Nők, akik gyilkosokba szerettek bele

Betegség, mánia vagy hírnév utáni vágy? Nők, akiknek a szívét kegyetlen gyilkosok rabolták el

Jose Menendeznek mindene megvolt, amit ember kívánhat. Szépségversenyen győzedelmeskedő feleség, két egészséges gyermek és rengeteg pénz. A kubai emigráns fiatalon települt át az Egyesült Államokba, ahol a szórakoztatóiparban helyezkedett el. Évek múlva cégtulajdonos lett, ömlöttek a családi kasszába a dollármilliók. A látszólagos idill 1989. augusztus 20-án ért véget. Jose és felesége, Marie Louise (barátainak csak Kitty) éppen egy doboz jégkrémmel ült a tévé előtt, amikor tinédzser gyerekeik beviharzottak a nagy szobába, és tizenhat géppisztolylövéssel megölték őket. Először apjukkal végeztek, majd a menekülni próbáló anyjukat terítették le tíz lövéssel. A maguk után hagyott pusztítás szinte horrorfilmbe illő volt, a sokat látott rendőröket is elborzasztotta. Az elkövetők kiléte egy ideig homályban maradt. A nyomozóknak azonban gyanús lett, hogy a két fiú, Erik és Lyle Menendez nem sokkal szüleik halála után elképesztő költekezésbe kezdett. A tragédia után csupán néhány héttel már túl voltak Rolex órák, egy Porsche és egy étterem megvásárlásán, nem is beszélve arról az összegről, amelyet egy méregdrága személyi edzőre költöttek el időközben. Közvetlen bizonyíték azonban nem volt a fiúk ellen, egészen addig, amíg a gyengébb idegzetű Erik el nem mondta pszichiáterének, mit is tettek. A szakember az információt nem adhatta ki, de a doktor szeretője kihallgatta a beszélgetést, és rajta keresztül a hatóságokig is eljutott a vallomás.

Ezután kezdetét vette a valóságshow-ba illő tárgyalás, amelyet a televízió is közvetített, és amerikaiak millióit szegezte a televízió képernyője elé. A fiúk nem tagadták tettüket, de azt állították, hogy a mindenki által mintaapaként ismert Jose szexuálisan bántalmazta őket, és a megölésükkel fenyegetőzött – így a gyilkosság önvédelem volt. Az ügyvédek több tucat ismerőst sorakoztattak fel, akik egyöntetűen állították, hogy mivel a fiúk nem voltak jó tanulók, apjuk rendszeresen verte őket. Ezek a beszámolók Josét szörnyetegként írták le. A vád ezzel szemben azzal érvelt, hogy a gyerekek azért ölték meg szüleiket, mert attól féltek, hogy apjuk kitagadja őket az örökségből. Felhozták a fiúk zűrös múltját, hogyan raboltak ki gyerekkorukban környékbeli házakat puszta passzióból, és hogy Jose ferde szemmel nézett fiára, Erikre annak homoszexualitása miatt. A vád az abúzust hazugságnak titulálta. Az első tárgyalás végül kudarcba fulladt az esküdtszék döntésképtelensége miatt, az eredménytelenségért pedig sokan az eseményt övező nagy médiazajt hibáztatták.

A Menendez-tárgyalással párhuzamosan zajlott a híres amerikaifutball-sztár, O. J. Simpson gyilkossági ügye is, amely hasonló érdeklődést váltott ki. Az ügyészek a hajukat tépték és panaszkodtak, hogy ekkora nyilvánosság mellett nem lehet dolgozni. Simpsont végül felmentették, a két fiatal viszont nem volt ilyen szerencsés. 1996-ban, a második tárgyaláson bűnösnek találták őket, és életfogytiglani börtönbüntetést kaptak.

A hátborzongató eset megosztotta az amerikaiakat. Voltak, akik a sátán megtestesítőiként néztek a fiúkra, ám akadtak olyanok is, akik hittek nekik, és megsajnálták őket. Több tucat nő egyenesen szerelmével és házassági ajánlattal ostromolta a már büntetésüket töltő testvéreket. Az egyik ilyen pártfogó, Tammi Ruth Saccoman akkor kezdett levelezni Erik Menendezzel, amikor az első tárgyalást nézte a televízióban.

– Soha nem írtam még senkinek, aki börtönben volt, de annyira megérintett a fájdalma, hogy azt muszáj volt elmondanom neki – nyilatkozta a fiatal nő a kétezres évek elején az amerikai riporternek, Barbara Waltersnek. Saccoman a megismerkedésük idején még férjnél volt, de azt állította, hogy párja is olvasta a leveleket, és támogatta a kapcsolat fenntartásában. Pár évvel később a férfi elhunyt, és Saccoman magára maradt kislányával. Ekkor ő panaszolta el bánatát Menendeznek, aki támogatta, vigasztalta.

A rendkívül attraktív, értelmes nő kutyákat készített fel bemutatókra és versenyekre. Miután közelebb került a gyilkos fivérhez, sok barátja és – édesanyját leszámítva – a családja is elpártolt mellőle, sőt főnöke is kirúgta. Saccoman pár évvel később gyerekével együtt átszelte az országot, és Kaliforniába, a börtön közelébe költözött, hogy 1999-ben egy látogatóhelyiségben kimondhassa a boldogító igent Erik Menendeznek. Azóta a házaspár csak rövid időre találkozhat, és a kézfogáson, valamint a búcsúcsókon kívül más nem történhet köztük, mivel nincs engedélyezve a házastársi légyott a szigorúan őrzött raboknak. Saccoman elmondta, hogy olyan érzelmi stabilitást és figyelmet kap férjétől, amilyet még soha senkitől, és nem érdekli, ki mit gondol a kapcsolatukról.

Erik Menendez testvére, Lyle egy másik börtönben tölti büntetését. Ő sem teljesen magányos. A több száz rajongó közül először Anna Eriksson Playboy-modellt vette feleségül. A boldogság azonban nem tartott sokáig, a nő elhagyta, amikor rájött, hogy párja egy másik nővel is levelezik. Lyle Menendez második felesége, Rebecca Sneed egy sacramentói magazin főszerkesztője volt, aki később ügyvéddé képezte magát, és azon dolgozott, hogy férje ügye újra bíróság elé kerüljön.

A legbizarrabb „börtönházasságot” ez idáig Ted Bundy kötötte. A történelem egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosa a hetvenes években teljesen letaglózta a közvéleményt. Nemcsak brutális módszerei miatt, hanem mert mindenkit megtévesztett. Jóképű, népszerű és művelt volt, sokan szerették.

Egyes szakértők szerint Bundy személyiségfejlődésének zavara gyermekkorából ered. Akkoriban megbélyegezték az egyedülálló anyákat, így Bundy édesanyja, Louise a testvér szerepét vette fel a családban, a nagyszülők pedig a szülőkét. Bundy tinédzserkorában szerzett tudomást valódi származásáról, miután édesanyja férjhez ment, és szült még három gyereket. A kriminológusok úgy vélik, ettől kezdve vált bizalmatlanná az emberekkel, és ez az identitászavar is hozzájárult, hogy piti bűncselekményeket követett el. Bundy ezzel szemben a kivégzése előtti napon adott interjújában torzulásáért a kemény pornográfiát okolta, szerinte családja mindent jól csinált.

A rémséges tettekhez – a kriminológusok szinte egyöntetű véleménye szerint – a legnagyobb lökést egy szerelmi csalódás adta. A fiatal Bundy még a Washingtoni Egyetemen ismerte meg nagy szerelmét, Stephanie Brooksot. Az intelligens, népszerű és gyönyörű lány pár év után szakított vele, mert szerinte Bundy nem volt elég ambiciózus. Ismerősei elmondása alapján Bundy ekkor teljesen összeomlott. A később megerőszakolt, majd meggyilkolt fiatal lányok mind Brooks hasonmásai voltak: tanultak, szépek, középen elválasztott barna hajjal, nagy karika-fülbevalókkal. Bundy, hogy „bosszút álljon”, amiért elhagyták, belevetette magát a tanulásba, pszichológiát is hallgatott a jogi egyetem elvégzése után, és a republikánus párt egyik leglelkesebb aktivistája lett. Ebben az időszakban dolgozott egy lelkisegély-szolgálatnál is, munkáját elismerték. Stephanie Brooks, miután látta Bundy sikereit, újra felvette vele a kapcsolatot. Ekkor viszont Bundy csinált bolondot a lányból, és otthagyta.

A bizonyítottan Bundyhoz köthető első gyilkosság 1974-ben történt. A 21 éves Linda Ann Healey a Washingtoni Egyetemre járt, és nem érkezett meg a helyi rádióba, ahol időjárás-jelentőként dolgozott az iskola mellett. Amikor szüleihez sem ment el ebédre, a rendőrség kiment a lakására, ahol felfedezték, hogy a lány ágytakarója és pizsamája véres. Hónapok múlva a holttest is előkerült. Bundy első gyilkosságát még legalább harminchat követte (ez a szám egyes vélemények szerint jóval nagyobb). Tizenegy éven át tagadta bűnösségét, csak nem sokkal kivégzése előtt ismerte be a tetteit.

A bizonyítékok és a szemtanúk azonban nem hazudtak. Több túlélő mesélt a módszeréről is. Bundy gondosan megtervezte a gyilkosságokat. Gipszet fabrikált az egyik kezére, majd lebilincselő stílusával arra kérte a kiszemelt áldozatokat, segítsenek neki ezt-azt kivenni a kocsijából. Ezután rabolta el őket, és a holttesteket általában a közeli erdőkben ásta el. Bundy nem kért ügyvédet, saját magát védte a bíróságon. Egyszer sikerült megszöknie is. Az egyik tárgyalási szünetben a bíróság könyvtárába távozott, ahonnan egy ablakon keresztül elmenekült. Amíg újra el nem fogták, további gyilkosságokat követett el az ország több pontján, főként Floridában. Két szökés és egy második, hosszadalmas tárgyalás után végül villamosszék általi halálra ítélték.

Mindez azonban nem tántorította el tőle szerelmét, Carole Anne Boone-t. Az elvált édesanya még 1974-ben ismerte meg a gyilkost, amikor mindketten a Washington állami sürgősségi szolgálatnál dolgoztak. Akkoriban még másik kapcsolatban éltek, így kezdetben csak erős barátság alakult ki közöttük. Carole Anne vált Bundy első számú rajongójává, amíg a sorozatgyilkos a rácsok mögött várt az ítéletére. Állítólag vakon hitt Bundy ártatlanságában. Ott ült az első sorban a tárgyalás minden napján, miközben a többi fanatikus Bundy-követő – akik külsejükkel is igyekeztek minél jobban hasonlítani a hírhedt pszichopata áldozataira – kint tombolt a bíróság előtt.

A „meghitt” esküvő Bundy második tárgyalásán zajlott. Boone éppen szerelme mellett tanúskodott, amikor a gyilkos először megkérte a kezét, majd kijelentette, hogy ők mostantól férj és feleség. A pár egy floridai törvényt használt ki: ha két ember kimondja az igent egy bíró előtt, házastársnak minősülnek. Ezt alátámasztó okiratot azonban nem kaptak, és intim házastársi együttlétre sem volt engedélyük. Mégis sikerült szexuális kapcsolatot létesíteniük – állítólag egy őr megvesztegetése árán –, és 1982-ben megszületett Boone lánya, akinek biztosan Bundy az apja. A nő körülbelül tíz év után hagyta el a férfit, a kivégzésén már nem volt jelen, lányával együtt elbújt a kíváncsiskodók szeme elől.

Ted Bundy és a Menendez fivérek esete korántsem egyedi, és a börtönszerelem még a hírességeket sem kerülte el. A romantikus ponyva nagyasszonya, Danielle Steel egy bankrablóba, Danny Zugelderbe szeretett bele, amikor egy börtönlátogatás során a rácsok mögött találkoztak. Steel egy másik rabbal készített interjút, amikor útjaik keresztezték egymást. A férfi később szabadult, de nem tudta megszokni a kinti életet és azt sem, hogy lényegében a népszerű írónő tartja el. Még mélyebbre süllyedt, nemi erőszakot is elkövetett. Ennek ellenére, miután újra lecsukták, az írónő a börtönben hozzáment feleségül. Pár év múlva elváltak.

A pszichológusok szerint sokszor a média tehet arról, hogy veszélyes bűnözők nagy népszerűségre tesznek szert. Egy biztos: az Egyesült Államokban egyesek nagyot kaszálnak ezzel a sajátos hisztériával. A writeaprisoner.com (irjegyrabnak.com) például egy online levelezőpartner- vagy társkereső szolgáltatás, mely börtönlakók adatait hirdeti az interneten. Mivel a fegyházban nincs internet-hozzáférés, a képernyő túloldalán ülők a profil elolvasása után kézzel írott levélben kerülhetnek kapcsolatba a kiválasztott rabbal. A weboldalon sok mindenki elérhető – külön keresési kategóriájuk van például a halálsoron lévő gyilkosoknak.

Mégis milyen oka lehet annak, hogy valaki egy szexuális erőszaktevő, bankrabló vagy gyilkos után epekedik? Szucsáki Melinda klinikai szakpszichológus szerint a jelenség leírására külön fogalom létezik. A hübrisztofília parafíliaként, azaz nem szokványos, rendellenes szexuális viselkedésként ismert jelenség. Ebbe tartozik a bűnözők iránti erős érdeklődés, szexuális vonzalom is.

– Leginkább olyan személyt preferál az illető, aki valamilyen kegyetlen bűncselekményt követett el. Ilyen lehet például a gyilkosság, a nemi erőszak, a rablás. A jelenség Bonnie–Clyde-szindrómaként került a köztudatba – mondja Szucsáki Melinda. A hübrisztofília diagnosztikai szempontból ritkaságnak számít, mivel az érintettek nem érzik problémának a bűnözőkhöz történő vonzódást, így segítséget sem kérnek. A szakpszichológus szerint fontos kiemelni, hogy a passzív típusba sorolható parafíliások legfeljebb a rajongásig jutnak el, bűncselekménybe nem vonódnak be. Ezzel szemben az aktív (egyes szakirodalom szerint agresszív) típusba sorolhatók túlmennek a fantáziálgatáson és a rajongáson. Igyekeznek mindenben támogatni választottjukat, nem riadnak vissza az erőszakos bűncselekmények elkövetésétől sem. Ezt pedig az elkövetők ki is használják. Kenneth Bianchi, aki a hegyoldali fojtogatóként híresült el Washingtonban, arra is rávette a már rács mögül elcsábított szeretőjét, a színésznőként és dramaturgként dolgozó Veronica Comptont, hogy öljön meg valakit helyette, ezzel is elterelve róla a gyanút. Compton végül nem tudta megtenni, áldozata elmenekült, ő pedig börtönben végezte.

A pszichológus szerint fontos hangsúlyozni, hogy nem minden esetben beszélhetünk arról, hogy a nő vonzónak tartja az erőszakos viselkedést. Előfordulhat az is, és ez a gyakoribb, hogy a bűnözőkkel kapcsolatot létesítő hölgyek szerelemről, hírnévről álmodoznak, és olyan tulajdonságokkal ruházzák fel az elítélteket, amelyek csak a képzeletük szüleményei, a hírnevet pedig az övékén keresztül szeretnék megszerezni. Az életfogytiglani büntetést töltő bűnöző emellett a nő szemében lehet hős is, mert kibírja a bezártsággal járó nehézségeket.

A vonzalmat tovább erősítheti, hogy a pszichopátiás bűnelkövetők kiválóan tudnak manipulálni. Mivel rengeteg a szabad idejük, képesek kiemelt figyelemben részesíteni a bűvkörükbe vontakat. Az ilyen bókok célpontjai sok esetben eleve magányosak, könnyen befolyásolhatók, önértékelésük pedig alacsony.

– Egyes feltételezések szerint a bűnözőkkel kapcsolatot létesítő hölgyek mint gondoskodásra szoruló kisgyermekre tekintenek a fogvatartottra. Szemükben az illető csak a körülmények áldozata. Elhiszik, hogy „csak ők tudnak segíteni” az elítélten – mondja Szucsáki. Más magyarázat szerint ezek a nők korábban bántalmazó, elnyomó környezetben éltek, s egy börtönbeli kapcsolatban nem tudatosan, de az irányítást szeretnék átvenni.

– Nem kizárt továbbá, hogy erős vonzalmat érez valaki az agresszív emberek iránt, ezért kezd kapcsolatot bűnözőkkel. Egyszerű magyarázat lehet, hogy az életfogytiglanit töltő bűnöző a börtönben nem árthat neki, ugyanakkor kellően agresszív vonásokkal rendelkezik – fejtegeti a szakember. Szerinte minden eset egyedi, ezért nem helyes általánosítani. A hübrisztofília témaköre pedig tudományos szempontból a mai napig alulkutatott területnek minősül.