– A hazai előadóművészek közül kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy hetvenöt évesen a színpad deszkáit tapossák. Nem fáradt el?
– Amikor zenélek, egyáltalán nem. Időnként eszembe jut, bizony egyre fogyatkozunk: tavaly, az év utolsó napjaiban hagyott itt bennünket Hajdú Sanyi, a nagy Bergendy-felállás trombitása, előtte a nyolcvanas évek elején Latzin Norbert, aki ugyancsak kiváló muzsikustehetség, zeneszerző volt. Gitárosunk, Oroszlán Gyuri mára az üzleti életben tevékenykedik. Az évek során többször változott az összetétel, de a zenekar ma is létezik.
– Miként tudta összeegyeztetni egyetemi tanulmányait a zenei pályával?
– Gyerekkoromban klarinétozni tanultam, tudatosan készültem a felsőfokú képzettséget adó konzervatóriumra, ahová 1960-ban fel is vettek. Már 1958-tól kezdve három éven át a Műegyetem hallgatója voltam, a két intézmény között nem létezett átjárás. Az Ifjúsági Jazz Együttesben, a Műegyetem szimfonikus zenekarában és a Tóth Zoltán Big Bandben amatőrként játszottam, hivatásos zenészként pedig megfordultam a Fővárosi Nagycirkusz Big Bandjében, ami – veszélyes munkahely lévén – nem tartott sokáig. Péter öcsémmel együtt, aki jeles matematikus és közgazdász, a komolyzenét és a dzsesszt, valamint a Közgáz együttesét jelöltük meg fő csapásiránynak.
– Az 1962-től már Bregendy együttesnek nevezett zenekarban az évek folyamán több híresség is megfordult. Karrierjük csúcsát kétségtelenül Demjén Ferenc csatlakozása jelentette. Hogyan sikerült őt megnyerni?
– Nálunk zongorázott Auth Csilla apukája Auth Ede; két neves trombitással is büszkélkedhettünk: Tánczos Gabit, aki később tévés szerkesztő lett, Tomsits Rudi váltotta fel; ekkor már a Budai Ifjúsági Park állandó zenekaraként kísérhettük az ott fellépő szólóénekeseket. 1964 tavaszán Szörényi Levente Szabolccsal együtt jelentkezett a zenekarba, ám akkori bőgősünket friss családapaként nem küldhettük el. Levente pedig nem vállalta egyedül. Játéka több Bergendy-felvételen is hallható, a barátság attól függetlenül megmaradt, hogy közös színpadi fellépésre nem került sor. 1964-től végül Oroszlán Gyuri lett az állandó gitárosunk. Kétéves szerződéssel muzsikáltunk Svájcban, ahol René Gubbelmann személyében állandó, svájci dobost szerződtettünk.
1970 őszén elkezdtük a zenekar átalakítását. Latzin Norberttel az akkori Szabadság szálló bárjában találtuk meg Demjén Rózsit, aki éppen egy dzsesszkvartettben bőgőzött, emellett fantasztikusan énekelt. Egy korábbi szerződés még Svájcba szólított, ahová előző trombitásunk helyett már Hajdú Sándor kísért el bennünket. Norbert, Rózsi és a frissen belépett Debreczeni Csaba dobos ez idő alatt itthon írta, próbálta az új dalokat. Ekkor készült – többek között – a Napot akarok látni, a Jöjj vissza vándor, ez utóbbi szövegét Rózsi elsőként írta meg, valamint a Fázom és a Mindig ugyanúgy.– A Süsü, a sárkány televíziós sorozat nem mindennapi sikerszériát hozott. Ám a zeneszerzőnek később a plágium vádjával is meg kellett küzdenie.
– A televíziós mesefilm ötletével Szabó Attila rendező barátom keresett meg 1974 nyarán. Csukás Pista megírta a mesét, amihez a „wagneri vezérmotívum-elv” alapján zenét komponáltam, és az együttes följátszotta. Süsü, az egyfejű sárkány segítőkész, szeretni való mesefigurája, valamint a funkys, dzsesszalapú zene fülbemászó melódiája egyaránt fontos része volt a mesejáték sikerének. Az első darabot 1977-ben mutatták be, amit a következő év januárjában huszonhét országnak adtak el, 1984-ig összesen kilenc epizód ment le a televízióban. Öt nagylemeznyi anyag jelent meg: az első platina-, a többi mind aranylemez lett. 1999 és 2001 között vetítette a folytatást a Duna TV, ahol tizenhárom részben követhették Süsüke, a sárkánygyerek történetét. Tehát két sorozat is készült.
Született: Szolnok, 1939. október 8.
Családi állapota: nős (két gyermeke és öt unokája van)
Iskola: Bartók Béla Konzervatórium dzsessz tanszak
Zenekarai: a Közgazdasági Egyetem Ifjúsági Jazz Együttese, a Műegyetem szimfonikus zenekara, Tóth Zoltán Big Band, Fővárosi Nagycirkusz Big Band, Bergendy együttes (később: koncert-, tánc-, jazz- és szalonzenekar)
Hangszerei: klarinét, szoprán-, alt- és baritonszaxofon, harmonika
2009 februárjában fölhívtak, hogy loptam a Süsü zenéjét. Állításuk szerint egy 1979-es kanadai kiadványon ugyanez a dallam hallható, pedig a mesedarab nálunk két évvel később jelent meg. A dolog szépséghibája, hogy a zenét 1974-ben, és nem ’79 után írtam, az első részt 1977-ben vetítette a Magyar Televízió. Erre is volt válaszuk: mégpedig az, hogy akkor az a lemez nem is ’79-ben, hanem ’69-ben jelent meg! Ehhez már nem tudok hozzászólni
– A Süsü mellett számos tévés mesejáték, valamint színdarab zenéje kötődik a Bergendy zenekarhoz.
– Az első mesejátékok zenéit a zenekari tagok gyermekeinek születése ihlette. Ekkor készült – hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki – Andersen meséiből a Rendíthetetlen ólomkatona, amely féllábú, és amelynek énekszerepét Deák Bill Gyulának szántunk – de testi fogyatékosságára való tekintettel ehhez nem járultak hozzá. Hozzánk kötődik a Futrinka utca mesesorozat főcímzenéje, a Sebaj Tóbiás ötvenkét részes gyurmafigura-sorozata, de a Szervusz Szergej is, amely Romhányi József egyedülállóan szellemes szövegére készült. Ezen felül rajzfilmzenéket írtunk, mint például a Kérem a következőt!, népszerűbb nevén a Dr. Bubó-sorozatot, itt a főcímzenét is mi énekeltük. Színházi darabjaink közül pedig a Bohóc az egész család, meg a postás is című zenés játékot, a Münchausen báró kalandjait, Robinson történetét, valamint az Ördög bújjék, a Dobszó az éjszakában, vagy a Madarak zenéit említeném.
– Manapság egymást érik a különböző televíziós tehetségkutató versenyek. Önt, akinek számos ismert előadó köszönheti népszerűségét, vajon miért nem láthattuk a zsűri tagjai között?
– Több zenész pályakezdését, boldogulását segítettem, akik kivétel nélkül kiváló előadók. Zenei maximalizmusom okán az elveimből soha nem engedtem, mindig azt figyeltem, hol a tehetség. Felfedezettjeim közé tartozik Zalatnay Sarolta, Katona Klári, Máté Péter, de a P.Mobil elődje, a Gesarol is a mi Ganz Mávag klubunkban szerzett népszerűséget. Ezek alapján valóban van praxisom a tehetségkutatásban. Hiába énekelnek jól a tévében látható fiatalok, hiába tehetségesek, a produkció semmit sem ér, ha nincs mögöttük zenekar. Nekem a zene egyben a zenekart is jelenti. Miután a Bergendy zenekart korábban méltatlanul háttérbe szorították egyes médiumokban, amit a Süsüvel kapcsolatos vádaskodásuk csak tetézett, így semmiképp sem vállaltam a zsűritag szerepét.
– Mindent elért, amire vágyott?
– Számos kitüntetés birtokosaként nem mondhatom, hogy nem ismernek el. Nagyon fontos számomra a család, amely szépen bővült: zenész fiamtól és művészettörténész lányomtól összesen öt unokám van. Emellett persze ott a muzsikálás, amely életem részévé vált. Olyannyira, hogy mindenről a zene jut eszembe, és szinte azonnal megoldandó problémává forr össze. Zenei és – ha a zenekaromról van szó – emberi problémákká. Nem panaszként mondom, hiszen nagyon szeretem ezt csinálni, ezért küzdöttem több mint ötven éven keresztül. Egy álmom viszont máig beteljesületlen: szeretném, ha a Münchausen báró darabunkat nem csak a magyar „off-Broadway" játszaná, de a Nemzeti Színház is műsorra tűzné!
