyes döntés született. Ha azt is hozzávesszük, hogy ezzel megszűnt az Aranycsapat képviselete a Nemzet Sportolói között, akkor viszont helytelen.
Zsivótzky Gyula halálával most megüresedett egy poszt, ismét napirendre került az utódlás kérdése. A jelöltekre november 28-ig, holnapig várják a javaslatokat. Természetesen egyetlen személyre, egyetlen helyre.
A Magyar Labdarúgó-szövetségben, pontosan észlelve a csapdahelyzetet, ezúttal bölcs megoldást választottak: az MLSZ Buzánszky Jenőt, Kisteleki István elnök Grosics Gyulát jelölte. Felelős hazai futballvezető ilyen szituációban nem is választhat a sportág két, még élő, emblematikus figurája között. Az ítélkezőknek, illetve még korábban a javaslattevőknek, Elbert Gábor államtitkártól Bajnai Gordon miniszteren át a kormányig azonban választaniuk kell majd; legalábbis jelen állapot szerint.
Buzánszkynak kedvezni Grosics ellenében vagy fordítva egyformán rossz döntés lenne.
E dilemma feloldhatatlansága miatt mindkettejüket ismét kihagyni még rosszabb.
Marad egy lehetőség: tizenhárom fősre emelni a tagságot, előre meghatározva, hogy amennyiben a Nemzet Sportolói közül valaki elhunyna, ismét viszszatérnek a tizenkettes limithez.
Formabontó felvetés, nem kétséges. De a helyzet is különleges. Sőt, annál is több, egyedi, megismételhetetlen. Hisz kizártnak tűnik, hogy valaha is legyen még egyszer labdarúgó Aranycsapatunk.
Ezért a több mint fél évszázada született, ma is élő legendát kellene megbecsülnünk, amíg lehet.