Apró fórumok Szindbádnak ajánlva

V Á R O S L A K Ó

Mint ecetfa a régi bérházak repedéseiből, úgy csírázott ki a pesti Hajós utca elején az élet, telt meg színnel, illattal, ízzel, történettel az a néhány háznyi utcarészlet az Operaház mögött, jó csak úgy ott lenni, lebzselni, nézni a jövés-menést, a kirakatokat.
Apropó, kirakatok. Rögvest szembetűnik a Repülő tehén – lakberendezési tárgyak javító műhelye: fémdobozkák, vázák, faliórák, harsány pop-art, Andy Warhol őrülete színtisztán kivehető még az ablakon át is. Az amerikai giccsre mindjárt rákontráz Pálinkás István kelet-európai Hús-hentesáru boltja: csalogatnak a 80-as évekbeli megfakult ételfotók, odabent hamisítatlan vásárcsarnok-hangulat, kolbász, hurka almapaprikával. Az egyébként teljesen rendjén való húsközpontúságra válaszol szemben a Gourmet Cafe, egy csepp Párizs, a különleges ételek és italok szaküzlete, mellette a kedves Hobbi Flóra virágbolt, benne a virágboltos hölgy szunyókáló kutyájával, s ha már kutya, itt van a Havalda kutyakellékbolt, a redőnyön a közvetlen ajánlattal: „Ide én is bejöhetek / Kutyafelszerelést a készítőtől.” Az utca különlegessége, az Opera tabak & net egyszerre pipabolt és netcafé, stílusosan, a kutyabolt és a hentes között ötvözi a retrót a digitális korral, a pakli dohány mellett még a Frankfurter Allgemeine friss számát is felcsaphatjuk. Aztán persze itt van a Sandokan Lisboa, a Balettcipő, a Car Wash és a Chagall, némelyik olcsó napi menüvel, és megbízható konyhával, nyaranta terasszal, hogy az egyébként öregszagú utca végleg megfiatalodjon.
A Hajós (nem az utcanévadó, hanem Szindbád), ha erre tévedne, nyakkendősen, zakóban, Latinovits-arcúan, szivarozva dőlne hátra a Balettcipő vendéglő sarokkanapéján, nézné a nagy ablakon át a pezsgést. Ez az életidegenné, bűzössé, piszkossá és rideggé lett város az ilyen helyek miatt élhető még: egy-egy utcarészlet, sarok, udvar, kereszteződés, tér, park, amelyet szeretünk, ahol lelassul a tempó, ahol az emberek kilépnek az arctalanságból, s végre bemutatkoznak egymásnak. Apró Forum Romanumok ezek, közösségi terek, ahol végre ráébredhetünk, hogy néhány szépen összeillő üzletecske, kávézó, néhány cserepes tuja a díszburkolaton elég ahhoz, hogy a sodródó városlakó otthon érezhesse magát.