Megújult Magyar Jazz Quartet

Minden idők legnagyobb példányszámban eladott dzsesszlemeze volt a kérészéletű Magyar Jazz Quartet (MJQ) egyetlen albuma, a nyolcvanas évek végén kiadott New Age. Hogy az együttesben még nem egy minőségi szám rekedt, annak legjobb bizonyítéka a húsz év után újjáalakult csapat most megjelent lemeze, amelyet eddig csak a Gramofon előfizetői hallgathattak (tekintve, hogy a kiadvány a zenei szaklap mellékleteként jelent meg), s amely most, hogy kereskedelmi forgalomba került, biztosan újabb rekordokat döntöget majd. Szakcsi Lakatos Béla, Csepregi Gyula, Vasvári Pál és Jávori Vilmos legendás felállása, amely annak idején két és fél év alatt dallamos, romantikus muzsikájával meghódította egész Európát, tavaly augusztusban alakult újra, a néhány hónapra rá elhunyt Jávori kezdeményezésére. A dobos Szende Gábort jelölte ki utódjául, s a Last Time Together már ebben a felállásban született meg.
Az MJQ, amelynek zenéjére a ma harmincéves dzsesszrajongók emlékeznek talán a legélesebben, természetesen új számokkal állt elő. Muzsikájuk nem követ egyetlen divatos áramlatot sem, de tökéletesen illeszkedik a XXI. század lüktetésébe. A Jávori Vilmos és Ablakos Lakatos Dezső emlékének ajánlott album jóleső feszültségekkel teli zenéje a kevéssé szakavatott fülnek is érthető. A dzsessz jóllakott öregjeinek lehunyt szemmel átélvezett pillanatai a hangfelvételen keresztül is megérintenek; elénk kerül Szakcsi, ahogy nyelve hegyével kapaszkodik egy-egy leütött futam lendületébe, vagy Vasvári, aki csukott szemmel vergődi végig a koncertet – a legtöbb szám kettejük szerzeménye.
Az egyórás felvétel Csepregi és Szakcsi Lakatos egymásba kapaszkodó szólóinak, a basszus és a dob folytonos vibrálásának hála, más fényeket, új színeket csal a szürke, esős őszi reggelekbe. A címadó dal egy ébredő város frissességét idézi, az egymást keresztező bonyolult, mégis spontán utakra a négy zenész játékán át, mintha egy felhőkarcoló hatvanhetedik emeletéről tekintenénk le – madártávlatból, közelebb a lebegéshez.