Emlékezzünk csak vissza, micsoda skandalum volt, amikor az Orbán-kormány tárgyalni kezdett a Mol gázüzletágának visszavásárlásáról, hogy az állam tulajdonosként meg tudja fékezni az áremelkedést, hogy a fogyasztónak ne kelljen a jogosan elvárt profitot is kifizetnie.
Ma ez a lehetőség fel sem merül. Hiány hiány hátán, választási ígéretekben viszont nincs deficit. Január elsején nem emelik a lakossági gáz árát – ígérik most. De hogy június elsején sem, arról csend van. És arról sem szól az ígéret, hogy január elsején nem emelik a vállalati és intézményi fogyasztók gázárát sem, miközben e körben a világpiaci árak alakulását fürkésző elemzők tíz-tizenöt százalékos várható hazai növekedést jeleznek. Vagyis ha a saját rezsiszámlánkon nem is, de a növekedést érezni fogjuk a kenyér árában, az iskolákat, óvodákat, orvosi szakrendelőket fenntartó önkormányzatunk további eladósodásában, az intézmények színvonalának romlásában. Az egyik fővárosi kórház igazgatója a napokban bejelentette: az egyszer használatos eszközök sterilizációjával és újrafelhasználásával kíván pénzt megtakarítani.
Nem lesz gázáremelés! – visszhangozhatja megint miniszterelnök-jelöltje ígéretét a választási kampányban Lendvai Ildikó, csakhogy ezt már ismerjük 2002 óta. Azután mégis lett gázáremelés, az eltelt három és fél évben összesen 67 százalékos a lakosság, 117 százalékos a nagyfogyasztók felé. Most azonban a végzettségét tekintve közgazdász Gyurcsány még azt is megmagyarázta nekünk: ez azt jelenti, hogy a gázár „a jövedelmekhez képest és valóságos reálértékét tekintve csökkenni fog január elsejétől”. Ez már maga a Kánaán! A kormányfő nem ismer lehetetlent, bármikor bebizonyítja a fehérről, hogy koromfekete, a feketéről, hogy patyolatfehér. A lakosságot érintő 67 százaléknyi áremeléssel kapcsolatban például elmagyarázta: „A kormány sikeresen óvta meg a lakosságot a gázárak inflációt meszsze meghaladó világpiaci növekedésétől, és az alkalmazott kompenzációs rendszerrel (…) sikerült a négy év átlagában az infláció mértékén tartani a gázárak növekedését.”
Ez egyszerűen nem igaz. A nagycsaládosok körében például meghaladta, mert az előírt, a kedvezményre jogosító mennyiségnél több gázt fogyasztó nagycsaládosokat nem segítette a kompenzációs rendszer. Büntették őket azzal, hogy nem járt nekik a kompenzáció, mert az előírtnál több gázt fogyasztanak: többet mosnak, főznek, több helyiséget fűtenek. Január elsejétől újabb büntetés éri őket szerzett joguk, az adókedvezmény megszűntével. Mert voltak szülők, akik túlóráztak, másodállást vállaltak, hogy meg tudják teremteni gyermekeiknek mindazt, amit mások, és ezáltal igénybe tudták venni az Orbán-kormány által a gyermekek után nyújtott adókedvezményt. Ők is azokhoz a „gazdagokhoz” tartoznak, akiknél január elsejétől – amikor egyébként nem emelkedik a gáz ára – az „igazságosság” jegyében tízezer forintról hétezerrel csökkentik a gyermekenként járó adókedvezményt. A 3000 forint megmaradt kedvezmény bajosan lesz elég, kompenzáció híján, a baloldali kormány 67 százalékos gázáremelésének további elviselésére.
Gyurcsányék amúgy sem a lakosságot akarják megkímélni a gáz világpiaci árától, mert ezt eddig sem tették, ők a választást akarják megnyerni. Valójában nem érdekli őket sem a mélyszegénységben élő egymillió ember, sem annak a több millió polgárnak a sorsa, aki egyik fizetéstől a másikig él. Akik adómentes osztalékról, árfolyamnyereségről álmodni sem mernek, így eszükbe sem jut családi kft.-t alapítani, hogy azután lízingelhessék a csillárt vagy az öntözőberendezést. A leszakadással fenyegetett „gazdag” nagycsaládosok meg főleg nem érdeklik őket, ők csak arra jók, hogy azt lehessen mondani a mélyszegénységben élőknek: tőlük kell elvenni, hogy nektek egy kicsivel több jusson.
Ez az igazi, perverz újraelosztás. Miközben a kádkőgyárosok versenyképes és adómentes osztalékból, árfolyamnyereségből dőzsölnek.
origo.hu
Így nézi le a nőket és tölti ki a dühét rajtuk Magyar Péter
