Sch. N.: Az a tapasztalatom, hogy bár orvosi vagy személyes okok miatt tényleg több nő kéri a császármetszést, mégis egy tévesen elterjedt közvélekedés, hogy csak emiatt magas a műtétek száma. Fontos figyelembe venni a rendszerszintű tényezőket is, hogy a kórháznak vagy a „fogadott orvosom van”-rendszernek miért előnyösebb egy császár, mint egy akár 27 órás természetes szülés. A várandós anyák gyakran nyomásgyakorlásra egyeznek bele a műtétbe.
A rendszerszintű tényezők között gyakran említik, hogy a társadalombiztosítás magasabb összeget fizet egy császármetszés eseten. Ez lehet valós tényező?
B. I.: Fontos leszögezni, hogy a tb azért fizet többet egy császár után, mert egy műtét többe kerül a kórháznak, mint egy természetes szülés, hiszen varróanyagot, érzéstelenítőt, adott esetben altatószert is biztosítanak, amik nem filléres tételek. Ilyenkor több embert is foglalkoztatnak. Tény, hogy a kórház többet „keres” egy császármetszéssel, de ennek oka van.
Sch. N.: Kevés információnk van az intézményi finanszírozás hatásáról. Kutatásokból látszik viszont, hogy a választott magánorvos intézménye a császárarány növekedése irányában hat, míg ügyeletessel szülve mintha több lenne a türelem. Ha nem is tudatosan, nem rosszhiszeműen, de az orvos döntéshozatalakor igenis ott van, hogy mennyit aludt az elmúlt 36 órában, és mennyit fog a következőben. Hány vizit és kisműtét, hány családi program bonyolítható le egyetlen hosszú vajúdás alatt? Kutatások szerint a dúlás szülések kimenetele kedvezőbb, az OEP egyelőre mégsem nyit, még részben sem a dúlai díjak finanszírozása felé. A testileg-lelkileg egészséges anyákhoz, babákhoz sokkal több és kompetensebb szülésznő kellene.

Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!