Keresés
Magyar Nemzet
2020. október 22., csütörtök, Előd napja
HÍR TV – Háttérkép:Lehet-e a szólásszabadságnak határa?
Archívum, Külföld
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://magyarnemzet.hu/archivum/kulfold-archivum/mar-a-foldon-megsemmisulhet-a-magyar-gripen-flotta-3903682/

Már a földön megsemmisülhet a magyar Gripen-flotta

Egy pillanat alatt kilőhető a több százmilliárd forint értékű Gripen-flottánk. Pedig van megoldás.

Ha bekövetezik a legrosszabb, és kitör a háború, a több százmilliárd forintos, Svédországtól lízingelt vadászgépek néhány másodperc alatt megsemmisülhetnek a földön anélkül, hogy akár egyetlen bevetést is tudnának repülni. A hivatalos propaganda által természetesen elhallgatott sebezhetőség közvetlen oka, hogy a gépeket jelenleg az első Orbán-kormány alatt, hibás koncepció alapján megvalósított NATO-beruházás révén olyan könnyűszerkezetes hangárokban tárolják, amelyek legfeljebb az időjárástól védik meg őket, találatoktól semmi esetre sem.

A kérdés egyrészt az Oroszországgal szembeni új hidegháborús viszony, valamint a Gripenek kecskeméti bázisán rövidesen kezdődő nagyszabású, a kettős, civil-katonai hasznosítást célzó átépítés miatt került ismét a terítékre – egyelőre azonban semmi nyoma, hogy a magyar döntéshozók figyelembe vennék a földi túlélőképesség növelését, amelyet a megváltozott katonapolitikai viszonyok közepette általánosságban a szövetség is szorgalmaz.

A hiányosság szakmai körökben közismert, de mindeddig háttérbe szorult, mert a hidegháború vége óta a magyar katonai vezetés is magáévá tette azt a nézetet, hogy klasszikus honvédelmi, területvédelmi harcra nem kell felkészülni, a jövőben a nyugati szövetségi rendszer – melynek Magyarország 1999 óta a tagja – csak expedíciós háborúkat fog vívni. Ennek megfelelően

amikor a kétezres évek elején az új gépek érkezésére készülve tárolókat építettek NATO-finanszírozással Kecskeméten, megelégedtek azzal, hogy azoknak csak az időjárás viszontagságai ellen kell megvédeniük a bennük tárolt technikát.

A könnyűszerkezetes építmények így is óriási előrelépésnek számítottak a honvédség egyetlen, harci repülőgépekkel felszerelt alakulatánál, ahol a Oroszországtól 1993-ban az államadósság fejében 800 millió dollár értékben beszerzett MiG–29-flottát a szabad ég alatt tárolva sikerült „szétrohasztani”.

Persze nemcsak az a baj ezekkel az építményekkel, hogy egy néhány száz méterre történő robbanás légnyomásától és repeszeitől sem képesek megvédeni a bennük tárolt Gripeneket, hanem az is, hogy egyetlen ajtajuk van és egyetlen bekötésük a gurulóutakhoz. Jobb helyeken az ilyen hangárokat, fedezékeket úgynevezett átgurulós megoldással építik, azaz a gépek innen indulnak és ide térhetnek vissza önerőből gurulva. Kecskeméten ráadásul az építmények előtt és mögött is húzódik gurulóút, tehát a feltételek adva voltak a megvalósításhoz, a logikus lépés mégis elmaradt.

A védelem hiánya azért is nehezen érthető, mert a hazánkban hátrahagyott szovjet repülőtereken sok tucatnyi betonfedezék árválkodik, melyek előre gyártott elemeit – az úgynevezett tübingeket – szétszedve máshol, így Kecskeméten is fel lehetett volna használni. Ehelyett például Sármelléken és Debrecenben több ilyen létesítmény is a civil átépítés áldozatává vált, senkinek sem jutott eszébe, hogy alkotóelemeik a honvédségnek jól jöhetnének. Öröm az ürömben, hogy az említett repülőtereken, valamint Tökölön, Kunmadarason, Kiskunlacházán bőven maradtak még olyan fedezékek, amelyeket hasznosítani lehetne. A Gripen egyéni kialakítása miatt szükség lenne átalakításokra, de a nagyszabású betonlétesítményekben nagy tapasztalatra szert tett magyarországi építőiparnak ez aligha okozna gondot.

Egyébként a pápai volt az egyetlen magyar repülőtér, ahol már a hidegháborúban is épültek magyar tervezésű, a szovjetekkel ellentétben nem moduláris rendszerű fedezékek. Amióta az első Orbán-kormány 2000-ben itt megszüntette a vadászrepülést, a problémásnak bizonyult építményeket raktárnak használják. Közülük többet az ide telepített nemzetközi repülőalakulat infrastruktúrájának terjeszkedése törölt el a föld színéről az elmúlt években.

A fizikai védelemnek persze vannak a korlátai, ezt az iraki és a jugoszláv haderő is megtanulta az elmúlt évtizedek háborúiban, amikor a nyugati légierők nagy pontosságú fegyverekkel könnyedén „kilyukasztották” betonfedezékeiket, megsemmisítve a bennük tárolt repülőgépeket és rakétákat. Erre megoldás a katonai zsargonban széttelepítésnek nevezett lépés, amikor a veszélyhelyzet közeledtével az alakulatok elhagyják laktanyáikat, bázisaikat, és tartalék körletekbe vonulnak, kivonva magukat az elkövetkező csapások alól. Az ilyen erők mozgását sokkal nehezebb követni, és ha ez a tevékenység megtévesztéssel – álcázás, csalik használata – párosul, még a legjobban felkészült ellenség is azon kaphatja magát, hogy csak a bombáit pazarolja, nem sikerül ártalmatlanná tenni az igazi célpontokat.

Ahhoz azonban, hogy valós képességről lehessen beszélni, mint mindent, ezt is gyakorolni kellene, és valamilyen készültségi szinten fenntartani a szükséges infrastruktúrát. A honvédség Gripenjei ebben a tekintetben szintén rosszul állnak. A közös, szövetséges szállítógépflotta bázisául szolgáló Pápán és a szolnoki helikopterbázison tett ritka látogatásokon kívül kizárólag odahaza, Kecskeméten repülnek. Teszik ezt annak ellenére, hogy

a svéd gyártó marketingjében a Gripen úgy szerepel, mint amelyet kifejezetten a primitív tartalék repülőtereken való üzemeltetésre terveztek.

Az említett katonai repülőtereken kívül információink szerint több olyan civil, szilárd burkolatú pályával rendelkező repülőtér is van az országban – például Sármellék, Debrecen –, mely alkalmas lenne a célra, ha foglalkoznának a döntéshozók ezzel a cseppet sem elhanyagolható kérdéssel. Ha repülőterenként kettő-négy betonfedezéket elhelyeznének, szükséghelyzetben öt-hét helyre is szét lehetne telepíteni a kecskeméti Puma repülőszázad tizennégy Gripenjét, s ezzel megszűnne annak a lehetősége, hogy egyszerre semmisítsék meg őket Kecskeméten.

Van egy további lehetőség is, amely információink szerint legutóbb a második Orbán-kormány idején, Hende Csaba honvédelmi minisztersége alatt merült fel utoljára. Ez pedig az úthálózat fejlesztése során a légierő igényeinek figyelembevétele. Arról van szó, hogy az autópályák, autóutak építésénél könnyedén beiktathatnának néhány másfél-két kilométeres egyenes szakaszt, ahol a gépek szükséghelyzetben le- és felszállhatnának. Úgy tudni, volt útépítő cég, amely már csak a reklámérték miatt is kedvezően viszonyult a felvetéshez, de az végül mégis egy Balaton utcai asztalfiókban landolt.

Pedig Európában lenne kitől tanulni, és nem is feltétlenül a NATO-ban: a semleges, senki által nem fenyegetett Svájc légiereje mindent megtesz, hogy F-18-as és régebbi F-5-ös gépei ne válhassanak támadás áldozatává a földön. Ottjártunkkor az Interlaken melletti völgyben fekvő Meiringen bázisa a természeti és épített civil környezetébe a lehető legjobban illeszkedő katonai létesítmény képét mutatta. A felszállópálya két végén két-két betonfedezék van a készültségi gépek számára, de az igazi attrakció a völgy déli oldalán található, ahová hosszú gurulóutak vezetnek, túl a tanyákkal övezett, Unterbach faluval egybeépült (!) repülőtér kerítésén. Itt két hatalmas kapu mögött alagutakat vájtak a hegy belsejébe, ahol legalább két tucat vadászgép is elfér. Amikor repülés van, apró vontatókkal kihúzzák a gépeket a bunker előterébe – a bázison egyedül itt tilos a fotózás –, ahol néhány perc alatt indítják hajtóműveiket, és a reptérre átgurulva már indulnak is a felszállópályáról. Visszafelé talán még rövidebb az útjuk, így a sebezhetően földön töltött idő minimális.

A katonai objektumok szigorához, a katonai és a civil szféra elidegenítettségéhez szokott közép-európai megfigyelő számára szinte szürreális, ahogy a reptér melletti közutat keresztező gurulóutat a gépek mozgásának idejére sorompóval védik, arról nem is beszélve, hogy magát a felszállópályát is két helyen keresztezi közút. Amikor eldübörögnek az F-18-asok, nyílik a sorompó, és a civilek mehetnek a dolgukra, nem kell kilométereket kerülniük. Megvan az a bizalom az állampolgárokban, hogy nem kell attól tartani: valaki félúton keresztbe fordul, és autójával repülőgépeset játszik a felszállópályán, netán kárt okoz.

Noha katonapolitikailag Európában talán nincs stabilabb helyzetű ország, mint Svájc, nem adják fel ezt a képességet, mert szerintük ez hozzájárul a háború esetére, adófizetők pénzéből fenntartott haderő hitelességéhez. Itt láthatóan tudják, hogy logikai bukfenc lenne olyan szervezetre elkölteni milliárdokat, amely „csak” azokban az esetekben nem tud helytállni, amelyekre kitalálták. Márpedig ha a legdrágább haderőnem, a légierő harc nélkül, a földön elpusztul egy konfliktus első perceiben, akkor pontosan ez a helyzet.

Csak egy kattintásra van attól, hogy ne maradjon le a Magyar Nemzet mérvadó híreiről!

IDE kattintva feliratkozhat hírlevelünkre, mi pedig napi két e-mailben elküldjük Önnek legfontosabb cikkeinket. (Ez a szolgáltatás ingyenes!)

Botrányos interjú

Gyurcsány szerint az őszödi az egyik legnagyobb beszéd
Az elmúlt évek talán legbotrányosabb interjúját adta Gyurcsány Ferenc Osváth Zsolt vlogger műsorában.

Ambiciózus viccpárt

Ez már nem vicc, a Parlamentbe tartanak a kétfarkú kutyák
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) színeiben politizáló alpolgármester, Döme Zsuzsanna csapatépítésbe kezdett a Ferencvárosban.

Kiemelt

Prokopp Mária, az örökmozgó
A nyolcvanegyedik életévében járó művészettörténész ma is olyan szenvedélyes hévvel beszél tudományterületéről, mint pályája kezdetén.

Poszt-trauma

Bazi nagy gyurcsányi hazugság
Most az egyszer igaza van a 2006 őszi nemzetveretőnek.

Poszt-trauma

Péter balladája
„Így lettem én a kecskeb…szó Péter. Nem valami jó név, tudom, de hát, mondom, a népek hálátlanok.”

Poszt-trauma

Hol vagy, Hídember?
Budapesten a jól előkészített fejlesztések, felújítások sem haladnak.

Poszt-trauma

EU-zászlóval kampányolt Bíróért Karácsony
Bővült a lista, kiktől kell bocsánatot kérnie Karácsony Gergelynek.

Aktuális

A Pick-Szeged ereje elfogyott, Bresztben is kikapott a BL-ben
Az első félidőben még vezetett a magyar csapat, a másodikban viszont átrohant rajta a házigazda.

Fricz Tamás blogja

Donáth Anna és Cseh Katalin még nem tudják, hogy bukott politikusok
Teljesen fölösleges és értelmetlen mártírokat csinálni a Momentum üdvöskéiből. 
Vissza az oldal tetejére
Tisztelt olvasóink!
A Magyar Nemzet teljes archívumának feltöltése folyamatban van. Hamarosan az összes korábbi cikk elérhető lesz, addig szíves türelmüket kérjük.
a Magyar Nemzet szerkesztősége

A weboldalon sütiket használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. Részletes leírás …

Ne maradjon le, legyen mindig naprakész, iratkozzon fel a Magyar Nemzet hírlevelére!