Keresés
Magyar Nemzet
2019. április 24., szerda, György napja
Archívum, Mindenzene
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://magyarnemzet.hu/archivum/mindenzene/nagyon-nem-zene-3912011/

Nagyon nem zene

A Petőfi beleszürkült a mezőnybe, mint egy hajdan szépreményű középcsatár, és semmi nem különbözteti meg a többi adótól.

Bár a rádió aranykorának, amelynek Woody Allen állított felejthetetlen, csillagporos emléket, már régen vége, azért temetni is korai lenne. Bizonyos szempontból olyan, mint a CD, minél többen kongatják felette a vészharangot, annál vitálisabbnak tűnik. Ami persze nem csoda, pompás egy műfaj, rádiózni jó, és rádiót hallgatni is jó. Még mindig, bár a korszellemet tükröző, úgynevezett kereskedelmi rádiók túlnyomó többségéhez kötélidegek kellenek, amennyiben nem vált reflexszerűvé egy gyors mozdulat az állomásváltó gomb irányába.

A rádiózásban kiemelt jelentőségű a reggeli műsorsáv, a tulajdonosok elsősorban ide vásárolnak úgynevezett sztárokat vagy olyan műsorvezetőket, akikről úgy vélik, hogy azok. Logikus lépés, a hallgatottság magas, sokan még ma is szinte egyszerre kapcsolják be a készüléket a kávéfőzővel, a dugókban anyázva araszolók jelentős része is rádiózik, és szól a rádió a műhelyekben, a boltokban és – ha kell, ha nem – a vendéglátóipari üzemegységekben is, amitől már a nap elején meg lehet vadulni, de ez a személyzetet többnyire nem zsenírozza.

Ami a tartalmat és a kínálatot illeti, az országosan fogható adók szinte egy kaptafára tolják az aznapra szóló első adrenalinadagot, az azóta is alulmúlhatatlan Boros–Bochkor-duó színre lépése óta a mérce és a modor azonos. Hadarás, kényszeres nevetgélés, holott semmi vicces nem hangzik el, tájékozatlanság és műveletlenség. A Kossuthról itt most nem beszélünk, legyen inkább a Petőfi. A közszolgálati „kettes” reggeli műsorának címe Talpra, magyar!, úgy nagyjából ennyi maradt meg a szétvert előző érából, az MR2-es korszakból. A rádió úgy definiálja magát, hogy az MR1-től (Kossuth) eltérően színes zenei kínálatával a fiatal hallgatóközönséget próbálja megcélozni. Szlogenje így hangzik: „Életed ritmusa”. Ez ugyan jóval kevésbé szellemes, mint a többek között Horváth Gergely nevével fémjelzett társaság sziporkái, de azért elmegy. Mindenesetre pontosan rímel a Petőfi „néppártosodására”, egy kicsit ugyan unalmas, ám bevonzhatja azokat a széles tömegeket is, amelyek az előző vonalból nem értettek egy árva szót sem. Ami a Class FM eltűnése után nem utolsó szempont, sőt.

Hogy cserébe a Petőfi beleszürkült a mezőnybe, mint egy hajdan szépreményű középcsatár, és nagyjából semmi nem különbözteti meg az összes többi adótól, az jól érzékelhetően nem számít. A Talpra, magyar! műsorvezetői Levente (Harsányi), Mariann (Peller) és Janó (Kardos-Horváth). Utóbbi eléggé kilóg a sorból. Felfelé. Jelenléte megakadályozza, hogy mindent eluraljon a felszínesség, és totál érdektelenné váljon a négyórás műsorfolyam kiszámítható csordogálása. Kardos-Horváth jól hozza a bicajos-vegetáriánus-családos szelíd fazont, akit nehéz nem kedvelni. Jó, ezt el is vártuk tőle, miután annak idején a boldog emlékezetű Kaukázus zenekar élén oly pontosan definiálta mindazt, amit például a Tesco jelent, és mégiscsak felnyalt az égre egy bélyeget. Semmi áljókedv és mesterkéltség, van viszont okos megjegyzés és alázat, akár a kollégák felé is. Nem trollkodja szét a másik mégoly érdektelen mondanivalóját, sőt menti, ami menthető. Nem alázza szét a sík hülye betelefonálót, a türelme végtelennek tűnik.

Ami viszont menthetetlen, az a zene. Mert a monotonitással még csak ellennénk, félóránként hírek (egy négyórás autóúton ettől azért sérül az agy rendesen), időjárás, önazonosítók, elválasztók, reklámok katonás rendben, SMS-ezők, betelefonálók, játék, ahogy ez már lenni szokott, és a bedobott, továbbvitt témákkal (hideg van, autóstop, madárinfluenza, szemérmetlen lakásbérleti díjak) sincs különösebb baj. Na de ez, ugye, mégsem egy beszélő rádió, hanem fiatalokat (kik azok, milyen ízléssel, szeretik azt, amit kapnak, vagy csak lefagyott az iPhone-juk?) megcélzó, zenés adó. És amit hallunk, csekély kivételtől eltekintve nagyon nem zene. A legunalmasabb mainstream, nulla progresszió, semmi meglepetés, egy idő után szinte fáj. Ráadásul nem tengenek túl a magyar zenék, de ebből a merítésből ez talán nem is olyan nagy baj.

Szellemi irányba kellene továbbfejlődnünk – mondja Kardos-Horváth egy ponton, miután kikeveredett egy reménytelen csatározásból az antibiotikumon tartott boldogtalan csirkékkel kapcsolatban. Igen. Mondaná erre a nagyszerű diagnoszta, Doc Martin.

Talpra, magyar! Minden hétköznap 6 és 10 óra között a Petőfi rádión.

Csak egy kattintásra van attól, hogy ne maradjon le a Magyar Nemzet mérvadó híreiről!

IDE kattintva feliratkozhat hírlevelünkre, mi pedig napi két e-mailben elküldjük Önnek legfontosabb cikkeinket. (Ez a szolgáltatás ingyenes!)

Kiemelt

A külügyminisztérium 11 millió forint értékű gyorssegélyt nyújt Srí Lanka számára
A tárca a terrortámadás következményeinek enyhítésére, illetve a súlyosan sérült túlélők megsegítésére nyújt segítséget Srí Lankának.

Poszt-trauma

Allahu Akbar egy Müncheni templomban már szinte nem is hír
Félelmetes perceket éltek át.

Poszt-trauma

Bangóné, a nyuszilány
A szocialisták nagyasszonya kockára tette barátságát.

Poszt-trauma

Meg kell állítani Orbánékat!
Ismét húsvétkor támadt a Deutsche Welle.

Poszt-trauma

Bősz Anett megrendítő üzenetet küldött
Megszólalt a törpepárt arca.

Aktuális

Potápi: Másfél milliárd forinttal támogatja a kormány a külhoni kultúra erősítését
Új-Zélandtól Székelyföldig idén is több ezer magyar szervezetet támogat a magyar kormány, hogy segítse a külhoni magyarok nemzeti önazonosság-tudatának erősítését.

Fricz Tamás blogja

Kedves Tóth Bertalan, ön miért nem mond igazat?
Ha egyetlen idézetet fel tud mutatni az elnök elvtárs az elmúlt időszakból vezető kormánypárti politikusoktól, amelyben kijelentik, hogy cél az unióból való távozás, akkor álljon elő vele.

Hirdetés

Vissza az oldal tetejére
Tisztelt olvasóink!
A Magyar Nemzet teljes archívumának feltöltése folyamatban van. Hamarosan az összes korábbi cikk elérhető lesz, addig szíves türelmüket kérjük.
a Magyar Nemzet szerkesztősége

Oldalainkon sütiket használunk a jobb működés érdekében. Adatvédelmi nyilatkozatunkból tájékozódhat az Ön adatainak védelméről. Adatvédelmi nyilatkozatunkat itt olvashatja el.