A békásmegyeri fiatal tizenegy évesen találkozott először a bűvös kockával. Játékok után kutatott, amikor egy dobozban véletlenül megpillantotta a színes eszközt, amely azonnal felkeltette érdeklődését. Két hónapig küszködött azzal, hogy kirakja. Leírhatatlan élmény volt számára, amikor minden részlet a helyére került. Hunor e siker hatására elhatározta, hogy versenyző lesz, aki óriási eredményeket ér el és rekordokat fog beállítani.
Pár évvel később sikerült is megvalósítania gyermekkori elképzeléseit, elsőként az egykezes kategóriában döntötte meg a nemzeti rekordot – akkoriban ez 18 másodperc körül volt. Hunor az egykezes kategória átlagkirakását 17,69 század másodperccel jegyzi, ráadásul ezzel ő lett az egyik legfiatalabb magyar csúcstartó. (Az átlagkirakásnál a versenyzők ötször próbálkoznak, ebből a legjobb és a legrosszabb eredményt félreteszik, és a három középső értékből számolnak egy átlagot.)
Hunor nyolc éve foglalkozik a kockázással és hét éve jár versenyekre. Még csak most lett nagykorú, mégis túl van már két világbajnokságon, és 2009 óta legalább negyvenszer döntötte meg a nemzeti Rubik-kocka-rekordokat. A háromszoros magyar bajnok tavaly Sao Paulóban bekerült a világ legjobbjai közé, hiszen a 10. helyezést érte el.
Bózsing Hunor a nemzeti ranglistán jelenleg hat csúcsot tart, ezek egyike az egykezes kirakás. A klasszikusnak számító 3x3-as kockával is Hunor a magyar bajnok 6,52 másodperccel (két kézzel). A végzős gimnazista elárulta: e két kategória a szíve csücske, de hozzátette, hogy az 5x5-össel is szívesen kockázik, de ezzel nem tart csúcsot. Nem így a 4x4-essel: ennek esetében az átlagrekord és a leggyorsabb kirakás kötődik hozzá. Ezenkívül van egy átlósan forgatható kocka, ebben az átlagrekordot négy másodperces eredménnyel tartja.
Hunortól megtudtuk, hogy a sima kétkezes 3x3-as kirakásra a legbüszkébb, hiszen ez a versenyszám az, amelyre a világ leginkább figyel. (Olyat ritkán hallani, hogy megdöntötték az 5x5-ös kocka rekordját.)
A tizennyolc éves csúcstartó autodidakta módon sajátította el a kockaforgatás lépéseit, annyi segítséggel, hogy az interneten olvasta el a leírásokat, így tanulta meg az algoritmusokat is, amelyekkel később kirakta a kockát. Persze a legfontosabb tulajdonságát, a gyorsaságát, saját maga fejlesztette ki.
A fiatal zseni rengeteget gyakorolt, és rövid idő alatt sokat fejlődött. Amikor elkezdte, napi 4-5 órát töltött kockázással, és több ezerszer kirakta a játékszert, de, mint mondja, ennyi nem elég. Az algoritmusokat, a forgatássorozatokat be kell magolni. A sok tanulás és a sok gyakorlás mellett természetesen szeretni kell a bűvös kockát, mert anélkül nem megy; de így van ez mindennel. Hunor azonban mostanában az érettségijére készül, ezért kissé háttérbe szorult a Rubik-kocka, de így is reggelente iskolába jövet vagy hazafelé menet a HÉV-en mindig ott van a kezében a játék. Volt idő, amikor zavarta, ha az utasok megbámulták, de mint a versenyek alatti izgalomhoz, úgy idővel ehhez is hozzászokott.
Hunor még mindig tud örülni, ha helyükre kerülnek a színek, annak ellenére, hogy számára már nem nagy dolog ez. Az idővel való verseny folyamatosan inspirálja. Vallja: nem is lehet megunni ezt a játékot, mivel nagy motiváló erő az, hogy minél gyorsabban és mindig egy jobb forgatáskombinációval rakja ki a kockát.
