Berlinben versenyben szerepelni mindig jó érzés, hiszen a Berlinale mégiscsak a négy legnagyobb presztízsű „A” kategóriás fesztivál egyike. Ezért ha valaki első filmjével azonnal meghívást kap, már önmagában elismerésre méltó teljesítmény, ha pedig díjazzák is, az felér egy kisebb csodával. Főleg ha egy olyan szekcióba kap meghívást ötvenedmagával, amelyet több ezer alkotás közül állítottak össze.
A frissdiplomás Ferge Roland is érzi ezt a kiváltságos helyzetet. A BKF mozgóképkultúra és médiaismeret szakának első végzős évfolyamában diplomázott, El című diplomafilmje pedig nem csak meghívást kapott Berlinbe, de ott a Generation elnevezésű programban különdíjban is részesült. – Bíztam benne, hogy jó kezekbe kerül a film, és megtalálja a maga útját, de fantasztikus volt, hogy Berlinbe sikerült eljutni és ott eredményt elérni – mondta Ferge a Kultúrgrundnak a berlini siker után. Hozzátette, konzulense, Salamon András filmrendező javasolta, hogy mutassák meg az Elt a Magyar Nemzeti Filmalapnak, amely mögéjük állt, és segítette a rövidfilm fesztiváléletének elindítását. Az ő közreműködésükkel hívták meg Berlinbe a diplomafilmet, illetve most a Berlinale után is egyengetik további fesztiváléletét.
Az El Ferge Roland rendező és K. Kovács Ákos kameraman szakos hallgató közös munkája, mindkettejük diplomafilmje: fekete-fehér filmetűd, amelyben kisgyerekek búcsúznak hazájuktól. – A baráti társaságomból egyre többen mentek el külföldre szerencsét próbálni, így egyre jobban elkezdett foglalkoztatni a téma. Amikor pedig végzősként készülnünk kellett a diplomafilmünkre, úgy éreztem, ez lehet a filmem sztorija – emlékezett a rendező. Elmondta, hogy azért kisgyerekek szerepelnek a filmben, mert utalni szerettek volna arra, hogy egyre fiatalabb generációk szintjén jelenik meg a jelenség, és reflektálni akartak a hova tartás megválaszolatlan kérdésére.
Az Alföldön forgatott fekete-fehér képeken magányos, felnőtt tekintetű gyerekek búcsúznak lakhelyüktől. Bőröndöt, hangszert, kalitkát visznek magukkal. Fergéék filmjükhöz karaktereket kerestek, és olyan helyszíneket, amelyeknek különleges atmoszférájuk van. A terepkutatáshoz a rendező és az operatőr rengeteg fotót nézett át, hangulatokról beszélgettek, így esett a választásuk Hódmezővásárhelyre, ahol Ferge felnőtt, és bár sosem érezte magát vásárhelyinek, érdekes kapcsolata volt a várossal. – Sok különleges hellyel találkoztam ebben a városban, ahol el tudtam képzelni a sztorit. Gondoltunk Budapestre is, ahol több szempontból egyszerűbb lett volna forgatni, de nem ismertük annyira a várost, ezért volt kézenfekvő a hazai terep – mesélte Ferge. A szereplőválogatást is a volt általános iskolájában végezték, itt elsősorban beszédes arcú karaktereket kerestek. Előbb az általános iskola honlapján nézték végig a diákok képeit, majd Ferge volt médiatanára segítségével egy rendkívüli szülői értekezletet hívtak össze a szülők és a gyerekek számára. – Szerencsénk volt, mert minden elképzelésünkhöz sikerült arcot találnunk – mondta a castingról a rendező.
Az Elben nem beszélnek, amely a film fekete-fehér és etűd mivolta miatt nyilvánvaló alkotói szándék, de Ferge elmondása szerint a tervezés korai szakaszában dialógosukkal tervezték elkészíteni a kisfilmet. – Végül túl direktnek és didaktikusnak éreztük a mondanivaló átadását, ráadásul szöveg nélkül nyitottabbnak is érzem a film végét – indokolta a végső koncepció kialakítását a rendező. A film 10 perc, a kezdetektől ilyen játékidővel számoltak. Dialógusok híján nagy hangsúly van a képeken és az atmoszférateremtő zenén, utóbbi Kazai Ági munkáját dicséri. Fergéék nagyon sokféle zenét próbáltak ki, és Salamon András segítségével jutottak el Kazai Ágiig – két-három változat után ki is alakult a végleges, filmben hallható zene. Salamonnal kapcsolatban Ferge megjegyezte, nagyon nagy szerepe volt a film elkészültében és sikerében. – Konzulensként heti kapcsolatban voltunk, és különösen sokat számított a véleménye, amikor elbizonytalanodtam – mondta. Ferge általában hálásan gondol vissza a BKF-re, ahol meglátása szerint nagyszerű tanáraik voltak, és sokat kaptak diákként. Az osztály vezető operatőrtanárai Kardos Sándor és Szaladják István, a diplomakonzulens Szabó Gábor (a szak vezetője) volt. A CineWork Stúdió gyártásában készült diplomafilm elkészültéhez anyagi támogatást nyújtott a BKF, személyesen Ferge és Kovács, valamint családjuk is. No meg a 7-8 fős stáb is nagyon sok szívességgel járult hozzá, hogy elkészülhessen az El.
A berlini szereplésről a rendező elmondta, már a beválogatás is hatalmas megtiszteltetés volt számukra, főleg ha hinni lehet a több ezer nevezett alkotás hatalmas számának. Megítélése szerint a program nagyon sokszínű volt, többek között perui, brazil, indiai alkotásokkal versenyzett a magyar diplomafilm. – Érdekes volt látni, hogy mennyire nem a technika számít, inkább az, hogy ki hogyan nyúl egy témához, s azt mennyire elhivatottan viszi végig – mondta a rendező, s hozzátette, hogy legtöbbször nagyon egyszerű történeteket látott, egyszerűen elmesélve, csodálatos helyszíneken leforgatva. A film utóéletéről annyit már biztosan tudni, hogy meghívták egy pozsonyi fesztiválra, a Filmalap pedig további tucatnyi mustra figyelmébe ajánlotta az Elt, amelynek jó ajánlólevelet jelent a berlini különdíj. Feltehetőleg ez segíti Ferge további filmes ambícióit is, aki elmondta, közel egy éve fejezte be a filmet, és bár azóta nem nagyon volt új lehetősége, de rengeteg ötlete van. – Inkább az írási képességeimmel vannak még hiányosságok, de lehet, hogy ez a magabiztosság hiánya is, de nem is annyira beszélni szeretek a filmezésről, hanem csinálni – zárta Ferge Roland.
