Amikor 1573-ban, pontosan 440 évvel ezelőtt Hoffhalter Rudolf, a 16. századi magyarországi nyomdatörténet egyik jelentős szereplője édesapja mesterségét folytatva szintén nyomdászként kívánt boldogulni, és így elfogadta az alsólendvai főúr, Bánffy Miklós meghívását, hogy telepedjen le birtokán, valószínűleg egyáltalán nem sejtette, hogy több száz év múlva egy kisvárosban és egy kis országban úgy fogják emlegetni, hogy nyomdájában készültek az első könyvek az ország területén. Hoffhalter Rudolf ugyanis közel egy éven át Alsólendván működtette vándornyomdáját, melyben napvilágot látott Kultsár György protestáns prédikátor, tanító három irodalmi alkotása. Elsőként „Az halálra valo keszöletröl rövid tanossag ” című mű jelent meg, és 1573-as keltezésével az első nyomtatott műnek számít a mai Szlovénia területén. Kultsár a könyv elején a kor szokásának megfelelően a főúrhoz, Bánffy Miklóshoz intézett latin nyelvű ajánlásában minden munkáját, családját Bánffy „kegyességébe” ajánlotta.
Kultsár életéről sajnos alig lehet tudni valamit, nagy valószínűséggel Magyarország valamelyik más megyéjéből, például a Felvidékről kerülhetett Zalába, Alsólendvára, ahol tanítóként befogadták.
Az első kötet után másfél hónappal megjelent második műve – „Az ördögnec a penitencia tarto bünössel való vetekedéséröl: es az kétségbe essés ellen az reménségről való tanusság” – szintén a protestantizmus jegyében született. A bűnös ember párbeszédét a sátánnal, Urbanus Regius német teológus művét fordította magyarra azok számára, akik „nem ismerik a deák és a német nyelvet”.
E két kötet viszont csak előkészület volt a „nagy könyvre”, az 1574 tavaszán megjelent Postillákra, melyet az irodalomtörténet a prédikátor legértékesebb alkotásának tart. A vaskos, több mint ezerkétszáz oldalas könyvvel „Az Alsó Linduai Kvltsar Győrgy Mester”, ahogy a kötetekben szerzőként feltüntette magát, a régi magyar irodalom kiemelkedő alakjává vált.
„Meglepően könnyeden, olvasmányosan értekezett nehéz teológiai kérdésekről, Szentírás-magyarázatról, erkölcsről és annak elfeledőiről, az elöljárók felelősségéről, egyszóval az Istenhez vezető útról. Úgy szólalt meg a 16. században, már-már mai irodalmi nyelven, hogy írása mindhárom megjelent kötetében közérthető, tagoltságában áttekinthető, egyszerűségében szívszorító” – jellemzi a könyveit Hubert Ildikó budapesti irodalomtörténész, a Kultsár-opus kiváló ismerője.
Még ha a Postillák megjelenése után az írásos-nyomtatott könyvészet hosszú időre, mintegy háromszáz évre el is tűnt a Muravidékről, az irodalom, illetve a könyv csírája ezzel el volt már vetve. Igaz, hogy ma klasszikus értelemben nincs nyomdája a városnak, de szerzői, könyvkiadói és könyvbarátai igen.
Kultsár mester műveinek hasonmáskiadásai is kaphatók – megvásárolhatók például a lendvai múzeum üzletében a várban –, megjelenésüket a Lendvai Galéria-Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár közösen tette lehetővé. A hazai szerzők, kiadók kötetei, könyv- és újságkiadványai a lendvai magyar könyvesboltban, a Bánffy Központban megvásárolhatók, fellapozhatók.
Kiről, ha nem a valamikori nagy mecénás családról kaphatta volna a nevét a könyvesbolt Lendván?
