Két botrány is övezte a Csillagok háborúja hazai bemutatóját

1979-ben érkezett George Lucas alkotása, és járt mellé egy jó kis szocialista oktatófilm is.

A magyar kritikusok nem fogadták túl jól a Csillagok háborúját – a Magyar Nemzet cikkírója, Zay László sem volt elragadtatva George Lucas alkotásától –, de amint azt korabeli lapokból ki lehetett olvasni, az eredeti, 1977-es bemutatását követően szivárogtak be információk az országba a filmről, így azt már nagyon várták a magyar nézők. Ehhez képest két különböző tényező miatt is bosszankodhattak, amikor 1979. augusztus 16-án, csütörtökön a magyar mozikba is megérkezett Luke Skywalker és társainak mozitörténelmet megváltoztató sztorija.

„A filmnek 5 órakor kellett volna kezdődnie, de helyette közel egyórás jogi tanácsadási riportot dobtak be a híradó után. Teljes volt a felháborodás. Mindenki becsapva érezte magát”

– írta a Komárom-Esztergom megyében kiadott Dolgozók Lapjának küldött levelében Szuromi Mihályné tatabányai lakos. Mint írta, 30-40-en kimentek a kísérőfilm vetítése közben, „a bentmaradottak hangosan tapsolva követelték a filmet”, amelyet végül le is adtak, és amelyben, „azt hiszem, egyikünk sem csalódott. De az előzmények mindenkit felidegesítettek.”

Hogy mennyire nem találkozott a kritikusok és a nézők véleménye 1979-ben, jól mutatja, ahogy Havasi J. lelkendezett a kísérőfilmért 1979. augusztus 18-án, a Dunántúli Naplóban megjelent kritikájában. „Szívem szerint a kísérőfilmről írnék, ugyanis számomra sokkal több izgalmat, és nem utolsósorban tanulságot tartogatott, mint a »nagyfilm«, a Csillagok háborúja” – kezdte cikkét a kritikus, aki ezt követően ismertette is a Szuromi Mihályné által csak „jogi tanácsadásnak” titulált kísérőfilm tartalmát: „Egy Balaton menti nagyközség tanácsi ügyeiből villant fel három epizódot a rendező, s világít rá egynémely jogszabályunk következetlenségére, logikátlanságára, az úgynevezett »látens jog« túlburjánzására”. A vonatkozó részt ekképpen zárta: „Jellemző a kisfilm sikerére, hogy még a szuperprodukcióra éhes közönség is figyelmesen végignézte, s a végén megtapsolta”. Más kérdés, hogy Szurominé szerint nem azért tapsoltak az emberek, mert tetszett nekik a kísérőfilm, hanem azért, hogy legyen már vége

Meglepő, de Szuromi Mihályné levelére a Dolgozók Lapja kérése után válaszolt a Komárom Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. Szakácsi János szerint „vitatható, hogy [...] a »Csillagok háborújá«-t egy műfajilag teljesen eltérő rövidfilmmel egészített ki” a forgalmazó, mindenesetre ő

elrendelte, hogy a rövidfilmet a megyében minden esetben a főfilm után vetítsék le.

Sőt, válaszából az is kiderült, hogy „a MOKÉP vezetője intézkedett, a nagyfilmhez műfajilag közelebb álló kisfilmre, a »Kérdőjelek« címűre cserélték le a rövidfilmet”. Szakácsi János ráadásul azt is elárulta, hogy jól tudják, semmi értelme az ideológiai gyorstalpalónak szánt kísérőfilmeknek. „Véleményünk szerint a lényegen ez sem változtat, mert

a néző ezután is a »Csillagok háborújá«-ra megy, és nem rövidfilmet kíván látni.

Ezért a jövőben is a fenti eljárást fogjuk alkalmazni, a kisfilmet csak a nagyfilm után fogják vetíteni a filmszínházak” – írta a Komárom megyei moziüzemi vállalat igazgatója.

Nemcsak Komárom megyében, hanem másutt is gondot okozott a kísérőfilm. A Dunántúli Napló 1979. szeptember 6-i számában a lapnak nyilatkozó Kozma Károly, a Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatóságán működő műsor-politikai osztály főelőadója így nyilatkozott: „több megyéből nem is egészen finom hangú levél érkezett hozzánk: miért a Csillagok háborúja előtt akarunk jogi ismeretterjesztést tartani? Több fővárosi moziban is rosszallotta ezt a közönség, ezért

kénytelenek voltunk ezt a kitűnő filmet levenni a műsorról.”

(Budapesten egyébként a Pánik című animációs kísérőfilmmel vetítették évekig.)

A film kapcsán egy másik kérdés is előtérbe került. A plakátokon kétrészes amerikai filmként reklámozták a Csillagok háborúját, ehhez képest „még csak megszakítási szünet sem volt, ami jelezte volna, hogy a második rész következik” – írta Szurominé. Hogy ez miért volt probléma? A Dunántúli Napló előbb idézett cikke szerint az olvasók amiatt panaszkodtak, hogy a valójában nem is kétrészes filmért „a pénztáraknál dupla helyárat kell fizetni”. Kozma Károly ezzel kapcsolatban elárulta, „azért forgalmazzuk kétrészesként, mert az amerikaiaktól két filmért járó pénzért, szaknyelven két licenszért vettük meg”. Lefordítom:

azért hazudtak a plakátokon, mert drágán tudták megvenni a film jogait.

A cikk szerzője is erre mutatott rá; szerinte vannak jobb módjai is annak, hogy a forgalmazó érzékeltesse egy film drágaságát, mint hogy egy egyrészes filmet kétrészesnek tüntet fel. Egyébként a „drága volt” érvelés azért is furcsa, mert a Tolna Megyei Népújság 1979. szeptember 30-i számában nyilatkozó moziüzemi vállalati igazgató, Czank József így fogalmazott: „Az ország gazdasági helyzete határozza meg a filmvásárlásokat.”

Az 1979-es jegyárak kérdését nagyobb cikkben járta körül a Heves megyei Népújság 1979. augusztus 12-i száma. Ebből kiderül, hogy akkor még a moziüzemi vállalat vezetői sem tudták, mikor emelkedtek utoljára a jegyárak, végül Márkusz László újságíró kérésére utánanéztek, és kiderült: 1968-ban. A cikk szerint az állam oly mértékben dotálta a kulturális termékeket, hogy egy 1978-ban megváltott mozijegyhez országosan 5 forint 55 fillért tettek hozzá, de volt, ahol még többet, Heves megyében például 7 forint 30 fillért. Ám nem sokkal a cikk megszületését megelőzően 30 százalékos áremelést hajtottak végre. Bizonyos filmeket – „eszmei, művészi értéket kevésbé képviselő, csakis a szórakozást szolgáló művek, mint például a krimik, a westernek” – azonban húsz–ötven százalékos úgynevezett kulturális járulék terhelt. A változások eredményeként összességében drágultak a mozijegyek 1979 nyarán. A Csillagok háborúját is drágán lehetett emiatt megnézni, „a dupla és felemelt első helyért 40 forintot kell fizetni, avagy 12 forintot a legolcsóbbért”. Egy kommentelőm is emlékezett a negyvenforintos árra, amely szerinte

egy havibérlet ára volt akkoriban, „anyám egy hónapig nem tért magához”

– érzékeltette, mennyire hüledeztek akkortájt ezen az összegen. (Kollégánk úgy emlékszik, egy havi diák villamosbérlet ára ötven forint fölött volt akkortájt, de így is komoly a negyven forintos összeg. Kommentelők is jelezték, hogy sokszor nézték meg a filmet akkoriban, mégsem ment tönkre egy munkáscsalád sem emiatt.)

A Népújság cikke szerint az áremelés miatt nézőszámcsökkenésre, „országosan mintegy 14 százalékos kiesésre” számítottak az illetékesek. Ehhez képest a Csillagok háborúja fénysebességgel hasított. A Tolna Megyei Népújság 1979. szeptember 14-én nézőrekordról számolt be az első hónap alapján. Gombár József, a Mokép igazgatója pedig a Dunántúli Napló 1980. február 4-i számában megjelent interjújában ismertette az 1979-es adatokat.

A leglátogatottabb film a Csillagok háborúja lett (1 763 195 nézővel),

megelőzve a Bud Spencer-klasszikust, a Piedone Afrikábant. Azaz George Lucas alkotása négy és fél hónap alatt lett 1979 legnézettebb filmje. A Heves megyei Népújság 1980. augusztus 14-i számában pedig Veress József, a Mokép igazgatóhelyettese MTI-nek adott nyilatkozata nyomán ez szerepel: ugyan csökkent a mozilátogatók száma (13 százalékkal, azaz elég jól sikerült az illetékesek tippje),

„a sikerfilmek listáját jelenleg a Csillagok háborúja című produkció vezeti, a bemutatója óta eltelt egy év alatt két és fél millióan voltak kíváncsiak a tudományos-fantasztikus látványosságra”.

Még közel nyolcszázezren nézték meg 1980 első nyolc hónapjában a filmet, amely később a tévében is felbukkant – de arról külön anyagban érdemes majd mesélni.