Hogy mostanában mégis elkezdett odafigyelni, annak két oka van. Az első, hogy a népszerűség-fenntartásban kulcsfontosságú migránsellenes kerítés megépítéséhez, majd azóta is tartó őrizetéhez csak a honvédség rendelkezett gyorsan mozgósítható humán erőforrással. A másik a bevezetőben ismertetett nyomás a NATO, Washington és személyesen Trump részéről.
Minden okunk megvan hát a gyanakvásra, s ezt az is alátámasztja, hogy a több százmilliárd forintos költségvetési növekmény nem társul nyilvános haderőfejlesztési koncepcióval, menetrenddel. Nemcsak a sajtó, de még a törvényhozók – köztük az elenyésző számban lévő hozzáértő – sem látott ilyet, még vázlatosan sem. Egyes NATO-tagországok katonadiplomatái blöffről beszélnek. Van ugyanakkor egy húszezer tartalékosból álló, 197 járásban felállítandó, lőtérrel, infrastruktúrával ellátandó erőről (21. századi népfelkelők?) szóló homályos terv. Nem volna meglepő, ha a kormánypárt azokra a területekre helyezné a hangsúlyt, melyekből meglévő – kifinomult nemzetközi fegyverüzletekben járatlan, ám betonöntésben, használtjármű-kereskedelemben annál járatosabb – klientúrájával kicsatornázhatja a pénzt. Néhány ügyes könyvelő meg jogász dolga lesz, hogy erről a NATO-ban elhitesse, a gdp védelemre költött 2 százaléka.
Cáfolatként a közeljövőben jó pár, százmillió eurós nagyságrendű, korszerű fegyverrendszerek beszerzéséről indított, átláthatóan végigvitt eljárás szükséges. A meglévő honvédség számára, az elmúlt negyedszázadban sárba tiport katonai-szakmai megbecsülésük helyreállítására. Tévedés ne essék, nem feltétlenül csak nyugati forrásból.
