Az Egri csillagokért Vietnam is rajong

Vietnamban tíz éve újra kelendő a magyar irodalom, nálunk azonban több mint húsz év után most jelentek meg először vietnami művek.

Több mint húsz év után újra megjelent Magyarországon vietnami irodalom: A tábornok nyugdíjba megy című novella-antológiát Falusi Márton költő és a Magyarországon élő vietnami műfordító, Giap van Chung szerkesztették. Az első magyar–vietnami fordítási hullám még a két szocialista ország kapcsolatának idején kezdődött, a hetvenes évek nagy sikere az Egri csillagok volt. Aztán a rendszerváltás után jó ideig szünetelt a fordítás. Megszűnt létezni a keleti blokk, és a felek figyelme másfelé fordult. Vietnamban viszont már jó tíz éve megint sorra jelennek meg a magyar művek, Csáth Géza, Márai Sándor, Fekete István, Móricz Zsigmond, később Hamvas Béla és Kertész Imre műveit is lefordították.

Az Egri csillagok volt a favorit Vietnamban

Márai két kötetét, az Ég és földet és a Négy évszakot egy év leforgása alatt kétszer kellett kinyomtatni Vietnamban, mert az első kiadást rögtön elkapkodták. Rajongói klub és olvasókör is alakult, és Giap Van Chung azt mondja: a Facebookon is gyakran találkozik vietnamira fordított Márai-idézetekkel, de más magyar szerzők is hasonló karriert futnak be Vietnamban.

Giap Van Chung Márai öt kötetének és más magyar műveknek a fordítója, harminc éve él Magyarországon. Elmondása szerint a magyar irodalom vietnami népszerűsége nem új keletű: a hatvanas-hetvenes években kezdődött, amikor a két szocialista ország között élénkek voltak a fordítási kapcsolatok. Magyar részről a nagy áttörést az 1972-ben megjelent Egri csillagok jelentette. Páratlan sikere volt, első kiadásakor 35 ezer példányban fogyott el. Akkor még zajlott a háború, így a heroikus hangvételű magyar regény nagyon megfelelt az akkori vietnami hangulatnak. – Amikor kegyetlen harcok folytak Közép-Vietnamban, a katonák kézről kézre adták a könyvet, amely később hét vagy nyolc kiadást is megért – meséli Giap Van Chung.

A vietnami olvasóközönség különben is jó célpont bármilyen irodalom számára: az értelmiség a franciákon keresztül már a XIX. században megismerte a nyugati irodalmat, és maga a nyugati gondolkodás sem ismeretlen, hiszen majdnem száz évig ott voltak Vietnamban a franciák. Giap Van Chung szerint az is oka a nagy olvasási kedvnek, hogy a csaknem 90 milliós országban magas a fiatalok aránya, és sokan tanultak. A Szovjetunió szétesését és a diktatúra meglazulását követően az orosz helyett inkább az angol nyelvű irodalom felé fordult a figyelem, de a magyar művek iránti lelkesedés továbbra is megmaradt. Ha magyar írókról van szó, Chung szerint vietnami kiadók két forrásból merítenek: az egyik, hogy a magyarországi fordítók mit ajánlanak nekik, a másik adott szerző nemzetközi népszerűsége. Kertész Imre fordítását Giap Van Chung elmondása alapján kifejezetten a Nobel-díj miatt kérték.

Nem fenékig tejfel a vietnami írók élete

A tábornok nyugdíjba megy című, most megjelent novelláskötetnek Giap Van Chung volt az egyik szerkesztője. Az antológiát megpróbálták úgy válogatni, hogy ne csak a vietnami háborúról essen szó – ami a magyar fejekben erősen él –, hanem minden oldalról megközelítsék a közelmúlt Vietnamjának problémáit. Bár a szerkesztő úgy gondolja: a kötetet többé-kevésbé az otthoni irodalompolitika is elfogadná, azért olyan szerzők is bekerültek a válogatásba, akiknek nem megy annyira jól a soruk Vietnamban. – A Hangyaterelő című elbeszélés például olyan szerző, Bui Ngoc Tan munkája, akinek a könyvét otthon bezúzták. Ez tíz-tizenkét éve történt, a vietnami emigránsok azóta megjelentették a kötetet külföldön. Önéletrajzi ihletésű regény, egy író életéről szól, akit a novellái miatt bebörtönöztek, és a regény leírja a börtönélet embertelenségeit – mondja Giap Van Chung. Könyvbezúzás manapság is történik még Vietnamban a műfordító elmondása szerint, de ez már nem számít mindennaposnak. – Értelme sem lenne – véli Chung: hiszen az írók, ha másképp nem boldogulnak, felteszik az írásaikat az internetre.

Az új magyarra fordított novelláskötet, A tábornok nyugdíjba megy a Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg (a folyóiratnak korában már volt vietnami száma). A válogatás húsz vietnami antológia anyagát vette alapul, de itt is többször folyamodtak az internethez, és Giap Van Chung otthoni kapcsolataihoz is. Így bekerültek olyan novellák is, amelyeket szerinte a hivatalos irodalompolitika nem szívesen fogadna. Az antológiában szereplő tizenhat író közül tizenöt jelenleg is Vietnamban él, csak egy lakik közülük Franciaországban. Némelyikük ismert és elismert szerző az idősebb generációból, jelentős részük azonban fiatal, pályakezdő alkotó. Giap Van Chung szerint az ő munkájukon látszik, hogy az írók mostanában egyre inkább felemelik a hangjukat a hatalom túlkapásai ellen, de legalábbis elmúlóban van az a korszak, amikor a politika és hatalom elvárásai erősen hatottak a megszülető irodalomra. A szerkesztő szerint ez az egész mai vietnami irodalomra igaz, különösen az interneten megjelentetett művekre.

Nem alakul az együttműködés

– Vietnam fővárosában, Hanoiban 2007-ben szerveztek egy vietnami irodalom külföldi bemutatására szolgáló nemzetközi konferenciát. Itt megjelent a Magyar Írószövetség akkori titkára, Falusi Márton költő, és az a megállapodás született, hogy a következő években kölcsönösen bemutatnak egy-egy novellaantológiát és egy-egy regényt. A felek abban egyeztek meg, hogy elküldik egymásnak ezeket a regényeket – mondta el Giap Van Chung, de azt is hozzátette: magyar részről nem is kellett igazán regényt küldeni, azóta is több magyar regény jelent meg vietnamiul.

Giap Van Chung azért ajánlott ennek a megállapodásnak a jegyében egy kortárs vietnami regényt a vietnami írószövetségnek: Bao Ninh munkája több nyelven is megjelent, angolul The Sorrow of the War címen. A szerző több díjat kapott érte külföldön, a vietnami háborúról festett képe viszont eltér a jelenlegi vietnami hatalom hivatalos álláspontjától. Valószínűleg ezért nem tetszett az írószövetségnek az ötlet, de mással azóta sem sikerült előállniuk. Giap Van Chung szerint a dolog elakadt valahol a bürokrácia útvesztőiben.

Az is oka lehet az egyenlőtlen fordítási kapcsolatoknak, hogy Magyarországon nem sokan beszélik a vietnami nyelvet. Fordítva ez sokkal inkább igaz, a vietnami háború alatt és után sok vietnami fiatal jött Magyarországra tanulni a két szocialista ország közti egyezmény nyomán. Később a nagy részük hazament, de akkoriban nagyon nehéz volt az élet Vietnamban, ezért maga Giap Van Chung is inkább Magyarországon maradt, miután visszajött megírni a kandidátusi értekezését.

Harminc éve él itt, de csak 2007 óta foglalkozik fordítással. Ahogy sok más fordító, ő sem az irodalom felől érkezett, a Műegyetemen szerzett diplomát, és ott is tanított. Elmondása szerint ma már csak néhány vietnami foglalkozik Magyarországon fordítással: a hatvanas-hetvenes években tevékenykedő fordítók lassan kiöregszenek, a fiatalokkal pedig Giap Van Chung szerint az a gond, hogy maguk is Magyarországon nőttek fel, így nem beszélik irodalmi szinten a vietnami nyelvet.