Hosszú sor kígyózott már csütörtök délután a Papp László Sportaréna előtt. A Guns N' Roses egykori gitárosa, Slash koncertjére jöttek, bár lehet, egy részüknek még jegye sem volt. A cápaként köröző üzérek közelébe mindenesetre senki sem merészkedett. Az aréna másik oldalán egy jóval kisebb csoport fagyoskodott: ők voltak azok a sajtósok, akik interjút készíthettek, vagy kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az MTV-korszak egyik legnagyobb élő alakjával, (s talán) az utolsó gitárhőssel.
Slash, a rock 'n' roll nagy hőse
Utóbbi tényt erősítette a szigorú protokoll is: együtt mentünk be a stadion labirintusán keresztül az interjúszobába. Utunk során szinte kizárólag biztonsági őrökkel találkoztunk, és míg várakoztunk, úgy éreztük, ezek a marcona emberek a rock 'n' roll bölcsét őrzik, aki valamiféle nagy titok tudója. A turnémenedzser is úgy szorította a papírpoharas kávéját, hogy ne legyen kétségünk: ha nem viselkedünk rendesen, nyakunkba borítja a barna löttyöt.
Ehhez képest Slash napszemüvegében – a cigaretta és a whiskey már a múlté – maga volt a megtestesült nyugalom. Ahhoz képest legalábbis mindenképpen, hogy nem szeret interjúkat adni, sőt a beszélgetés közben kiderült: a könyvét sem szívesen írta meg. Az motiválta csupán, hogy egy csomó pletykát helyre tegyen, a közösségi médiát is ezért tartja nagyra – mondta el kérdésünkre. Mert hihetetlenül hangozhat, de tény: a 2013-ban is bluesalapú hard rockban utazó Slash maga kezeli a Twitter-oldalát. „Ettől persze még ugyanúgy gitározom, mint régen” – tette hozzá.
Mindenki máshogy
Jött is a kérdés: mi határozza meg a gitárjátéka hangzását? „Ez nem atomfizika, mert egy Marshall erősítővel torzított Les Paul gitár hangzásáról beszélünk, de a terem, a stúdió drasztikusan befolyásolhatja az összképet, és sok függ a zenésztől is.” Számszerűsítve: olyan 50-60 százalékban a személytől függ a hangzás, a többit pedig a körülmények határozzák meg. „Mindenki máshogy látja” – ezt már új lemeze, az Apocalyptic Love kapcsán mondta Slash, mivel elcsodálkozott rajta, hogy az albumot pozitív hangulatúnak találtuk. Elmondása szerint inkább sötétnek szokták neki leírni.
Sötétek lehetnek az emlékei előző zenekara, a Velvet Revolver énekesével is. Slash ugyanis azt nem zárta ki, hogy összejön majd újra az a banda, de azt biztosra mondta: mindez nem Scott Weilanddal fog megtörténni. Amilyen gyorsan lezárta ezt a témát, annyira szívesen beszélt arról, hogy jelenlegi együttesével, Myles Kennedyvel és a Conspirators-szal mennyire szívesen dolgozik, talán új albumot is kiadnak idén. Számos témát írt már, és nagyon szeretné dallá formálni őket, mert Slash szerint a spontán született Apocalyptic Love igazából csak keveset mutatott be abból, mit tud ez a banda így együtt.
Flippertől a citrusborig
A Guns N' Roses-szal kapcsolatban nem hangzott el kérdés (erre mondjuk ott a Wikipédia), de telt ház és percek alatt elkapkodott jegyek ide vagy oda, egy jelenség azért mégiscsak rámutatott arra, hogy itt nem egy hirtelen felkapott sztárral, hanem egy komoly életutat megjárt művésszel van dolgunk. Ilyen esetekben ugyanis rendre előjönnek a személyes kérdések, amik a hobbiról, a zenén kívüli elfoglaltságról szóltak. Egy kurrens csillagnak ezzel szemben tudnia kell a választ minden nagy kérdésre. Mintegy húsz évvel ezelőtt bizony sok újságíró kikérte a Guns N' Roses tagjainak véleményét az öbölháborúról vagy a peresztrojkáról.
Ehelyett most arról beszélgettünk Slashsel, hogy nem lett hűtlen a flippergépekhez az Angry Birds játék kedvééért, továbbá a kígyók, hüllők és dinoszauruszok még gyerekkorában nyűgözték le, ebből azóta sem „nőtt ki”. Napszemüvege alatt is csillogott a szeme, amikor a horrorfilmekről beszélt – Disney on Ice pólóban. Kiderült, hogy egy partin, egy filmproducerrel beszélgetve lelkesült be igazán, aki aztán küldött neki egy rakás forgatókönyvet, amiből kiválogatták a jókat, újraírták őket. Egyet már le is forgattak, három pedig folyamatban van.
A kérdések után dedikáltathattunk is: egy üveg Night Traint írattam alá Slashsel. (A Guns N' Roses tagjai első lemezük felvétele előtt csak ezt engedhették meg maguknak, viszont annyit ittak meg belőle, hogy dalt is neveztek el róla.) Gitárosunk fanyarul mosolygott, miközben a rettenetesen rossz citrusborra firkantotta a nevét, este aztán második számként játszotta a Nightraint, nagyon is jól. De az már egy másik történet.
Köszönet az interjúlehetőségért Bucsai Tímeának, a Roadrunner kiadó munkatársának.
