Mélyrepülés

A tanult elmék sokaságának borúlátó megnyilatkozásai is erősítik: a válság velünk él, Magyarország súlyos beteg. Rossz irányba mennek a dolgok, közállapotaink katasztrofálisak, kilátásaink nemkülönben. Jelzi ezt a tegnapi szolidaritási nap, amely hosszú idő után számottevő tömegeket mozgatott meg – a munkát néhány órára beszüntető vasutasokon, tanárokon, buszsofőrökön kívül a Kossuth téren szép számban megjelenő egészségügyi dolgozókig, nagycsaládosokig, a civil szférát reprezentáló többtucatnyi szervezetig.
Rossz irányban mennek a dolgok, amit nem lehet a tények szőnyeg alá söprésével feledtetni, akkor sem, ha ehhez a lakájmédia segédkezik a valóság elfedésével, szóra sem érdemes témák unos-untalan traktálásával. Az ország gazdasági mutatói összességükben, mint egy nagybeteg kórképe, aggasztóak: szinte már nem is létező gazdasági növekedés, csökkenni nem akaró, sőt felfelé indulóban lévő pénzromlás, az ország, az emberek fokozódó eladósodása, nem javuló munkanélküliségi ráták, a közszolgáltatások drasztikus leépülése, agonizáló egészségügy, bezáró közintézmények, felszámolt s felszámolandó vasutak. Ceausescu, a rettegett conducator is csettinthetne a ki nem mondott, de kézzelfogható vidékrombolás láttán. Nem véletlen hát, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint az emberek számottevő többsége (70 százaléka!) tartja elfogadhatónak a munkabeszüntetést mint a tiltakozás eszközét, sőt mint tegnap-tegnapelőtt nyilvánvalóvá vált, képes szolidaritást vállalni a sztrájkolókkal.
A kormánypártok hónapról hónapra tapasztalható népszerűségvesztését regisztráló közvélemény-kutatások kapcsán már-már közhelyszerű az MSZP és tettestársa, az SZDSZ mélypontját említeni. De ez legyen a Köztársaság téri és a Gizella utcai pártközpontok baja. A mélyrepülés megállítása azonban mindnyájunknak, Magyarország összes tisztességes polgárának érdeke. A mélyrepülésnek nem szinonimája a népszerűtlenség. Bárhogyan is próbálná ezt belénk sulykolni az emberektől és a megalapozott kritikától önmagát elkordonosító Őszödi Böszme. Hiába üzeni a tüntetések elől a Baltikumban menekülve: „Azért választunk négy évre kormányokat, hogy ne kelljen mindennap népszerű döntésekkel foglalkozni. Ez a négy év a változások, Magyarország megújításának évei lesznek.” Immár nem csupán arról van szó, hogy a hazugsággal megkaparintott hatalom szöges ellentétben cselekszik azzal, amit ígért, hanem arról is, hogy országrontásra, falurombolásra, egzisztenciák ellehetetlenítésére nem kapott felhatalmazást sem a gyurcsányi szocialista csapat, sem a kutyát farokként csóváló egyszázalékos partnere, élén a Gyurcsány-klónnal.
Hiába ígér a kormányfő a legelmaradottabb kistérségeknek elkülönítendő milliárdokat, kecsegtet az egyes körökben utódjelöltnek tartott, az uniós pénzek lenyúlását pislogva magyarázó Bajnai afféle modern Lukaként digitálistábla-esővel. (A megszűnésre ítélt kis iskolákba is terveznek belőlük a Kincskereső kisködmön újratermelődő utódnemzedékének okítására?) A felszámolt posták, iskolák, szárnyvonalak és Volán-járatok miatt is elöregedő, kihalásra ítélt falvakban élő embereknek nem ilyen segítség kellene. Fütyülnek ők és a városokban szintén a létfenntartásukért küszködők arra, hogy a vasútvonalak felszámolásán szorgoskodó MÁV tízmilliárdokat költ majd a kormánynegyed építése miatt átalakítandó fővárosi közlekedésre, ha nem lesz már mivel orvoshoz, iskolába, munkába menni, nem lesz a közelben szinte semmilyen szolgáltatás, magánkézre jut a tb-kassza. Civilek és munkavállalók sztrájkoltak és tüntettek tegnap, szinte a 24. órában, a társadalom nagy többségétől rokonszenvezve. Mert megérezték: már a jövő, az emberhez méltó lét megőrzése a tét.