1938 szelleme: a 432 km/h-val száguldó Mercedes

Izgalmas típussal erősít a Mercedes–Benz Múzeum. A W125-ös 1938-ban állította be a közúti sebességi rekordot: 432,7 km/h-val száguldott.

Szabó Péter
2013. 01. 27. 6:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Két évtizeddel azelőtt, hogy Enzo Ferrari száját elhagyta volna a sokat idézett mondat, miszerint az aerodinamika azok tudománya, akik nem tudnak rendes motort építeni, már akadt egy Mercedes–Benz, amely végsebesség terén korunk leggyorsabb szupersportautójával is képes volt tartani a versenyt. 1938. január 28-át írtunk, amikor a W125-ös Ezüstnyíl szépen ívelt formáit Rudolf Caracciola laza öltözékben, csupán egy bukósisakkal a kezében megközelítette. Könnyed mozgását mérnökök árgus tekintete követte: munkájuk megmérettetése következett.


Az 5,7 literes, két kompresszor által lélegeztetett V12-es fülsiketítő zaj közepette kelt életre, majd csillapodó alapjárata a vihar előtti nyugalmat sugallta – hamarosan 736 lóerő szabadult el. A szélcsatornában napokig finomított karosszérián megcsillant a felkelő nap téli lágy fénye, majd a következő pillanatban a gép tovaszáguldott a horizont felé. A mindössze 0,157-es légellenállási együtthatójú autónak sok lehetősége nem volt, elsőre kellett bizonyítania. A végletekig kihegyezett motor hőháztartása sok próbálkozást nem engedett: a körülbelül 750 kilogrammos kocsi hűtéséről 500 kiló víz és jég gondoskodott.


A Frankfurt és Darmstadt közötti autópálya-szakasz ideálisan kihalt volt, a W125-tel együtt pedig Caracciola szívverése is gyorsult. A 350 km/h sebességet átlépve hősünk másik dimenzióban érezte magát: a legnagyobb sportolók nyugodt, magabiztos koncentrációja vette át az izgalom helyét. Az Ezüstnyíl egy 72 évig megdöntetlen világrekord felé száguldott.

A mérés megvolt, ám az öröm még korai lett volna. A hitelesség jegyében ugyanis visszafelé is teljesíteni kellett az 1 kilométeres mért etapot, a lehető legnagyobb tempóval. A W125 újabb csatába indult, és innen is győztesen távozott: a két futam átlaga 432,7 km/h-t adott.


Aznap reggel 9-kor Rudolf Caracciola és Alfred Neubauer csapatfőnök már az ünnepi reggelijét fogyasztotta a frankfurti Park Hotelben. Egy új nap kezdődött

egy új nap, amelynek színe hamarosan feketévé változott. Egy újabb nagy név, Bernd Rosemeyer az Auto Union színeiben ugyanezen rekord megdöntésére vállalkozott. Mielőtt a tragédia bekövetkezett, 429,6 km/h tempót sikerült elérnie. Közel volt a cél, így a fokozódó szél ellenére Rosemeyer újabb próbát tett. A legutolsó etapon már erőteljesen balra húzott az autó. Egy ellenkormányzás során, 11.47-kor az Auto Union kitört, a pilóta pedig elvesztette felette az irányítást – az autópályát elhagyva a levegőbe szökkent a versenygép. Rosemeyer eközben kirepült az autóból, és életét vesztette. Emlékét mindmáig sírkő jelzi az A5-ös autópálya 508-as kilométerénél.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.