A Tormay Cécile szerkesztette Napkeletet sem a Nyugat ellenében, inkább mellette kellene értelmezni – hangzott el a konferencián, amelynek középpontjában Tormay Cécile irodalmi értéke állt, de azért szó esett a történelmi kontextusról, Tormay politikai szerepéről, a női irodalom század eleji helyzetéről és a Napkeletről, amely szellemi műhelyként egyáltalán nem volt jelentéktelen. A teljes irodalomképünkhöz biztosan hozzátartozik, ahogy Tormay írói és irodalomszervezői tevékenysége is. „A Nyugat-nemzedékkel nemcsak annyiban volt rokon, amennyire egy nemzedék tagjai elkerülhetetlenül rokonok szoktak lenni, ha tehetségesek” – írta róla annak idején Szerb Antal. A regényeknél jóval kevesebbet emlegetett Tormay-novellákban Jókai Anna író is talál párhuzamokat számos nyugatossal.
A középpontban mégis inkább a regények – a két legjelentősebb, A régi ház és az Emberek a kövek között – állnak. A Szegedy-Maszák szerint nem volna szerencsés, ha a Bujdosó könyv naplójegyzeteit helyeznénk ebbe a középpontba. Már csak azért sem, mert az írónő későbbi cselekedeteiből és megnyilatkozásaiból úgy tűnt, megváltoztatta a véleményét. Az életrajzi adatokból tudjuk, hogy nem szimpatizált a halála előtti években már vészesen közeledő nemzeti szocializmussal, és egy új háború gondolata is riasztotta. Kapcsolatait az írókollégák támogatására használta, személyválogatás nélkül – ezt a szolidaritást Szerb Antal is javára írja –, és Szegedy-Maszák elmondása szerint a numerus clausus idején külföldi ismeretségek révén juttatott olaszországi tanulmányi lehetőséghez olyan zsidó fiatalokat, akik Magyarországon nem kerülhettek egyetemre. A Bujdosó könyvben megjelenő antiszemitizmus nyilván elítélendő, de nem biztos, hogy jót tesz Tormay irodalmi megítélésének, ha csak ez foglalkoztatja a közvéleményt, és mondjuk A régi ház pontos jellem- és kapcsolatrajzai, egyedi Budapest-képe vagy az Emberek a kövek között egészen más társadalmi környezetben játszódó szerelmi története, amiről Anatole France is dicsérően szólt.
Tormay az általa szerkesztett Napkelet folyóiratban is igyekezett megőrizni a nyitottságot. Induló szerzők fórumaként is jelentős volt a lap, sokat publikált itt Németh László, és az erdélyi irodalom számára is fontos magyarországi publikációs lehetőségeket adott a Napkelet: itt közölték például Áprily Lajos Tavasz a házsongárdi temetőben című versét, a Napkelethez köthető az erdélyi falukutató mozgalom magyarországi megismertetése, a néprajztudomány szempontjából is jelentős fórum volt, amelyet – szintén elhangzott egy előadásban – talán nem a Nyugat ellen, hanem mellette kellene értelmeznünk, és talán Tormay Cécile irodalmilag értékes műveinek is meglehet valahol a helye a hazai kánonban.
