– A tavaly induló turnéja előtt bejelentette, ez lesz az utolsó koncertsorozat, 2014-ben végleg lezárja a Vaya Con Dios 1986 óta íródó történetét. Miért döntött a visszavonulás mellett?
– Elfáradtam. Túl rég óta vagyok már a zeneiparban. Belefáradtam a folyamatos utazásba, a turnézásba, abba, hogy repülőtereken és szállodai szobákban töltöm az időm jelentős részét. Úgy éreztem, nem tudom ezt tovább csinálni. Szeretném mostantól a fellépések és utazások okozta fáradtság és feszültség nélkül élni az életem. Másrészt, mintegy harminc éve énekelem a dalainkat, és azt hiszem, most már éppen elég volt. Megtettem minden tőlem telhetőt, itt az ideje valami más elfoglaltság után nézni.
– Nem hiányzik majd ez a közeg?
– Erre egyelőre nem tudok válaszolni. Az biztos, ha úgy éreztem volna, hogy hiányérzetem lesz, nem döntök a lezárás mellett. Jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy egy kis rendszert vigyek az életembe. Nehéz bármit is megtervezni, hiszen eddig igen különleges menetrend szerint éltem, mostantól átlagos hétköznapokat szeretnék.
– 1996-ban egyszer már visszavonult, 2004-ben mégis újraindította az együttest.
– Akkorra teljesen kiégtem, muszáj volt kiszállnom. Idővel azonban hiányozni kezdett a turnézás, a közönség, a zenésztársaim, így újra belevágtam. De ne felejtse el, akkor fiatalabb voltam, mint most.– Ha visszatekint a pályafutására, volt bármi, ami megbánt, amit ma már másként csinálna?
– Nem hiszem, hogy bármit másként csinálnék. A múlt hibái, minden, amit elértünk, amit elrontottunk, hozzánk tartozik, a döntéseink az életünk részei. Boldog vagyok és elégedett az eddigi életemmel és a karrieremmel. Elértem mindent, amit elérhettem, egyáltalán nincs okom panaszra.
– Dirk Schoufsszal és Willy Lambregttel alapította a zenekart. Az eredeti felállásból azonban csak ön maradt, miközben számos zenész megfordult már az együttesben. Egyszemélyes produkció a Vaya Con Dios, vagy zenekar?
– Hárman alapítottuk a zenekart, később ketten folytattuk, végül egyedül maradtam, újabb és újabb zenészek társaságában. A Vaya Con Dios zenei világa egyértelműen az én ízlésem szerint alakult. A zeneszerzés, az alkotás része az enyém, de természetesen szükségem van a társaim kreativitására a zenéhez. Ebből a szempontból is nagyon szerencsés vagyok, hiszen kiváló zenészekkel dolgozhattam együtt az évek során, akiknek köszönhetően a Vaya Con Dios igazi együttessé vált.
– Amikor a nyolcvanas években elindultak, a zenekritikusok nem jósoltak nagy karriert az együttesnek. Mit gondol, mitől vált mégis híressé világszerte a Vaya Con Dios?
– Kilógtunk a sorból, talán ez lehetett az oka. Különböztünk az akkoriban divatos zenéktől, hiszen az elsők között voltunk, akik nyitottak a világzene irányába. Számtalan stílusirányzatot tettünk magunkévá, amivel megelőlegeztük a jelenlegi trendeket. Manapság a kevert műfajú zenék mindennaposak, amikor mi elkezdtünk ezzel kísérletezni, ez újdonságnak számított.– Sokat merítettek a cigány zenéből, és több alkalommal felléptek a nemzetközi roma kulturális napon Brüsszelben, ilyen mélyen megérintette önt a roma kultúra?
– Igen, egyértelműen. A cigányzene komoly hatással volt ránk, ahogy szinte minden műfajra, a komolyzenéig bezárólag, még ha ezt sokszor nem is vesszük észre. A roma kultúra meghatározó, a romákkal kapcsolatos előítéletek ugyanakkor fájó pontjai az európai közéletnek. A megértés hiánya, valamint a változásra való képtelenség folyamatos feszültséget okoz. Ez egy nagyon komoly és bonyolult probléma.
– Az énekesnőknek az öregedés szinte tabunak számít, ön azonban sosem csinált titkot az életkorából. Csak fiatalként érvényesülhet az ember?
– Elég csak belepillantani egy női magazinba ahhoz, hogy megbizonyosodjunk, a nőknek manapság egy bizonyos norma szerint kell kinézniük. Kötelező kívánatosnak maradnunk minden életkorban. A társadalom addig értékeli valamire az embert, amíg jól néz ki, egy idősödő nő már nem számíthat olyan bánásmódra, mint fiatalabb és vonzóbb társa. Ha valaki a mások véleménye alapján építi fel saját magát, ez a kegyvesztett állapot komoly problémát okozhat neki. És ekkor jönnek a képbe a különféle szépészeti beavatkozások. De bármennyire is fiatalnak akarunk kinézni, a korunkat nem titkolhatjuk. Együtt kell élnünk a tudattal, hogy megöregszünk, máskülönben belebolondulunk az elvárásokba.
– A Vaya Con Dios dalainak jó része a szerelemről, a párkapcsolatról szól. Nemrég egy interjúban azt nyilatkozta, ma már nem tudna erről a témáról újabb dalt írni. Megváltozott a szerelem természete?
– Sok minden megváltozott. A minták, amelyek alapján korábban éltük az életünket, manapság már használhatatlanok. A korlátlan szabadság érzése megnehezíti az együttélést, nem csoda, hogy rengeteg boldogtalan párral találkozik az ember. Új mintákra van szükség, újra kell alkotnunk az életünket.– Mire számíthatunk a veszprémi koncerten? A jelenlegi turnén a színpadon állva gondol rá, hogy az utolsó koncertjein énekel?
– A búcsúturné programját játsszuk majd Veszprémben, vagyis a tavalyi budapesti koncertünk anyaga kerül terítékre. Ezekre fellépésekre ugyanúgy tekintek, mint bármelyik korábbi turnénkra, de a színpadon természetesen nem feledkezem meg arról, hogy bárhol is lépünk fel, utoljára tesszük. Emiatt minden produkció egy kicsit érzelmesebbre sikerül számunkra.
