Elitváltó idő

Holnap ismét választ Románia: harmincöt Európa parlamenti képviselő sorsa dől el. Köztük néhány magyaré: Tőkés Lászlónak egyéni jelöltként a szavazatok 2,85, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek pedig pártként a voksok öt százalékát kell megszereznie – ha az utóbbi sikerrel ugorja át a küszöböt, akkor két jelöltje is ott lehet Brüsszelben. Ideális esetben akár három magyar is bejuthat, és persze az is könynyen előfordulhat, hogy egy sem. Holnap új fejezet kezdődik a romániai magyarság életében. Nem azért, mert még soha nem választottak EP-képviselőket, hanem ezért, mert most választhatnak is, nem csak szavazniuk kell. Eddig ugyanis – országos szinten – 1990 óta mindannyiszor etnikai voksolás volt: a magyar választópolgár kikereste a tulipános jelöltet a szavazólapon, ráütötte a „votat” pecsétet és hazament. Ha nagyon nem szerette az RMDSZ-t, akkor el sem ment szavazni, hiszen nem volt választási lehetősége.
Ez – vagyis a választás szabadsága – a valódi tétje a holnapi voksolásnak. Hiszen arra a másfél-két évre tulajdonképpen mindegy, van-e egy-két-három erdélyi magyar képviselő Brüsszelben, vagy nincs. És ha most nem jut be egy sem, akkor is van, hiszen Gál Kinga fideszes EP-képviselő eddig sem tagadta meg kolozsvári származását és következetesen képviselte a kisebbségbe szorult magyarok érdekeit. És legyünk realisták: egy (vagy három) fecske Brüsszelben sem csinál tavaszt – a hétszáznyolcvanöt fős plénumban ha az összes magyar összeáll (Fidesz – MPP, MSZP, SZDSZ, MDF, a felvidéki és romániai magyarok képviselői), ők huszonnyolcan akkor is kevesebben lesznek, mint például a harminckét román.
Holnap eldől Erdélyben az, hogy az ottani magyar közéletre rátelepedett balliberális politikai-gazdasági maffia mekkora támogatottságú a szavazópolgárok körében. Ez nem lesz tűéles kép, hiszen a sajtó – az anyaországihoz hasonlóan – a kezükben van (a piaci alapon túlélésképtelen média támogatását az RMDSZ-korifeusok tartják kézben), nekik van olyan érdekérvényesítési-fenyegetési potenciáljuk, amellyel jelentősen lehet befolyásolni a választókat. Hogy ehhez milyen módszereket használjak, idézek kettőt abból a számtalan levélből, amelyet az elmúlt napokban kaptam. Az első így szól: „bizonyára írni fog majd az erdélyi EP-választásokról, és az azt körülvevő RMDSZ-es megfélemlítő kampányról is. Ezért leírom pár sorban az imént tapasztaltakat. Nekünk az egyik nagyvárosban van vállalkozásunk már több mint nyolc éve. Az év elején vásároltunk egy területet, amelyre beadtunk egy építésiengedély-kérelmet. Ez az egyik vonulat. A másik, hogy különféle eszközökkel igyekszünk segíteni Tőkés úr kampányát, most konkrétan egy céges autót adtunk kölcsön plakátozni. Kiderült, kié az autó, már kaptunk is egy telefont vezető megyei RMDSZ-es politikustól, hogy jobban tesszük, ha ezek után a templomba megyünk imádkozni az engedély megadásáért.” A másik egy újsághír: „Világháborús emlékművet koszorúzott Máréfalván székelyföldi kampánykörútjának harmadik napján, szerdán délben Tőkés László és Orbán Viktor. A helyi RMDSZ-es polgármester mindent megtett ennek megakadályozására: lakattal záratta be az emlékműhöz vezető kaput, a másik bejáratot pedig építőanyaggal torlaszoltatta el. A sebtében odahordatott betontéglákat a vendégeket fogadó máréfalviak eltávolították, a rövid, kisiskolások által bemutatott műsort azonban így is megkísérelték megzavarni egy közelben várakozó erőgép segítségével, amelynek motorját folyamatosan járatták az ünnepség alatt. A helybéliek elmondták: nem spontán akcióról van szó, a polgármester utasítására már előző nap este is emberek járták a falut, megkísérelve megfélemlíteni, lebeszélni őket Tőkés László és Orbán Viktor fogadásáról.” Bár a kampányok elsősorban a csatlakozás jelentőségét hangsúlyozzák (Tőkés szlogenje Unió, Erdéllyel, az RMDSZ-é pedig Új honfoglalás), a tét valójában belpolitikai: sikerül-e megtörni a magát tizennyolc esztendő alatt bebetonozó RMDSZ monopóliumát. Felszámolni az egyéni érdekek mentén való politizálást, a kontraszelekciót, a politikai-gazdasági kiskirályok világát. Persze nem biztos, hogy jobb lesz a másik, de más lesz, és mindenképpen lélegzetvételnyi szünethez jut a reménytelenségbe fulladt közösség.
Ha az RMDSZ bejut és Tőkés nem, minden marad a régiben – az erdélyi magyar jobboldal még jobban összetöpörödik, magába fordul, szétesik. Ha Tőkés bejut és az RMDSZ képviselői nem, akkor összeomlik az RMDSZ már amúgy is repedező retorikája, hogy „kizárólag mi képviseljük az erdélyi magyarságot”, és ez az eredmény minden bizonnyal a jövő évi önkormányzati és parlamenti választások eredményeire is kihat. Megváltozhat ez a fura helyzet, hogy a döntő többségében jobboldali érzelmű romániai magyarságot baloldali–liberális politikai elit vezeti. Ha egyik fél sem jut be, akkor tárgyalni kell, de egyik fél sem nyomhatja asztal alá a másikat.
Egy nappal a voksolás előtt nehéz lenne jóslatokba bocsátkozni. Az RMDSZ egyik legfrissebb közvélemény-kutatása szerint nekik pár száz, legfeljebb ezer szavazat hiányzik az öt százalékhoz, mire a Tőkés-csapat nyilvánosságra hozta a saját felmérésüket, amely szerint a püspökre nyolc százalékkal több magyar szavazna, mint az RMDSZ-re, és ez biztos bejutást jelent. Persze ezeket a nyilatkozatokat érdemes óvatosan kezelni – a világon nincs olyan politikus, aki a kampányfinisben saját várható vereségéről beszélne. Az viszont elgondolkodtathatja a szavazópolgárokat, hogy az egyéni jelölt, vagyis Tőkés László mellett RMDSZ-es parlamenti képviselők (!) is kampányolnak, így Markó Béláéknak nehéz az egység látszatát fenntartaniuk. Az viszont utóbbinak segít, hogy az egyéni jelölt nem állíthat választási bizottsági tagokat, sőt, megfigyelőket sem küldhet a szavazókörzetekbe (Bihar megyében például a független megfigyelő szervezet akkreditálását is megakadályozták), és az is furcsa, hogy a pártelnök az anyaországi oktatási-nevelési támogatásokat kiosztó Iskola Alapítvány adatbázisát felhasználva küldött ki kampánylevelet a szülőknek. Tőkésék ezért „demokráciavonalat” hoztak létre, ahol jelenteni lehet a voksolás során tapasztalt rendellenességeket.
Holnap különben két kérdésben kérik ki a polgárok véleményét: egy népszavazás keretében dönteni lehet a választójogi reformról, vagyis arról is, hogy maradjon a jelenlegi pártlistás rendszer vagy térjenek át az egyéni választókerületekre. A szavazások azonban nem egy helyen lesznek: az államfő és a kormányfő vitája miatt még a legkisebb faluban is két szavazóhelyiséget és két bizottságot kell felállítani, így ez könnyen megkavarhatja az állampolgárokat. Sok múlik a részvételen: ha a többségi nemzetből kevesen mennek el (az EP választásokra általában ez a jellemző az unió tagállamaiban), de a magyarok a kiélezett versenyhelyzet miatt nagyobb arányban vesznek részt, még az is előfordulhat, hogy a hatszázalékos magyarság nyolcszázaléknyi voksot gyűjt és mindkét fél bejut az EP-be. Bár eddig a magyarok soha nem mentek el nagyobb számban az urnákhoz a többségi nemzethez tartozóknál, a mostani verseny ezt a „szokást” is felülírhatja. És ne feledjük: az uniós választások szabályai szerint külföldön is lehet szavazni, így például a Magyarországon élő, de román állampolgársággal is rendelkező polgárok Románia nagykövetségén és konzulátusain is voksolhatnak holnap. Akár Tőkésre, akár az RMDSZ-re – de nem árt elfeledni, hogy az erdélyi magyar jobboldal jövője a tét.