A BMW titkos repülős bevetései

A BMW hírnevét kezdetben repülőgépmotorjainak köszönhette, de a márka egyes típusai azóta is nagy örömmel emelkednek a levegőbe.

A BMW repülőgépmotorjainak kiváló kezelhetőségéről is ódákat zengtek a pilóták, így a márka fontos szerephez jutott az első világégés harcterein. Aztán 1919. június 28-án, az első világháború lezárásaként aláírt versailles-i békeszerződésben egy tollvonással megpecsételődött a BMW légi fölénye, ugyanis a béke jelét hirdető fehér papírokban a győztesek megtiltották Németország területén a repülőgépek gyártását is.

Hiába tehát a 9760 méteres magassági rekord, melyet Franz Zeno Diemer egy 230 lóerős BMW IV-es típusú motorral hajtott DFW F 37/III-as repülőgépel állított fel 1919-ben, a propelleres márkának fel kellett adnia egyetlen termékét, a repülőgépmotorokat, és vele együtt az aviatikában addig verejtékes munkával elért pozícióját.

1923-ban jött a kétkerekű profilbővítés. Az első, R32-es motorkerékpár-típus után 1928-ban további két kerékkel bővült a kínálat, hiszen a BMW az eisenachi gyár felvásárlásával megkezdte a kezdetben Dixinek hívott, majd 1929-ben kicsit módosított, és új névre keresztelt első szériautójának, a 3/15 DA-2-nek a gyártását.

Ám a márkával egybeforrt repülés iránti vágy mindvégig a BMW sajátja maradt. A második világháborúban is fontos szerepet töltöttek be a BMW repülőgépmotorok. Szerencsére a világégések után, békeidőben sem enyhült a bajorok repülési szeretete – olyannyira nem, hogy újfajta és sokkal barátságosabb kísérletezésbe kezdtek, igaz, jóval kisebb magasságokban, viszont tán még látványosabban, mint ahogy tették az aviatikában, ugyanis a BMW motorkerékpárjai mellett elkezdte reptetni négykerekűit is a versenypályák, közutak aszfaltján.

Az első ilyen felszállási kísérletet – legalábbis, amiről tudomást szereztem – a kép tanúsága szerint egy első szériás, azaz E12-es kódjelű 5-ös limuzinnal hajthatta végre a második világháborút követően a BMW, ráadásul egy dekoratív hölgyet is ültettek az anyósülésre, gondolom, így tisztelegve Franz Zeno Diemer előtt, aki szintén vitt utasokat 1919-ben egyik magassági rekordkísérletén. Az első földközeli BMW-s reptetés dátumáról nincs pontos információm, ám ha abból indulunk ki, hogy az E12-est 1972-től kezdték gyártani a BMW müncheni gyárában, akkor nem tévedünk nagyot, ha a hetvenes évek elejére tesszük a titokzatos eseményt.

Természetesen igazi repülésről csak akkor beszélhetünk tényszerűen, ha a jármű minden pontja, ez esetben minden kereke elemelkedik a földtől. Íme, egy BMW 2002 Turbo, mely teljesítette a kritériumot. Az ő idejében, 1972-ben keltették életre a legendás 3.0 CSL-t a bajorok, mely különböző versenyváltozataival sikert sikerre halmozott a túraautós sorozatokban.

Ahogy a sikereknek, úgy a talajtól négy kerékkel elrugaszkodott BMW-knek sem tört meg a lendületük az évek során, hisz a CSL-eket követték az E21-es kódjelű BMW-k versenyváltozatai. És élményt adtak bőven mindenhol a 320-as BMW-k is, hisz akkoriban ezeknek a szörnyetegeknek az erősebb változatai már bőven átlépték a félezer lóerős teljesítményt.

Őrült erejüket jól példázza a Schnitzer BMW 320 Turbo 1426 köbcentis „aprócska” motorja, mely 9400-as fordulaton simán leadta 400 lóerős teljesítményét, ami ma is lenyűgöző, 280,5 lóerő/liter teljesítmény/lökettérfogat arányt jelent. A jókora légterelőkkel vadított hármas BMW ezzel az erőforrással álló helyzetből 4,1 másodperc alatt gyorsult százra, míg a végsebessége majdnem elérte a 300 km/h-t.

Teljesen furcsa pózban és helyszínen a BMW M1. Ezt a típust pályaautós környezetben szoktuk meg, és nem ralifutamon. Pedig 1983-ban homologizálták és indultak is vele a rali híres-hírhedt B csoportjában. Ám a 430 lóerős szörnyeteg 3,5 literes motorjával méretei és tartóssága miatt végül nem lett ütőképes kártyája a BMW-nek a ralifutamokon.

Az első generációs M3-as BMW viszont kezdettől fogva jól érezte magát a raliversenyeken. Mondanom se kell, a legendás típust sokan meg is reptették. Talán a leghíresebb dobbantást a helyi nagymenő, Ari Vatanen hajtotta végre vele az 1988-as rali-világbajnokság 10. futamán, a finnországi 1000 tó ralin.

Ahogy fejlődött az autótechnika, úgy fejlesztette tökélyre alacsony magasságon repülő, közúti járműnek álcázott gépezeteit a bajor márka is. A lenti kép tanulsága szerint 2001-ben a holland születésű német sztárpilóta, Jörg Müller BMW M3 GTR versenyautójába már „utánégetőt” is beépítettek.

Reméljük, hogy még sok, az előbb felsorakoztatott látványos akciókhoz hasonló repüléssel örvendeztetnek meg minket a BMW-s pilóták, amihez természetesen nélkülözhetetlenek azok a méltatlanul a feledés homályába vesző nagyszerű fotósok, akik megörökítik e remek pillanatokat.