A Föld márpedig lapos

Teljességgel érthetetlen, de igaz: egyre többen hisznek a címben szereplő állítás igazságában.

Molnár Csaba
2016. 08. 26. 12:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miért áll az összes New York-i felhőkarcoló párhuzamosan függőlegesen? Ha a Föld gömbölyű volna, az épületeknek ferdén kellene állniuk egymáshoz képest. – Ha a Föld egy forgó gömb lenne, hogyan tudnának balesetek nélkül landolni a repülők? Azért tudnak, mert a Föld lapos. – Miért nem látszik a Föld görbülete a horizonton? Azért mert lapos! – Ezek egy több tízezer követővel rendelkező Twitter-híresség, bizonyos Tila Tequila gondolatai, akinek akkora a befolyása, hogy még nagy lapok is rendszeresen idézik a tweetjeit.

És azzal a meggyőződésével, hogy a Föld lapos, koránt sincs egyedül. Az internet biztosította anonimitás mögé rejtőző (és így vélhetően őszintébb) felhasználók ezrei osztják meg nap mint nap a laposföld-mozgalom megszámlálhatatlan cikkét, podcast-interjúját és YouTube-videóját. Persze a legtöbb tudományos elméletnek vannak ellenségei. Rengetegen utasítják el az evolúciót, a globális felmelegedést vagy hisznek a földönkívüliekben. De ezek olyan teóriák, amelyeket nehéz szemmel látható módon bizonyítani. Így ha valaki eléggé félművelt és ignoráns, viszonylag könnyen dobhatja őket sutba. A Föld gömbölyűsége azonban nem ilyen, hiszen ma már néhány egyetemista is építhet mini szatellitet, amit felküldenek az űrbe, és csinál fotókat a láthatóan gömbölyded bolygónkról. Hogy hihet bárki az ellenkezőjében?

A tudománytörténet hatalmas mérföldköve volt, amikor általánosan elfogadottá vált, hogy a Föld gömbölyű. „Vannak olyan csillagok, amelyek Egyiptomból vagy Ciprusról láthatók, de északon már nem” – írta Arisztotelész az időszámításunk előtti IV. században. Ebből arra következtetett, hogy a Földnek gömbölyűnek kell lennie, méghozzá „nem túl nagy méretű[nek], hiszen akkor ez a hatás nem válna ilyen gyorsan nyilvánvalóvá”. Bár már Arisztotelész előtt is voltak filozófusok, akik pusztán logikai gondolkodással kimutatták, hogy a Föld nem lehet lapos, még sok évszázadnak kellett eltelnie, míg a portugál Magellán expedíciója folyamatosan nyugat felé haladva körülhajózta a földet, és ezzel egyértelműen és mindenki számára bebizonyították, hogy a Földnek nincs széle, ahonnan a semmibe esnek a hajók. De vajon tényleg mindenkit meggyőztek?

Néhány évszázadnak el kellett telnie ugyan, de idővel újra felbukkantak az állításban kételkedők. A XIX. században az angliai Norfolk egyik folyóján, az Old Bedford Riveren számos kísérletet végeztek Samuel Rowbotham és követői. A folyó tíz kilométeres egyenes szakaszán igyekeztek távcsövekkel, földmérő műszerekkel megmérni, hogy az egyre messzebb helyezett tárgyak milyen szögből látszanak. Ha a föld gömbölyű lenne – okoskodtak –, akkor az ismert nagyságú tárgyak lassan eltűnnének a horizont mögött, és így egyre alacsonyabbnak tűnnének. Rowbotham első mérései azonban cáfolni látszottak ezt az állítást. Nem is kellett több neki, cikket, majd vastag könyvet írt arról, hogy a Föld lapos, később pedig „tudományos” társaságot alapított a gömbölyű Föld dogmájának cáfolatára. A laposföld-hívők gondolatvilágát mindig is erősen áthatotta a bibliai szövegek szó szerinti értelmezése, és a nagy egyházak vezetői által is elvetett szemellenzős fanatizmus.

Persze csakhamar megjelentek az ellenérdekelt felek is, akik kiküszöbölték Rowbotham kísérleti hibáit, és a megismételt vizsgálatok után szerencsére újra gömbölyű lett a föld. Ez – ahogy az az eredetileg intelligens, de realitásérzéküket elveszítő és lassan megszállottá váló embereknél megszokott – nem zavarta a lapos Föld hívőit, és tovább folytatták önfeláldozó harcukat az ellenséges külvilággal szemben a nagybetűs Igazságért. Rowbotham halála után özvegye, Lady Blount folytatta a küldetést, aztán a következő évtizedekben lassan feledésbe merült a mozgalom, egészen a XX. század közepéig.

1956-ban aztán Samuel Shenton, aki „civilben” dalszerző volt, megalapította a Nemzetközi Laposföld-társaságot, amely több-kevesebb lelkesedéssel azóta is működik. Létezéséről a néhány száz tag családján kívül azonban csak az internet elterjedése után értesült az emberiség, hiszen a világháló remek platformot biztosít bármiféle idea propagálására – függetlenül annak értelmességétől. Ma már pár másodperces Google-keresés után a világ bármely nyelvén lehet nagyon tudományosnak látszó, szögekkel, röppályákkal meg hasonló fizikai lózungokkal dolgozó honlapokat és oktatóvideókat találni. Ezek gyakran egymással is veszekszenek. Rendszeresek a klikkharcok, a laposföld-társaságok kölcsönösen azzal vádolják egymást, hogy a kormány ügynökei, és csak azért ontják magukból a nagyobbnál nagyobb marhaságokat, hogy ezzel is diszkreditálják az eszmét.

Emiatt nem is lehet egységes laposföld-elméletről beszélni. Itt mégis megpróbáljuk röviden összefoglalni, hogy mit is hirdetnek e társaságok (amelyek tagsága a LiveScience.com-nak nyilatkozó egyik vezető szerint évi kétszáz fővel gyarapszik). Ha a következő leírásban egyes olvasóink itt-ott kisebb logikai buktatókat vélnek felfedezni, az nem feltétlenül az író hibája.

Tehát a Föld nem gömbölyű, hanem lapos, méghozzá egy Északi-sark-központú korong. Tudják ezt persze a világ vezetői is, véletlenül el is árulták magukat, amikor az ENSZ címerének figyelmetlenségből a Föld valós kinézetét tették meg (ez az egyik legerősebb bizonyíték az elmélet mellett). A Föld körvonalát az Antarktisz szegélyezi, mely egy negyven méter magas jégfalat képez. Ezt még senki nem mászta meg, mert erre a NASA meg a nagyhatalmak vigyáznak. Ha valaki áthatolna a falon, ott találná magát a semmi szélén. A nap és a Hold 4800 kilométer magasan keringenek a korong-Föld fölött, néhány száz kilométerrel felettük pedig az égbolt feszül, rajta a csillagokkal.

A Nap és a Hold egyébként nem különösen nagyok, úgy ötven kilométer átmérőjűek. Rajtuk kívül még van egy antiholdnak nevezett „égitest”, amelynek a feladata, hogy néha kitakarja a Holdat, amikor holdfogyatkozás ideje van. Persze vannak itt olyan zavaró tényezők, mint például a napszakok vagy az évszakok, amelyeket még meg kell magyarázni. Nos, ebben láthatóan van még munkájuk a laposföld-tudósoknak, de általában úgy okoskodnak, hogy a Nap körpályája időről időre eltolódik a korong-Föld felett, és így lehetséges, hogy egyszer sötét van, másszor pedig világos – már ha jól értjük. Gravitáció ugyancsak nem létezik, hanem helyette a lapos Föld gyorsulva emelkedik folyamatosan, és ezért tűnik úgy, mintha lefelé esnének a dolgok.

És hogy minderről az igazságról mi miért nem tudhatunk? Természetesen a pénz és a hatalom miatt. Amikor az amerikaiak és a többi nagyhatalom egyre magasabbra emelkedett az égen, rájöttek az igazságra, de azt azóta mindenáron titkolják. Azért, mert összeomlanának a világ hatalmi viszonyai, ha kiderülne, hogy réges-rég hazugságban ringatták az emberiséget. Az összeesküvés leleplezésére találtak ki olyan fedősztorikat, mint a teljes űrkutatás mindennel együtt, a GPS-helymeghatározás és az antarktiszi kutatóállomások.

Szegény Fa Nándor milyen csalódott lesz, ha kiderül, hogy mégsem kerülte meg a Földet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.