Nos, a jelek szerint ez a projekt nem járt nagy sikerrel, de Frum – immár Hillary Clinton mellett letéve voksát – visszatért politikai száműzetéséből. Ő persze csak egyik alakja annak a külpolitika-csináló elitnek, amelyet láthatóan egyre kevésbé érdekel a külpolitika, annál inkább Trump kikészítése.
Ez lehetne üdvözlendő vállalkozás is, csakhogy amit itt Hillaryék összehoznak az elnökkel együtt, kezd világméretekben veszedelmessé válni.
Trump körülbelül a videó megjelenésével egy időben tartotta nagy ívű beszédét az ENSZ közgyűlése előtt, ahol teljes pusztulással fenyegette meg Észak-Koreát, és igazából nem ígért sokkal jobbat Iránnak sem. Majd katonai beavatkozást helyezett kilátásba Venezuelában, nekiment Kubának, Kínának, és – az ellene folyó kampány hatására már nem tehet mást – Oroszország felé is rúgott egyet. Az amerikai elnök az ENSZ-ben is elsősorban az amerikai választókhoz beszélt. Félelmeikre, nacionalista fóbiáikra apellált azzal a céllal, hogy megtépázott támogatottságát kicsit feltuningolja.
Riasztó, de az oroszellenes hisztéria elszabadításával a Trump-ellenes tábor is így jár el. A McCarthy-korszak óta nem láttunk ilyen bizottságosdit, ráadásul most Szovjetunió sincs, hiába sejtenek minden bokor mögött orosz hackert. (Csodálkozhatunk-e azon, hogy Orbán Viktor úgy érzi: következmények nélkül vezényelhet félelemhadjáratot ő is?)
Annyit mindenesetre elértek, hogy az amúgy is zavaros elképzelésekkel érkező amerikai elnököt külpolitikai kérdésekben sarokba szorították. Elmozdításához (az impeachmenthez) azonban nem kerültek egy hüvelyknyivel sem közelebb.
Így alakult ki az a sajnálatos helyzet, hogy jelenleg két ön- és közveszélyes csoport feszül egymásnak a világ vezető szuperhatalmában.
