A vadméhek – ez világszerte mintegy 22 ezer fajt jelent – állományai folyamatosan csökkennek az olyan tényezők miatt, mint a rovarirtószerek használata, és az állatok természetes élőhelyeinek elvesztése. Ennek következtében egyre nagyobb a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne a leghatékonyabban megóvni az élelmiszer-termelésben alapvető szerepet játszó rovarokat.
A Nature Communications című folyóiratban közölt tanulmány szerint a vadon élő méhfajok mindössze két százalékának köszönhető a termesztett növények beporzásának majdnem 80 százaléka.
A jelentés készítői szerint, akik öt kontinensről származó 90 tanulmányra alapozták eredményeiket, a gazdák egyszerű módszerekkel, például a haszonnövényeik mellé telepített vadvirágokkal, vagy fűsávokkal tudják a legkönnyebben odavonzani a vadon élő beporzó rovarokat.
A hollandiai Wageningeni Egyetem és az angliai Readingi Egyetem szakembereinek tanulmánya szerint a vadon élő méhek munkája hektáronként több mint háromezer dollárral járul hozzá a mezőgazdasági termeléshez, ami vetekszik a tenyésztett mézelő méhek munkájának gazdasági értékével.
A legszorgalmasabbaknak az észak-amerikai poszméhek bizonyultak, amelyeknek beporzó munkájuk folytán hektáronként mintegy 963 dollár értékű termés köszönhető. Egy 2008-as tanulmány évi 153 milliárd euróra becsülte a rovarok, főleg méhek által végzett beporzó tevékenység értékét.
A tanulmány készítői szerint ugyanakkor gondatlanság lenne pusztán gazdasági alapon megítélni a méhek jelenlegi értékét. Mint hangsúlyozták, nagyszámú, különböző fajú méh megóvása „biztosítást jelentene a jövőbeli ökológiai sokkokkal, úgy mint a klímaváltozással szemben”.
