Camp Koala: Villámgyors diktafonpunk

Egy fél éve zenélnek, de már a punkszíntér egyik nagy feltörekvőjeként suttognak róluk. Itt a Camp Koala.

Egy igazi, amolyan hetvenes éveket idéző zugpincés koncertnek látszó performanszon hallottam először játszani a Camp Koalát. Rendesen zúztak, és az összkép azt sugallta, ím, valahogy így kell kinéznie egy modern, punk korszak utáni punk zenekarnak. Mind hangzásban, mind szövegben.

Nincsenek túljátszott gumipunk cifraságok, épp annyira üvöltenek a mikrofonba, amennyit a 21. század elvisel, és a duma sem uralkodik a muzsikán. Sőt, a szövegek, aki veszi a fáradságot és át is olvassa őket, látja, érezheti, hogy pont passzolnak a műfajhoz.

Az alig fél éve, tavaly szeptembertől együtt játszó, Neményi Lilla (basszusgitár, ének), Rádi Gábor (gitár, ének) és Tarcsi András (dobok) összeállítású trió pedig nem is kertelt, amikor a koncepcióról kérdeztem őket.

– Eleinte amúgy Lillával egy teljesen lány felállású bandán gondolkoztunk, ahol csak én lettem volna fiú, de végül a kiszemelt tagok kiestek, így egy jó barátomat, Andrist hívtuk be. Koncepció nem volt azonkívül, hogy legyen punk, a szövegek pedig „politikusak”. Persze itt nem konkrét pártpolitizálásra kell gondolni, és nem is propagandagépezet vagyunk. Sokkal általánosabb szövegeink vannak, persze néha konkrét dolgokra is rámutatunk. Fontos ugyanakkor hangsúlyoznom, hogy a politizálás csak itthon ilyen szitokszó, és összekeverik ezt azzal, hogy ha ezt csinálod, neked tuti valamelyik párt szekerét kell tolnod. Nekünk eszünk ágában sincs ezt tenni – foglalta össze ars poeticájukat Rádi Gábor.

A szövegek tényleg inkább társadalmi jelenségeket, érzéseket fogalmaznak meg, de egy női frontember magában hordozza a nő mint „téma” megjelenését is ezzel összefüggésben, ami leginkább a No Man’s Slave vagy a Don’t című számaikban érződik.

És hogy akkor mennyire jelenik meg a sorok között a feminizmus, és esetleg ez mennyire tudatos? A válasz körhintán érkezett. A banda kedvéért basszusgitárra átnyargaló Neményi Lilla szerint erről nők énekelhetnek leghitelesebben. Gábor pedig azzal kontrázott, hogy Lilla alapjáraton nagyon jól énekel, és ő mindig is énekesnek gondolta őt a zenekarban. A pontot az i-re pedig Tarcsi András tette fel, aki úgy vont le szintézist: „Szóval ez egy igen, tudatos!”

A banda egyébként igen érdekesen vette fel első dalcsokrát. A számokat egy 6 mikrofonos diktafonnal rögzítették, az instrumentális részt élőben játszották fel, míg az éneket utólag külön. Gábor megjegyezte, hogy neki ez volt az első komolyabb próbálkozása, hogy ő vezényeljen le egy ilyen felvételt. „Elég sokat ültünk rajta, mert például a pergő hangját nehezen kevertük ki normálisra. Így se vagyok vele megelégedve, de összességében szerintem mégis remekül szól a demo, pláne hogy tényleg összesen két darab pizza megrendelésébe került igazából” – mesélte nevetve a gitáros.

Egy új adag is készen áll már a felvételre, igaz, jelen pillanatban nehézségbe ütköztek, mert egyelőre nem tudtak mikrofonokat szerezni a feladatra, pedig már a borító is elkészült.

A témákat eleinte Gábor hozta, mert volt egy csomó ötlete, amelyeket nem tudott korábban máshol felhasználni. Azóta azonban már közösen rakják össze a számokat. Ahogy közös munka a szöveg is. Itt az alapötlet mindig egy személytől indul, aztán megmutatják egymásnak, és végül együtt szövik össze.

Neményi Lilla: Chan Marshall (Cat Power) Moon Pix lemeze, a Velvet Underground és olympiai riot grrrl bandák.

Rádi Gábor: Sarah Kirsch munkássága és a Revolution Summer vonalhoz köthető előadók.

Tarcsi András: Hüsker Dü.

A zenekar szerint angol nyelvű szöveget könnyebb írni, már csak a műfaji sajátosságok miatt is. Emellett úgy gondolkodnak, ha nincs egy direkt Magyarországra szánt üzenet, akkor nem feltétlen kell erőltetni. Főleg, mert szerintük amúgy is nehezebb jó magyar szöveget írni, mint angolt. Persze attól még lehet, ez is eljön egyszer.

– Minket annyi érdekel csak, hogy minél többet koncertezzünk, turnézzunk, minél több helye jussunk el, csináljunk és vegyünk fel számokat – vet gyors összegzést Lilla a karrierrel kapcsolatos kérdésemre. Ezzel kapcsolatban András azt is hozzátette, hogy ők még ahhoz nagyon friss a zenekar, hogy erről bármit mondhassanak, ugyanakkor annyira nem is igazán azt figyelik, mik a trendek, mit fülelnek a legszívesebben nagy tömegével.

Gábor pedig azt is leszögezte, tőle teljesen távol állnak a magyar fesztiválok, Európában is maximum egy helyre menne el szívesen, a csehországi Fluff Festre, ami egy hardcore punk fesztivál jó hangulattal, jó hellyel és rengeteg jó bandával. Így a fesztiválszezonnal kapcsolatban igazából nincs semmilyen tervük, persze ha hívnák őket, nem hiszik, hogy nemet mondanának.

A hosszú távú kilátásokról szólva még nem tudják, mit hoz a jövő, de terveik sincsenek ez ügyben igazából. Úgy vélik, egy zenekarnak addig kell működnie, amíg jó számokat tud magából ontani, ám ilyen ritkán fordul elő, hogy sokáig működik, mint például Dinosaur Jr, de általában csak erőltetett megélhetési meneteket látni a zenekaroktól. „Persze megértem őket valahol, én is inkább zenélnék a helyükben, mint ha árut mennék feltölteni egy multi boltjába.”

Szerencsére az elmúlt időszakban nem volt okuk a panaszra, hiszen márciusban kilenc koncertet is adtak. Koncertlehetőségeik így akadnak, a magyar punkszíntér szerintük elég jól működik, és amúgy is nyitottak más közegben is játszani.

Aki még a hónapban el akarja kapni a zenekart, március 28-án Esztergomban, majd március 30-án Budapesten megteheti.