Witcher: Több embert érdekel a fantasy-sztár, mint a Nobel-díjas író

Andrzej Sapkowski olyan, mint a könyvei: szereti a visszájára fordítani a dolgokat, és nem áll tőle távol az irónia.

Sapkowski nyitva hagyja a kérdést, hogy folytatja-e valaha a Vaják sorozatot. Lapunknak azt mondta: kicsit félt, hogy rutinból fog írni. Hét évet dolgozott a Vaják regényfolyamon, ezután írta azt a fantasyt, amely a korábbiaktól eltérően nem egy részben vagy egészben képzelt középkorban játszódik, hanem a kortárs Afganisztánban. Magyarul még nem jelent meg a regény.

A magyarországi ünneplés valóságos időutazás a szerzőnek, hiszen a most magyarul megjelent Vaják-kötetet húsz évvel ezelőtt írta. – A történetek nemzetközi sikere elég nagy meglepetés volt nekem – mondja. Bár azt is hozzáteszi: segített, hogy a csehek és az oroszok számára a lengyel science fiction a minőséggel jelentett egyet Stanislaw Lem óta, így a fantasyt is jól fogadták. A német és az angolszász piacra már nehezebb volt betörni. Az írónak máig fogalma sincs, hogyan jutott eszébe, hogy 1985-ben elindul a lengyel sci-fi és fantasy magazin, a Fantastyka novellaíró pályázatán. – Olyasmire gondoltam, hogy megírom a novellát, kifizetik, és viszlát. Erre hivatásos író lettem.

A 69 éves Sapkowski néhány éve nem adott ki a kezei közül új könyvet. Azt mondja: már idős és gazdag pasi, ezért nincs rajta nyomás. De az Afganisztán-regény után írt még egy, magyarul egyelőre meg nem jelent Vaják-könyvet.

A szerző nem különösebben rajong a számítógépes játék témájáért, ami nem csoda, mert sokaknak ez jut először eszükbe a The Witcher kifejezésről. Ráadásul a játékhoz nincs köze, nem szólt bele a történetbe, az csupán az ő univerzuma alapján készült. A nemzetközi siker után Lengyelországban viszont nemzeti kincsként kezelik a játékot. Persze Sapkowskit is; a fantasy jobban benne van a köztudatban, mint nálunk, elfogadják a magasirodalom részeként, és előkelő helye van a könyvesboltokban.

A magyar rajongók hosszú sorban várakoztak az író dedikálásakor a hét végi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Ekkora sikere csak a Nobel-díjas török írónak, Orhan Pamuknak volt, de Sapkowskinál mintha még egy kicsit nagyobb lett volna a nyüzsgés. Akadt, aki a magyar kiadást sem várta meg, megrendelte a könyvet angolul.

– A játékot ismertem előbb, de azonnal elkezdtem olvasni, amint megtudtam, hogy könyv. Mire megjelent a hatodik rész magyar fordítása, én már befejeztem az angol kiadást – árulta el a 24 éves pszichológia szakos egyetemista, Csősz Roland. – Nagyon tetszett a fekete humora, ahogy kiparodizálja a Grimm-meséket. Az is jó volt, hogy reálisan próbálja lefesteni a dolgokat, például elmagyarázza a mágia fizikáját. És fontosak a történetekben a morális kérdések. A „kisebbik rossz” problémája például gyakran előfordul az én életemben is.

Simon Klára, a 30 éves angol–történelem szakos tanár, egy nemzetközi cég munkatársa is úgy látja: hiába pénzkereset a Vaják-történetek főhőse számára a szörnyekkel való küzdelem, végül mégis a morális iránytűje alapján hoz döntéseket. „Ez nem az a tucatfantasy. A tündérmese konvencionális elemeit a feje tetejére állítja, megvezeti az olvasót, és ez szórakoztatóvá teszi. Az is tetszik, hogy van egy erős közép-európai jellege. A szörnyei például tipikus szláv kreatúrák.”