A JAMA Pediatrics folyóiratban megjelent tanulmányok egyikében Jane Wardle, a University College London professzora arról számol be a kollégáival végzett kutatások alapján, hogy a nagy étvágyú kisbabák súlya 15 hónapos korukig gyorsabban nő, és potenciálisan nagyobb a kockázata náluk az elhízásnak.
A kutatók az Egyesült Királyságban 2007-ben született azonos nemű ikreket vontak be a vizsgálatba. Kérdőívek segítségével határozták meg étvágyukat és a jóllakottság iránti érzékenységüket újszülöttkoruktól 15 hónapos korukig követve őket. Az ikerpárokon belül a nagyevő vagy a jóllakottságra kevésbé reagáló gyermek nőtt gyorsabban testvérénél: hat hónap után átlagosan 654 grammal volt nagyobb a súlya, 15 hónapos korára pedig 991 grammal volt nehezebb.
Lehet, hogy könnyebb az élet a nagyevő babával, de ahogy nagyobb lesz, a szüleinek komolyan oda kell figyelnie arra, hogy ne egyen túl sokat és reagáljon a telítettségérzetre, különben megnő a kockázata, hogy gyorsabban gyarapodik a súlya, mint kellene – figyelmeztetett Wardle.
A folyóirat másik tanulmányába a londoni King\'s College tudósai is bekapcsolódtak. A dolgozat arra világított rá, hogy az étvágy, különösen azoknál a gyerekeknél, akik nem elég érzékenyek a jóllakottságra, az elhízásra való genetikai hajlammal hozható kapcsolatba. A tanulmányhoz az Egyesült Királyságban 1994 és 1996 született, több mint kétezer gyerek tízéves kori adatait elemezték.
A kutatók 28 elhízáshoz köthető gén tekintetbe vételével készítettek pontrendszert, hogy megállapíthassák a részvevő gyerekek genetikai fogékonyságát az elhízásra. A PRS (poligenetikus elhízási kockázat)-pontszám emelkedése az elhízásra való hajlam kockázatának növekedését jelezte. A legfontosabb felfedezés az volt, hogy a magasabb PRS-pontszámú gyerekek nagyobb valószínűséggel voltak kevésbé érzékenyek a jóllakottságra.
Az eredmények alapján a jóllakottság iránti érzékenység lehet a célpontja az elhízást megelőző vagy kezelő gyógyszeres és viselkedéssel kapcsolatos beavatkozásnak – írták a kutatók. A jóllakottságra kevésbé reagáló gyerekeket például meg lehet tanítani olyan technikákra, mint a lassabb evés, amelyek javítják a telítettségérzet kialakulását. Másfelől a szülőket és a gyerekeket is alaposabban fel lehet világosítani az ételadagok megfelelő nagyságáról és arról, hogyan lehet kivédeni az étkezések közötti kísértéseket.