Sok szülő mondja félig panaszosan, félig tréfálkozva, hogy sajnos a gyerekekhez nem jár használati utasítás. A gyerekrajzok megfejtése azonban éppen a hiányolt “útmutató” szerepét töltheti be, mivel dekódolásuk lehetővé teszi a szülők számára, hogy megfejtsék, mi zajlik a (fecsegő) felszín alatt, mi játszódik le aktuálisan a gyerekek lelkében.
A gyermekrajzelemzést elsősorban a pszichológia területén alkalmazzák. A gyerekek papíron történő megnyilvánulásai már az 1900-as évek elején megragadták a fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek figyelmét. Azóta számos elmélet született a témában, amelyek közül talán a legismertebb Jean Piaget 1937-ben felállított rajzfejlődés-elmélete, amely hat szakaszra osztja a gyerekek belső valóságábrázolását. Sok pszichológus véli úgy, hogy a gyermekrajzok egy, a kollektív tudattalanból (ld. Jung) származó szimbólumrendszerhez kapcsolhatók, és bizonyos rajz-elemek minden gyermek esetében ugyanazt jelképezik. Ez alapján a spirál a lélekre utal, a kör az egységre, a teljességre, a kereszt pedig a teremtő erőre, míg a madár a szabadságot jelenti.
Hazánkban a legátfogóbb, legteljesebb, a magyar hagyományokhoz, a hithez, gyökereinkhez, valamint a “Teremtővel” és a “világgal” való kapcsolathoz szorosan kötődő gyermekrajzelemzés-elmélet kétségkívül Molnár V. József nevéhez fűződik. A neves néplélekrajz-kutató A Nap arca című munkájában így ír: “...a megszületett gyermek, a csillagocska fáradhatatlanul keresi majd az elveszett paradicsomot, a biztonságot adó kinti rendet, amelyről ott bent (az anyaméhben – a szerk.) mindent megtudott. (...) Korai rajzaiban tudatja, hogy a Teremtő miféle világot ígér neki, miféleképpen lehet része, részese annak, s mivégre született különvalónak.” Molnár V. különbséget tesz a kisfiúk és kislányok rajza között, hiszen a fiúknak más sorsuk, feladatuk van, mint a lányoknak. A kislányok esetében a királylányrajzok az anyai gondoskodásról, illetve az anyaságról, mint leendő feladatról árulkodnak, míg a fiúknál az ég felé tartó létrák, az égig érő fák “a fönti fényt, a teremtő-lény aranyát kereső gyermeki természet” jelképezik.
László Edina gyermekpszichológus úgy véli, a rajzoltatás azért nagyszerű eszköz egy gyermek lelkének megértésénél, mert míg a szavak a gondolkodáshoz kapcsolódnak, addig a papíron megjelenő rajzok egyenesen a lélekből fakadnak. A szakember úgy véli, bámulatos, mennyire tisztában vannak a gyerekek az ősi szimbólumokkal anélkül, hogy azokra tudatosak lennének, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szimbólumokhoz az általános értelmezés mellett mindig kapcsolódik egy egyéni jelentéstartalom is. “A fekete szín nem feltétlenül utal arra, hogy a gyerek szomorú, mert ha egy kicsit beszélgetünk vele, kiderülhet, hogy a fekete az ő egyéni rendszerében kifejezetten egyedi jelentéstartalommal bír” – magyarázza László Edina. A pszichológus jó dolognak tartja, ha a szülő mesélteti a gyereket a rajzról. Megkérdezheti, milyen címet adna a rajznak, illete azt, mit ábrázol az alkotás. Ezáltal segítheti a gyereket abban, hogy ami képi szinten megnyilvánult, azt szavakba is tudja önteni.
A fa-rajzoltatás talán az egyik leggyakoribb és legismertebb gyermekrajz-elemző módszer. A szakemberek úgy vélik, a fa azt mutatja meg, hogyan viszonyul a gyerek az élethez és önmagához. Ha a fa nagyon kicsi a lap méretéhez képest, az kevés önbizalomra utalhat. A gyökérzet ábrázolása a dolgok lényegének kutatása iránti vágyat jelezheti, a fa törzse a kapcsolatot mutatja az ösztönök és a szellemi régió között. A papír bal oldalára kerülő fa az anyai, a jobb oldalán az apai érzelmekre utal.
Végül álljon itt egy részlet Saint-Exupéry Kis hercegéből, amely igen jól példázza, hogy sokszor milyen esetlenül állunk gyermekünkhöz, és hogy felnőtt gondolkodásmódunk milyen elszomorítóan reális ahhoz a csodához képest, amit egy kisgyerek belső érzékelőivel látni, érezni és láttatni képes:
“Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem nem félnek-e tőle.
-Miért kellene félnem egy kalaptól? – válaszolták.
Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni.(...) Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta az 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat. De a válasz mindig így hangzott: „Ez egy kalap.“ Erre aztán nem beszéltem nekik se óriáskígyóról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető felnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.“
origo.hu
Németh Szilárd európai rezsikörútján utánajárt a lengyel gáz- és áramszámláknak is
