„Estefelé aztán sok ördöngőst hoztak hozzá, s kiűzte az ördögöket igéjével és meggyógyított minden beteget.” (Máté 8,16)
A közelmúltban érdekes hír járta be a világsajtót: az Egyesült Államok katolikus püspöki kara hírül adta, hogy kevés a szolgálatban lévő ördögűző, akik nem győzik ellátni az egyre gyarapodó feladatokat. Az ország népességének 22 százaléka, 68 millió ember katolikus, ám mindössze öt-hat exorcista, azaz ördögűző tevékenykedik, holott hivatalosan minden egyházmegyének saját ördögűzőt kellene kijelölnie.
Európában gyakoribb az exorcisták működése, elsősorban Olaszországban, Franciaországban és Lengyelországban. Magyarországon a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának tájékoztatása szerint a megyés püspök által ezzel a szolgálattal megbízott pap az egyháznak hivatalos rituáléban meghatározott rendje szerint végezheti az imádságokat. Ebben Jézus Krisztus nevében megparancsolja az ördögnek, hogy távozzon a megszállt személyből. (Az ördögűzés jelenlegi rituáléja néhány évvel ezelőtt jelent meg, ezt mindig a liturgikus ügyekben illetékes vatikáni hivatal adja ki.) Tudomásuk szerint nem készül statisztika az ördögűzésekről, ezeket az eseteket az egyház ugyanis maximális diszkrécióval kezeli.
A katolikus egyház gyakorlatának mindig is része volt az ördögűzés. Az evangéliumok leírása szerint Jézus maga is rendszeresen kiűzte az ördögöket a megszállottakból. Ezt a hatalmát megosztotta tanítványaival is, akik Jézus Krisztus nevében, a tőle kapott természetfeletti hatalom birtokában maguk is végezték ezt a szolgálatot.
Az egyház ördögűző tevékenysége tanúsítja, hogy a jó erősebb a rossznál, a szeretet a gyűlöletnél. Az ördög ugyanis nem önmagától létezik, mint Isten, hanem ő is Isten teremtménye, Isten nélkül nem is lenne. Isten mindent jónak teremtett, hiszen őbenne semmi rossz nincs, és nem is lehet. Teremtett angyalokat, akik szellemi lények, tehát nincs „testük”, vagyis fizikai megjelenésük.
Ezeknek egy része szabad döntés alapján szembefordult Istennel, és a szeretet helyett a gyűlöletet választotta. Ők az ördögök, akik az embereket is rosszra kísértik, és egészen ritka, szélsőséges esetben meg is szállnak egy személyt. Ez azt jelenti, hogy az illető nem ura a saját testének, megnyilvánulásainak. Ezekben az esetekben van szükség ördögűzésre, ami valójában egy imádság(sorozat). Ördögűzésről akkor beszélünk, amikor az exorcista nyilvánosan Krisztus nevében kéri, hogy egy személy legyen védve a gonosztól, és szabaduljon meg a gonosz befolyásától.
„Volt a zsinagógában egy tisztátalan, ördög megszállta ember is, aki nagy fennhangon felkiáltott: 34 Ej! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: az Isten szentje! 35 De Jézus keményen rászólt: Hallgass! Takarodjál ki belőle! Erre az ördög a terem közepére dobta őt, s anélkül, hogy bármi kárt tett volna benne, kitakarodott belőle.” (Lukács 4, 33–35)
Érdeklődtünk néhány honi katolikus egyházmegyénél, mekkora igény mutatkozik hazánkban az ördögűzésre. Márfi Gyula veszprémi érsek közölte: a Veszprémi Főegyházmegyében nincs hivatalosan kinevezett ördögűző pap. Hozzátette: eddig nem érkezett hozzá „komoly kérés”, amelyben exorcizmust igényeltek volna. Veres András szombathelyi katolikus püspök szerint is akkor kell kijelölni exorcistát, ha igény mutatkozik rá, egyházmegyéjében azonban eddig nem volt erre szükség. A székesfehérvári katolikus egyházmegyében sem igényelték az ördögűzést az utóbbi hét évben, amióta Spányi Antal a püspök. Közölte: ha valaki eziránt folyamodna, az Esztergom– budapesti Főegyházmegye kinevezett ördögűzőjét kérné meg a szertartás elvégzésére. Kitért rá, hogy a maga részéről nem érzi ezt a témát olyan fontosnak. – Ma divat az ördögről beszélni, de talán többet kellene az igaz Istenről szólni, Isten jóságáról, szépségéről, jelenlétéről, segítségéről, szeretetéről, ember mellé állásáról – fejtette ki.
Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi katolikus püspök szintén arról tájékoztatta lapunkat, hogy egyházmegyéjükben nincs hivatalosan kinevezett ördögűző, vagyis olyan, aki ezt „hivatásszerűen” gyakorolná. – Mivel az egyházi törvénykönyv minden esetben külön engedélyhez köti a szertartás elvégzését, ha ilyen megalapozott igény érkezne, egyedi esetben engedélyt adnék rá. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy püspökségem tizenhét éve alatt ilyen kérés csak elvétve érkezett hozzám – magyarázta a megyés püspök. Hozzátette ugyanakkor: arra gyakrabban akad példa, hogy karizmatikus közösségekben végeznek úgynevezett gyógyító imádságot. Ez esetben a pap és a közösség tagjai – kiterjesztett kézzel – imádkoznak egy konkrét személy „gyógyulásáért”, hogy lelki terheitől megszabaduljon. Ez azonban nem „hivatalos” ördögűzés, inkább az áldáskérések (szentelmények) kategóriájába tartozik, amikor Isten segítségét, oltalmát kérik az illetőnek. Hogy mennyire elterjedt ez a gyakorlat, arról nem tudott pontos információval szolgálni, az egyházmegyében mindössze két-három pap vezet ilyen közösségeket.
„Sokakból az ördögök is kitakarodtak, ezt kiáltozva: Te vagy a Krisztus, az Istennek fia! Ő azonban keményen rájuk szólt, s nem engedte beszélni azokat, mert tudták, hogy ő a Krisztus.” (Lukács 4,41)
Mit tesz, akit megszállt az ördög, és nincs kéznél pap? Maszekot keres. Ám velük sem könnyű kapcsolatba lépni, de elképzelhető, hogy csak a médianyilvánosságot kerülik, mindenesetre a két megkeresett ördögűző közül egy válaszra sem méltatott minket. A másik, neve elhallgatását kérő ördögűző elmondta: eddig nem volt gyakori az ilyen jellegű megkeresés. A weblapjukra csak nemrégen került fel az ördögűző „szolgáltatás”, de annyit mégis elárult, hogy két ördögűzésre is felkérték már őket. – Nehéz rávenni a megszállottat, illetve hozzáférni, hogy akarja is a szertartást – avatott be az ördögűző. Kifejtette: aki felkeresi, fél, mert zörejeket, zajokat, kopogást, hangokat hall, árnyakat vél látni, amikor azonban felvilágosítja a kérelmezőt, hogy ez a gonosztól való, megrémül, és tartani kezd a szertartásról. Ám a kérelmezők nem a fájdalomtól félnek. – Felismerik, hogy az erejük mennyire jó nekik, és csak a félelem, a zavaró jelenségek megszüntetését kérik – magyarázta az anonimitást kérő ördögűző. Szerettünk volna személyesen is meggyőződni technikáiról, ám ekkor sajnálattal közölte, ebben nem tud segíteni…
„Majd ördögöt űzött ki egy néma emberből. És mikor az ördög kiment belőle, a néma megszólalt, s a nép álmélkodott.” (Lukács 11,14)
Talán e rövid kitérő is jelzi: jobb inkább az egyház által megbízott, hivatásos ördögűzőhöz fordulni. A fentiekből kitűnik ugyanakkor, ez korántsem egyszerű, mi is hosszas keresés után akadtunk rá Gál Péter plébánosra, aki a pécsi egyházmegyében teljesít szolgálatot. Ő a püspök által kijelölt ördögűző.
– Korábban egy-egy „szabadegyházas” gyülekezet magyarországi összejövetelein folyt hihetetlen üvöltözés, állítólag jöttek-mentek ott az ördögök, ami sokakat megérintett, mert az efféle esetek során szerezhető tapasztalat markáns – avatott be Gál Péter. Az atya szerint azonban ezek az események nem valódi ördögűzések voltak. – A gonosz létezik, de attól, hogy fennhangon foglalkozunk vele, még nem megy el – szögezte le.
– Az igaz hívő embert meg tudja szállni a sátán? – érdeklődtem.
– Alaptétel lehetne, hogy nem, amit talán úgy pontosítanék, hogy a megkeresztelt embernek van a legnagyobb védelme – vélekedett Gál Péter. Természetesen, ha a keresztény hitét gyakorolja is, akkor még kisebb a lehetősége a gonosz uralmának, amelynek különböző fokai ismeretesek a kísértéstől kezdve az ostromláson át a megszállottságig.
A plébánoshoz sokan fordulnak, de elmondása szerint nagyon ritkán találkozik valódi megszállottsággal, inkább a gonosz támadásaival, kísértésével kerül szembe, ám a megtérés, a hit gyakorlása, az Istennel való kapcsolat, Jézus szeretetparancsának és a tízparancsolatnak a teljesítése, a lelkigyakorlatok, a böjt, az őrangyalok segítségül hívása segíthet az elhárításban. – Ezek a jól ismert és egyszerű eszközök javasoltak a nehezebb és komolyabb formáknál is, amikor valakiről azt mondhatjuk, hogy támadásokat él át, vagy valamilyen megkötözöttségben szenved – magyarázta Gál Péter.
A megszállottságról szólva elmondja: nem úgy kell elképzelni, hogy valakiben benne lakik a gonosz, inkább odatapad hozzá, a testéhez, az életéhez, megszállottság esetén hosszabb-rövidebb időre blokkolhatja a tudatát, cselekvéseit. A kábítószereseknél is jöhet-mehet a lappangó, megkötöző „vendég”; amelyiküknél az atya tapasztalta a gonosz lélek jelenlétét, nagyon nehezen vagy nem történt szabadulás, hiszen ilyenkor komplex gyógyítási folyamatra van szükség.
A gonosz hatalom egyik hatásfokozata az ostromlás, amelynek lényege, hogy rendszeres, de nem folyamatos támadást indít a gonosz valaki ellen, sőt annak környezete ellen is. Idetartozhatnak az úgynevezett poltergeistjelenségek.
– Nagyon sok lakást, házat szenteltem, mert ez is a szolgálat része; a háziak sokszor arra panaszkodtak, hogy az ablakukon éjszakánként, több esetben meghatározott időpontban tompán kopogtat „valaki”; a szobákban éjjel járkálás hallatszik; máshol a lépcsőházban hallottak lépteket, amelyek a zárt ajtón keresztül „bejöttek” a lakásba, ám soha nem láttak senkit. Ez a zaklató démon néha meg is jelenhet, de az ilyen esetek 99 százalékában segített az egyház szolgálata.
„Ott a hegyen épp egy egész csürhe disznó legelészett. 12 Most hát valamennyi ördög könyörögni kezdett: Eressz – úgymond – a disznókba. Hadd menjünk beléjük! 13 S Jézus nyomban megengedte. Erre a tisztátalan lelkek kimentek, és megszállották a disznókat. És a csürhe lerohant a meredekről a tóba – körülbelül kétezer darab volt –, s a tóba fúlt.” (Márk 5,11–13)
Az ördögűzéshez, vagyis az exorcizmushoz – ami a szentségekhez viszonyítva „lazább” szentelmény – csak a súlyosabb esetek kapcsán fordul Gál atya. Az exorcizmus liturgiája régen rögzült. Elvileg nem fontos, milyen nyelven folyik a szertartás, de a dolgok összetettsége folytán jó, ha a tisztelendő latinul beszél. – Jót tesz a szenvedőnek, ha nem érti, mit mondok, a félelmek elkerülése végett. Ha pedig egy pszichés beteg gyanakszik a gonosz hatására, csak annyit mondok neki: imádkozom a szabadulásáért; ilyenkor egyszerűbb szabadító imát mondok először, hiszen az exorcizmus használata körültekintő vizsgálatot igényel.
– Jól értem, a gonosz által megszállt keresi meg önt?
– Lehetnek rokonok is, de a legtöbbször olyanok fordulnak hozzám, akiknek összetett a szenvedésük, közülük viszont nagyon ritka a megszállott. Sokan neurózissal küszködnek vagy más pszichiátriai betegséggel. Fontos leszögezni: az egyház előírja a pszichiátriai kontroll alkalmazását – válaszolta az ördögűző atya. Szerinte a gonosz munkálkodása átszőheti különféle szinten egy-egy pszichiátriai beteg szenvedését is, mert mint mondja, a gonosz munkájának jellemzője a rejtőzködés, hacsak lehet, nem nyilvánul meg, de mélyíti a szenvedéseket. Jelenléte az imaszolgálatban mégis kiderül. Van tisztán megszállottnak nevezhető eset, amit az is jelez, hogy a gyógyszerek nem segítenek rajta. – Ettől eltekintve az elv az, hogy nem szabad abbahagyni a gyógyszerezést, a kórházi segítséget, orvosi kontrollt – figyelmeztetett Gál Péter.
– Miről ismerhető föl az, akit valóban megszállt az ördög?
– Erre utal például, ha valaki nem tanult nyelven kezd beszélni, hogy az illető a jövőt tudja, vagy egyéb titkok ismerőjének tűnik. Jel az is, ha akkora súlya lesz időlegesen, hogy nem tudják megemelni. Találkoztam már ilyen megdöbbentő jelenséggel.
– Akadt arra példa, hogy kudarcot vallott?
– Csak a legelső időkben, amikor még nem kértem püspöki engedélyt az exorcizmushoz. Azóta előfordult, hogy valakiért kétszer kellett szolgálatot tenni, akadt, akiért másfél éven át, de az Úr Jézus végül megszabadította – jelentette ki. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy nem szabad elfelejteni: Jézus Krisztus a szabadító, nem az emberi erőfeszítés. A szabadulási folyamat során fontos, hogy a szenvedő, ha tud, eljusson a templomba, fontos egy közösség egyidejű vagy „háttérimája”, segít a szentelt víz használata, a szentelt olajjal való megkenés, a papi kézfeltétel. Megtörténik, hogy az illető Isten igéjének hallgatásakor el akar futni; a megszálló gonosz az átváltoztatáskor, az Úr képének felmutatásakor gyakran manifesztálódik, ilyenkor rángatózik, földre esik, kiabál a megszállott, és előfordult, hogy a szent ostyát nem képes magához venni, esetleg kiköpi.
– Sokféle szenvedő fordul hozzám, s még ha a valódi megszállottság ritka is, sajnos növekvő számban keresnek. Azért növekedik a gonosz lélek munkálkodása, mert a manapság oly divatos okkultizmus, ezoterika kedvez neki. Az álcsodák, amiket az ebben részt vevők produkálnak, s amelyekkel ünnepeltetik magukat, veszélyesek. Nagy Konstantin óta a hívő tömeg istenkapcsolata mindig hagyott kívánnivalót maga után, és a lanyhulási folyamat újra és újra ismétlődik. De a Szentlélek felnevel szenteket, létrehozza a megújító közösségeket, és nem vész el az evangélium világossága. Jézus biztosan legyőzi a bukott angyalt. Aki megtapasztalja ezt, például egy szabadításban, annak a hitét már senki nem veszi el – szögezte le Gál atya.
origo.hu
Napi balfék: Itt van Magyar Péter üzenete a nézőknek!
