Tito Puente színes, sokak szerint rikító színpadi megjelenésével, energiával teli muzsikájával, nem lankadó turnézó kedvével máig a latin zene egyik szimbóluma. A töretlenül népszerű Puente zenéjével évtizedeken át teremtett hidat generációk és népcsoportok között, utat talált New York spanyol Harlemének latin közösségeiből a táncparkettek világába, miközben muzsikája folyamatosan megújult. Klasszikus, karibi alapokra épülő salsája (a szó jelentése szósz) sugárzóan örömteli hangulatot áraszt, amelyre nem lehet nem táncolni.
A Puerto Ricó-i ősöktől származó Puente táncos akart lenni, de álmai szétfoszlottak, amikor egy balesetben ínszalagszakadást szenvedett. A zene felé fordult, tizenhárom évesen kezdett dobolni Ramon Olivero big bandjében, később zeneszerzést, hangszerelést és zongorázást tanult a híres Juilliard zeneiskola növendékeként. Mindeközben magába szívta a népszerű kubai muzsikus, Machito zenéjét, aki sikeresen egyesítette a latin zene vitalitását a modern dzsessz kifinomultságával.
Puente 1947-ben alapította a héttagú Piccadilly Boys nevű zenekart, amelyet két ével később nagyzenekarrá bővített. Az ő dalai indították el a mambólázat, ennek köszönhette a haláláig büszkén viselt Mambókirály becenevet. Hozzájárult az 1950-es évek cha-cha-cha-hullámának elindításához is, amely először csak egy zenei forma volt, majd 1954 után lett divattánc, a rumba és a mambó egyfajta érdekes változata. Puentét 1952-ben, a nem kubai származású zenészek közül egyedüliként, meghívták A kubai zene 50 éve című rendezvényre.
Repertoárja a big-band dzsessztől a bossa nován keresztül a popzenéig terjedt, de leginkább a salsához ragaszkodott (bár ezt az elnevezést soha nem kedvelte). A salsa heves, forró ritmusa nagyrészt az ő zenéjének köszönhetően hódította meg a világ szórakozóhelyeit. Puente több mint hat évtizedes pályafutása során száznál több lemezt adott ki, és megszámlálhatatlanul sok albumon szerepelt vendégzenészként. Megfordult a világ nagy dzsesszfesztiváljain, a műfaj olyan nagyságaival játszott együtt, mint Dizzy Gillespie, Dexter Gordon, Miles Davis. 1996-ban meghívták az atlantai aranyolimpia záróünnepségére, az általa akkor használt dobok ma Washingtonban az amerikai történelemnek szentelt múzeumban láthatók.
Puente játékának minden egyes üteme a helyén szólt, előadását elképesztő show-elemekkel tarkította. Képzett muzsikus volt, tökéletesen szólaltatta meg a vibrafont, a zongorát, a kongát és a bongót, és nem jött zavarba akkor sem, ha szaxofont fogott a kezébe. Szerzeményeit mások is örömmel játszották, Carlos Santanának például az 1970-es évek elején nagy anyagi és művészi sikert hozott olyan Puente-kompozíciók feldolgozása, mint az Oye como va és a Para los rumberos. Puente egyik sztárja volt az 1992-ben bemutatott A mambó királyai című filmnek, amely által a fiatalabb generáció is megszerethette.
A zenész 1997-ben Bill Clinton elnöktől nemzeti művészeti érdemérmet vehetett át. 1990-ben a hollywoodi Hírességek sétányán kapott csillagot. 2000. június 1-jén halt meg 77 éves korában, néhány hónappal azután, hogy átvette ötödik Grammy-díját. Ugyanebben az évben az első Latin Grammy-gálán posztumusz díjjal ismerték el munkásságát, 2003-ban Grammy életműdíjat kapott.
