Hogyan lehet működőképes háromdimenziós nyomtatót összerakni házilag? Mi visz rá egy műszaki végzettségű fiatalembert arra, hogy másfél év munkáját fektesse bele egy házilag összerakott és programozott modern szerkezetbe?
A gyöngyösi születésű, de a fővárosban élő és dolgozó Kozmári Attila már gyerekkora óta szeretett bütykölgetni, szerelni, építeni, ami az angyalföldi otthonának nappaliján is meglátszik. A szerelősarok mellett asztali számítógép, a munkapadon pedig egy leginkább mini elektronikus szövőszékre emlékeztető szerkezet, ami egy snassz USB-kábellel kapcsolódik az őt vezérlő számítógéphez.
Bárány Krisztián videóriportja segítségével megismerheti Kozmári Attilát és a 3D-s nyomtatás titkait is:
A háromdimenziós nyomtatás nem egyszerű technikai passzió, ahogyan azt a kívülálló gondolná. Attila az MNO-nak elmondta, hogy a közel másfél éves munkafolyamat végén életre kelő gép már egy évtizede piszkálta a fantáziáját, mire eljutott odáig, hogy megépítse a saját berendezését, otthon. Az interneten fellelhető leírásokból, és rendelhető fődarabokból kiindulva apránként, lépésről lépésre kezdte el a printer felépítését.
A munka során segítséget is kapott. Amint az kiderült, a 3 dimenziós nyomtatás mögött komoly, összetartó közösség áll, aminek tagjai az interneten tartják a kapcsolatot, és segítik egymást tanácsokkal, tapasztalatokkal, ötletekkel, és szabadon felhasználható nyomtatási programokkal. Néhány nehezen beszerezhető alkatrészt nyomtatni kellett a géphez, ez utóbbi kapcsán a hazai – nem túl népes – 3D-printer társadalom egyik tagja,Tóth Marcell nyújtott a segítséget.
Attila meglátása szerint a gép nagyjából olyan hatással lehet a világ jövőjére, mint annak idején a kőbalta feltalálása. A mérgező anyagoktól mentes, kukoricából is készült huzalszerű alapanyagból, amit a nyomtató felolvasztva formál a megfelelő formává. Gyakorlatilag bármit meg lehet formázni, a tányértól a villanyfoglalatig, így a rohamosan terjedő technológia hamarosan új kapukat nyithat meg a könnyűipar számára is.
