Keresés
Magyar Nemzet
2021. május 6., csütörtök, Ivett, Frida napja
HÍR TV – CSÖRTEAz összellenzék, mint riasztó alternativa
Archívum, Vezércikk
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://magyarnemzet.hu/archivum/vezercikk/egy-befejezett-eletmu-3958013/

Egy befejezett életmű

Kertész Imre az elmondhatatlant akarta elmondani, és a sorsról bebizonyítani, hogy az sorsvesztés volt.

Most, hogy elment közülünk Kertész Imre, életművének kontúrjai véglegessé váltak. Sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet. Elmélyedéssel elsajátítható, de semmilyen csoport által nem kisajátítható. Ő maga rendezte el ezt így és nem másképp. Író nem akarhat többet, mint hogy elmondja azt, amit rajta kívül más nem tud elmondani. A pályát elkezdheti úgy, hogy hasonlít kortársaira vagy az elődökre, de a világ csak akkor fog figyelni rá, ha már nem hasonlít, csak önmagára. Kertész Imre viszonylag rövid idő alatt eljutott saját legfontosabb mondandójáig, ekkor született meg a Sorstalanság, neve azóta elválaszthatatlanul hozzátapad legjellemzőbb művéhez.

Nobel-díjas írónk a zsidóság huszadik századi megpróbáltatásairól írt, de hiba lenne róla azt gondolni, hogy a témáját megtalálta, és onnan el sem mozdult. Éppen ellenkezőleg, Kertész egész életműve a témájától – de nem a tárgyától – való elmozdulás. József Attila azt írta annak idején, hogy neki a proletariátus csak forma, és kis túlzással ugyanezt mondhatnánk Kertész Imréről a zsidóság vonatkozásában. A század embertelenségének leginkább megragadható formáját találta meg saját és sorstársai életében. Úgy gondolta, Auschwitz azzal, hogy iparszerűvé tette az emberek elpusztítását, „az európai ember legnagyobb traumája a kereszt óta”. Kellett hozzá merészség, hogy hátat fordítson a szokássá rögzült gondolkodási reflexeknek, és tovább lépjen azokhoz képest, akik a zsidóság szenvedéseiről ismételten elmondták az elmondhatót. Ő az elmondhatatlant akarta elmondani, és a sorsról bebizonyítani, hogy az valójában sorsvesztés volt, megfosztatás a rilkei saját haláltól.

Aki úgy gondolja, hogy írónknak csak egy témája volt, az valószínűleg szó szerint érti azt, amit Kertész így fogalmazott meg: „Bármin gondolkodom, mindig Auschwitzon gondolkodom.” Hogyan is tehetné ezt meg egy ember, aki Nietzschét és Wittgensteint fordít, rajong Camus-ért, szereti és érti Wagnert, s ezer jelét adja a filozófiai igényű gondolkodásnak? Mert csak ha ezt a kijelentését metaforikusnak vesszük, akkor értjük meg, miért botránkoztatott meg sokakat egy másik mondatával, amely szerint a Sorstalanság bizonyos értelemben a Kádár-korról szól. Pedig arról is szólt. A Sorstalanságot Kertész Imre Kelet-Berlinben még csak-csak megírhatta volna. Nyugat-Berlinben – soha.

De ehhez ismerni kell kicsit az életét, végtelen otthontalanság-érzetét a diktatúrában, s megérteni, miért nem volt soha a Kádár-kor kegyeltje, még annyira sem, hogy ma már világhírű regényének kiadását vállalta volna a Csurkát, Kardos G. Györgyöt vagy Fejes Endrét gond nélkül elismerő akkori Magvető nagy hatalmú igazgatója.

Inkább barátokra vágyott Kertész Imre, mint közösségekre. Ahová betelepedett az ideológia, neki egy kicsit már gyanús volt. Sokszor döntött másképp, mint ahogy ez vagy az a csoport elvárta tőle. Érték is támadások többfelől, ahogy neki is voltak keresetlen szavai és fenntartásai. S mégis hazajött gyógyíttatni magát, és sosem jutott eszébe, hogy ne magyarul írja meg műveit. Megint csak a különféle elvárásokkal szemben, afféle egyszemélyes demonstrációval 2014-ben átvette a Szent István-rendet. Nem a frontnyitások, nem a szembenállások, hanem az együvé tartozások embere volt. Olvasása különleges élmény: hol eltávolít tárgyiasságával, hol rendkívüli személyességével lep meg.

Néhány órával halálának híre után nehéz a jelentőségét méltatni. Összegzés helyett most makacsul egyetlen kérdés jár a fejemben: szerettük-e eléggé?

S valamiért ma ez az egyetlen kérdés, amelyre válaszolnunk kell. Halaszthatatlanul.

Csak egy kattintásra van attól, hogy ne maradjon le a Magyar Nemzet mérvadó híreiről!

IDE kattintva feliratkozhat hírlevelünkre, mi pedig napi két e-mailben elküldjük Önnek legfontosabb cikkeinket. (Ez a szolgáltatás ingyenes!)

Áldozatkészség

György István: Kiderült, az egészségügy bírja az extrém terhelést
Az államtitkár szerint minél többen élnek az oltás lehetőségével, annál kisebb lesz a valószínűsége egy újabb hullámnak, és annál hamarabb kaphatjuk vissza megszokott életünket.

Kampányüzemmód

Gyurcsányék adatbázis-építésbe kezdtek az előválasztás ürügyén
Dobrev Klára egyértelművé tette, hogy ő a baloldali összefogás központi szereplője.

Kiemelt

Tovább gyűrüzik a brüsszeli vakcinabotrány – íme az újabb fejezet + videó
Kiderült, hogy Stella Kyriakides korábban is szoros üzleti kapcsolatban állt a legnagyobb oltóanyag gyártókkal.

Poszt-trauma

Jakab Péter hatalmas öngólt lőtt
Kibújt a szög a zsákból.

Poszt-trauma

A spanyol király esete a Klubrádióval
TGM és Hadházy téved! Ma Magyarországon a kormány nem folytat jobboldali radikális politikát.

Poszt-trauma

Az egyetemi autonómia forradalmi hazugságai
A modellváltás ellen a régi rezsimből itt maradt baloldali oktatók pozícióféltés miatt ágálnak.

Aktuális

Hasznos tanácsok, hogy fittek maradjunk az irodában
Ha irodai munkát végzünk, nehéz fittnek maradnunk úgy, hogy 8 órát az íróasztal mellett töltünk.

Fricz Tamás blogja

Erkölcsi értelemben leírta magát, aki a halált politikai érdekek mentén mérlegeli
Akinek a gyászolók tömege „kihasználatlan kommunikációs lehetőség”, az menthetetlen.
Vissza az oldal tetejére
Tisztelt olvasóink!
A Magyar Nemzet teljes archívumának feltöltése folyamatban van. Hamarosan az összes korábbi cikk elérhető lesz, addig szíves türelmüket kérjük.
a Magyar Nemzet szerkesztősége

A weboldalon sütiket használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk. Részletes leírás …

Ne maradjon le, legyen mindig naprakész, iratkozzon fel a Magyar Nemzet hírlevelére!