Sztankay Istvánt életének 79. évében hosszú betegség után, családja körében érte a halál pénteken. A művész temetéséről később intézkednek.
Sztankay István, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész volt.
Édesapja görög katolikus pap volt. Gyermekkorában a Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt. Fiatalon labdarúgó-karrierről álmodott, de 18 évesen rá kellett jönnie, hogy hiába véd jól, a kapus posztjához nem nőtt elég magasra.
Mielőtt felvették volna a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (háromszor felvételizett), segédkántorként, kifutófiúként, a metróépítkezésen csillésként és anyagmozgatóként dolgozott. Harmadik felvételijén, 1957-ben arra a kérdésre, hogy mi az édesapja, azt felelte, hogy pásztor. Persze később kiszedték belőle, hogy lelkipásztor, ennek ellenére fölvették. 1961-ben diplomázott és Miskolcra szerződött.
1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, majd 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott. Rövid szabadúszás után 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház tagja volt és örökös tag.
Egyénisége, sajátos orgánuma klasszikus és modern darabokban is kiválóan érvényesül.
Emlékezetes alakításai közé tartozik Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Viktor (Zorin: Varsói melódia), Mátyás (Cillei és a Hunyadiak), Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente), Sebők Zoltán (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom), Kálvin János (Sütő András: Csillag a máglyán), Kolhaas Mihály (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja).
A legnagyobb közönségsikert Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjában aratta. A mintegy 500 alkalommal játszott vígjátékban az azóta elhunyt Schütz Ila volt partnere, akivel számos más színdarabban is fellépett, és állandó szereplői voltak a televízió kabaréműsorainak is.
Filmvásznon az 1963-ban készült Hattyúdalban mutatkozott be Páger Antal partnereként. Jelentősebb filmjei közé tartozik a Párbeszéd, az Ismeri a szandi-mandit? és a Húsz óra. A televízióban címszereplője volt a hatalmas sikert aratott Bors-sorozatnak, egyik főszereplője az Egy, kettő, három című Molnár Ferenc-darab tévéváltozatának és Karinthy Ferenc Dunakanyarjának.
Kellemes, férfias hangja miatt szívesen foglalkoztatták a szinkronstúdiók is, ő volt Tony Curtis és Jean-Paul Belmondo állandó magyar hangja. Rendezőként is kipróbálta magát, színpadra állította Dürrenmatt Play Strindberg című drámáját és Az úr vadászni jár című Feydeau-vígjátékot.
Művészi munkásságáért 1966-ban és 1974-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1978-ban érdemes művész lett, 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 1997-ben vehette át, 2012-ben a nemzet színészének választották.
Lánya, Orsolya követte a színi pályán, Ádám fia ismert újságíró.
