„Egyáltalán nincs a fejekben, hogy nőket is érdemes mentorálni”

A véralvadást és a növények C-vitamin-termelését kutató nőket tüntettek ki A nőkért és a tudományért díjjal.

– Ez egy igen gyakori betegség, százból egy embert érint. Fő okozója, hogy az úgynevezett Von Willebrand-véralvadási faktor koncentrációja alacsony a vérben, vagy egy mutáció folytán hibásan működik – folytatja Wohner Nikolett. – A kutatásaink során felfedeztünk egy receptort, amely azért felelős, hogy a genetikailag módosult Von Willebrand-faktort idő előtt kivonja a keringésből, aminek következménye vérzékenység lesz az érintett betegekben.

A díj jellegéből fakadóan a kitüntetettektől mindig megkérdezik, hogy milyen nőként kutatással foglalkozni. Ilyenkor minden díjazott kivétel nélkül elmondja, hogy ő személyesen soha nem tapasztalt önmagával szemben hátrányos megkülönböztetést. Ha ez igaz, akkor kétségtelenül nagyot fejlődött a világ e tekintetben az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor ott motoszkál az ember fejében a kisördög, hogy ha még a díjazottak sem érzékeltek soha diszkriminációt, akkor vajon mi szükség van a díjra? Nem lehet teljes mértékben kizárni azt sem, hogy egyes kutatónők inkább hallgatnak a kellemetlen élményeikről. Méghozzá éppen azon munkahelyi függőségi viszonyok miatt, amelyek lehetővé tették ezen élményeket.

– Soha nem ért megkülönböztetés a tudományos pályán amiatt, hogy nő vagyok. Nem tapasztaltam, hogy a kutatásban a nőket, ha ugyanúgy teljesítenek, mint a férfiak, akkor megkülönböztetés érné – vallja Wohner Nikolett, akinek egyelőre nincsenek gyerekei. – A probléma inkább abból adódik, hogy a nők életük egy szakaszában olyan szituációba kerülnek, amelyben dönteniük kell a család, a gyerekvállalás és a kutatás között. A választás ilyenkor a család irányába szokott hajlani, ami miatt évekre kiesnek a kutatásból, ezáltal nagy hátrányba kerülnek. Ha az ember nem tudja folytatni a kísérleteit, akkor általában más rivális kutatócsoport megcsinálja helyette.

Tóth Szilvia Zita, a díj másik kitüntetettje beszélgetésünk idején első kézből tapasztalhatta meg a női kutatók karrierjét hátráltató legnagyobb nehézséget, hiszen otthon van kisgyermekével, aki az interjú közben is mellette volt.

– Van egy héttagú kutatócsoportom, így ennek vezetőjeként nem tehetem meg, hogy egyáltalán ne foglalkozzak a kutatással. Igyekszem most is napi három-négy órát a munkámmal tölteni. Követem a kollégáim kutatásait, és irányítom a doktoranduszok munkáját – mondja Tóth Szilvia Zita, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. – Van egy hatéves fiam is, és mindig is úgy gondoltam, hogy igyekeznem kell összeegyeztetni az anyaságot és a tudományos karriert. Tehát úgy döntöttem, hogy sem a karrieremet, sem a családalapítást nem adom fel, hanem egyszerre csinálom mindkettőt, annak minden nehézségével együtt. Ez sok szervezést igényel, és egy férfi kutatóval szemben bizonyos fokú hátrányt jelent.

A kutató szerint vannak olyan társadalmi elvárások, amelyekkel egy nőnek meg kell küzdenie a tudományos pályán is. Elmondta, hogy vannak, akik nem nézik jó szemmel, hogy ő nyolc hónap után visszamegy dolgozni. Direkt nemi diszkriminációval nem nagyon találkozik, ugyanakkor a tudományos ranglétra magasabb fokain elhelyezkedő férfiak nem tudatosan mégis másképp kezelik a nőket. – Egyszerűen nincs benne a fejükben, hogy például nőt is érdemes lenne mentorálni, tehát felépíteni, hogy egyszer majd ő legyen az utóduk – véli Tóth Szilvia Zita.

Kutatócsoportja legfőképpen a növények aszkorbát- (C-vitamin-) termelését, szállítási folyamatait, illetve e vegyület élettani szerepét vizsgálja.

– Mindenki a C-vitamin antioxidáns szerepét ismeri leginkább, pedig sok egyéb élettani folyamathoz is nélkülözhetetlen. Munkatársaimmal felfedeztük, hogy a C-vitamin fontos szerepet játszik a fotoszintézisben is. A növények a fotoszintézis során vízből állítanak elő oxigént, eközben pedig a víz redukáló erejét használják fel a felépítő folyamataikhoz (a redukció az a kémiai folyamat, amikor egy vegyület elektronokat vesz fel – M. Cs.) – magyarázza a biológus. – Mi viszont egy gyakran használt laboratóriumi modellnövényt, a lúdfüvet, illetve egy zöldalgát vizsgálva kimutattuk, hogy stressz esetén (például az optimálisnál magasabb hőmérsékleten) a víz szerepét részben átveheti a C-vitamin, ezáltal védve a növényt a további stresszhatásoktól.