A Vasas döntetlennel búcsúzott romos stadionjától

A Vasas az NB I tizennegyedik fordulójának rangadóján 1-1-es döntetlent játszott a Videotonnal.

Havasi Zsolt
2016. 10. 29. 17:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Több mint ötezer néző és igazi futballhangulat várta a Vasas játékosait a Videoton elleni mérkőzés előtt. A találkozó pikantériája nemcsak az volt, hogy az NB I első és második helyezettje találkozott, hanem az is, hogy a hazaiak ezzel a 90 perccel búcsúztatták a romos Illovszky Rudolf Stadiont. Ugyan a meccs előtt a hazaiak vezetőedzője Michael Oenning arra számított, hogy a székesfehérváriak nekiesnek a csapatának, nem így lett.

A felfokozott hangulatot a Vasas kezelte jobban: Vida távoli próbálkozása és több oldalszabadrúgás is jelezte, a Vasas nyerni akar. Ráadásul a piros-kékek nem is hagyták kibontakozni a vendégeket. Az első nagy helyzet a vasasos Mahir Saglik előtt adódott a 10. percben, a ballábas támadó egy jobbról középre tett labdát nem tudta 8 méterről a hálóba juttatni.

Az iramra már az elején se lehetett panasz, lüktetett a játék. A Videoton mélységi indításokkal próbálkozott. Egy perccel Saglik lövése után nagy kapu előtti kavarodás után sikerült tisztázniuk a Vasas védőinek. Berg együttese tehát igyekezett megmutatni, ők is a pályán vannak. A vendég szurkolók is jeleztek: lebontottak néhány reklámtáblát, majd könnyed teadélutánt tartottak a biztonsági őrökkel, kérve őket – persze irodalmi stílusban –, hogy távozzanak szektorukból.

No, de vissza a gyepre. Annál is inkább, mert először Géresi, majd Scepovic hozta a szívbajt a hazaiak mesterére, Oenningre. A negatív érzéseket a trénerben gyorsan felülírta a 37. perc történése. Ekkor a bal oldalról keresztbe mozgó Remili kapott csodálatos ütemű labdát a fiatal Berecz Zsombortól, majd higgadtan passzolta el a játékszert Kovácsik mellett (1-0). Három perc múlva jöhetett volna a válasz, de Hadzic lövését Nagy Gergely bravúrral védte.

A második félidő elején egy igyekvő Vidi jött ki a pályára, de az első próbálkozásokat a hazaiak nevéhez lehetett kötni. Géresi a bal szélen próbált varázsolni, egyszer majdnem sikerrel is járt, de mélységből kilépve az 57. percben a Nagy keze alatt elcsúszó labdát nem tudta bepasszolni az üresen tátongó kapuba. Megköszönhették a hazaiak, hogy nem lett egál az állás.

Majd később újra járt a köszönet: Géresi tette vissza a labdát a második hullámban érkező Hadzicnak, a bosnyák játékos azonban szemben a kapuval a bal kapufa mellé bombázott. Nagyon akart a Vidi, Lazovic végzett el gyorsan egy jobb oldali szabadrúgást, de addig pattogott a labda az ötösön belül, amíg csak sikerült a tisztáznia a piros-kék védőknek. Gyakorlatilag egykapuzott a Videoton, de sehogy se akart összejönni az az áhított egy gól. Vagy Nagy védett bravúrral, vagy egy becsúszó láb állta a hálóba tartó labda útját. Jöhetett volna a slusszpoén a 75. percben, Berecz szlalomozott át több fehérvári lábon, 16 méterről szemben a kapuval azonban nem sikerült megszereznie a második angyalföldi gólt.

Ahogy közeledtek az utolsó percek, úgy lettek egyre nyugtalanabbak a vendég játékosok. A 80. percben egy angyalföldi kontra során ketten is a földön találták magukat. Járt is a sárga lap Stopirának Pavlov buktatásáért. A folytatás további Videoton-rohamokat hozott, aminek végül csak meglett az eredménye: Lazovic a hosszabbítás első percében lőtt elemi erővel 16 méterről a kapuba (1-1). A végén már nem változott az eredmény, az NB I tizennegyedik fordulójának rangadója igazságos döntetlent hozott.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.