Nem leányálom a kémiai kasztráció

A módszert Európa több országában is alkalmazzák, ám használata és hatékonysága több okból is kérdéses.

– A kémia kasztráció reverzibilis, azaz a kezelés csak addig hat, amíg az érintettek rendszeresen megkapják a készítményeket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy két-három havonta injekciót adnak be nekik. Van lehetőség szájon át történő gyógyszerszedésre is, de azt csak akkor szokták alkalmazni, ha ellenőrizni lehet, hogy az érintettek minden nap beszedik-e a pirulákat. Ilyenek például a börtönben lévő pedofilok, akik az Egyesült Államok egyes államaiban ilyen kezelést kapnak – emeli ki Vizi János.

Az országok alapvetően kétféleképpen használják ezt az eljárást: egyes helyeken kötelezően elrendelik, míg máshol – így például az Egyesült Királyságban vagy a skandináv országokban – önként lehet választani. Utóbbit nem csak a büntetőügyekben vehetik figyelembe enyhítő körülményként, hanem sokan bűncselekmény elkövetése nélkül is kérik. Azt ugyanis sokan nem tudják a pedofilokról, hogy kétharmaduk úgynevezett ego-disztóniás pedofil – ami azt jelenti, hogy saját maga is utálja azt, hogy pedofil. Ők önnön vágyaikat morálisan is elítélik, a büntetendő cselekményig a többségük el sem jut. Emiatt van az, hogy a kémiai kasztrációt sokuk önként is bevállalja.

Azt ugyanakkor csak kevesen emlegetik, hogy az ilyen jellegű beavatkozásnak hosszabb távon komoly mellékhatásai vannak, a férfi nemi hormon ugyanis nem csak a nemi vágyért és a merevedésért felelős, hanem agyi funkcióktól az izomműködésen át sok egyéb funkcióért is. A készítmények leggyakoribb mellékhatása a komoly csontritkulás és az elhízás, de kialakulhatnak szív- és érrendszeri, vérképzése zavarok is. A mentális mellékhatások közül a depressziót lehet kiemelni, ami akár öngyilkossághoz is vezethet. A következmények tehát komolyak, a kezelteket folyamatosan monitorozni kell, ha pedig gond van, akkor el is kell őket látni. Emiatt használják ezt a megoldást főképp csak önkéntes alapon, és csak kevés helyen.

A pedofilok nagy részéről még a szakma is keveset tud, lévén főleg azokat ismerik és tudják kutatni, akik valamilyen jogi ügy miatt az igazságszolgáltatás elé kerültek. Többségük viszont rejtőzködik, a látencia hatalmas. – Nemrég volt például egy olyan berlini kutatás, ahol kérdőívekkel vizsgálták a témát. A kutatásból az derült ki, hogy az önmagukat pedofilnak valló emberek gyakorlatilag semmi másban nem különböznek az átlagtól. Nem mások a szocio-ökonómiai mutatóik, iskolázottságuk, értelmi képességeik. Nem voltak agresszívebbek, nincsen több vagy egyéb pszichés tünetük a kontrollcsoporthoz képest. Az egyetlen különbség az, hogy bevallják, vannak gyerekek iránti szexuális vágyaik. Ha ezt a kérdést kivették volna a kérdőívből, senki nem tudta volna megmondani, hogy kik az érintettek – emeli ki a pszichiáter. Vizi János hozzáteszi, hogy a pedofilok áldozatai a leggyakrabban rokoni vagy ismeretségi körből kerülnek ki, ugyanúgy mint bármely egyéb szexuális bűncselekménynél. Az sokkal ritkább, hogy a sértettek idegenek lennének.

Maga a pedofília olyan mentális zavar, amelyet az orvosok mai tudása szerint csak nagyon kis eredménnyel lehet kezelni, gyakorlatilag csak tüneti megoldások léteznek, a gyógyszeres terápiát tekintve azok is csak férfiaknál. A kutatók próbálkoznak pszichológiai módszerekkel, alkalmaznak egyéb gyógyszereket, például antidepresszánsokat is. De az eredmények elég lehangolóak.

A pszichiáter azt is kiemeli, hogy szemben a közhiedelemmel, a gyerekek ellen szexuális bűncselekményt elkövetőknek csak a töredéke pedofil. Nagy részük egyszerűen csak azért vetemedik ilyesmire, mert „megteheti”, nem pedig azért, mert szexuális funkciózavarral küzd. Ilyenkor a motiváció tulajdonképpen a kíváncsiság, az agresszió, a hatalom kiélése és hasonlók – azok tehát, akik Bangkokba mennek gyerekprostituáltakhoz, csak elvétve pedofilok. Őket preventív módon kezelni sem lehet, lévén a módszer csak önkéntes alapon működőképes – azok pedig, akik ilyen célból repülnek külföldre, biztosan nem vágynak ilyesmire, nem ismerik el magát a problémát sem. A másik gond az – és a kémiai kasztráció nem önkéntes alkalmazását ez teszi nehézzé –, hogy ma már az antiandrogének hatását több módon is lehet ellensúlyozni. Ahogy pszichiáter szakértőnk fogalmaz: ennek mikéntjére egy legalább érettségivel rendelkező pedofil pillanatok alatt rájönne.