Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mese, amiben nem húzódott szigorú, gyermeki határvonal a jó és a rossz között. A királyfi kapuzárási pánikjában kételkedett a hercegnő iránti szerelmében, a király unta az állandó felelősségvállalást, a királynő pedig a jóságos kertészfiú felé kacsingatott, aki szabadidejében szerencsejáték-barlangot üzemeltetett. A boszorkány megélhetési alapon követte el galád tetteit, hogy legyen betevője így, hogy végkielégítés nélkül búcsúztatták óvónői állásából. A békák pedig csak egyhangúan brekegtek a tóban, evésre és fajfenntartásra gondolva.
Ez akár a való világ is lehetne, amelyben a kifinomult, nemesi erőt már csak alig néhány harcos látszik hordozni. Így például a négykerekűek világában a Jaguar XKR kabrió verziója. Vagy neki is van sötét oldala?
A lenyűgözés garantált. Legyen az a márkajel, a név, a kabrió jelleg, a túlzó méretek vagy a finom részletek, a Jaguar XKR-nek nincs nehéz dolga, ha szíveket kell rabolnia. Fentebb felvázolt szereplőink mindegyike gondolkodás nélkül megkívánná, sőt, legtöbb bajára írként gondolna rá. De mi történik, ha a színfalak mögé nézünk?
Kompromisszumokat kötni nem jó – ezt pedig rendszeresen hangoztatjuk az autók terén is, amelyek kihasználva a technikai fejlődést, általában nem a tökéletes célszerszám, mint inkább a mindentudás irányába törekszenek. Klasszikus értelemben vett luxusautókat, sportautókat vagy családi mindeneseket már alig találunk, hiszen mindenki inkább egy kicsit sportos, kényelmes, praktikus is akar lenni, amelynek megoldására a kreatív mérnöki agyak rendre újabb és újabb jó ötleteket szülnek, ám a valami mellett síkra szállás tökéletessége legtöbbször elmarad.
Azonban vannak kivételek, így a Jaguar XKR is. Az évek során finoman továbbcsiszolt gének, megszerzett tapasztalatok fokozatos építkezésnek adtak teret, amelyre az árkategória és a típus viszonylagos sikeressége okán építőkocka is akadt. Az nem igaz, hogy a nyitott nagymacska nem követel kompromisszumot – sőt, valójában minden téren ezt teszi –, de csak éppen annyit kér, amennyit mindenkinek készséggel megad.
Külső és belső tér
Így például a sorozat félig-meddig csúcsmodellje úgy képes vad megjelenést sugallni, hogy közben eleganciája teljében van. Ha pedig leképzeljük a tesztautóról az optikai fokozást adó, feláras "Black" csomagot, hozzá pedig egy hagyományos, zöld vagy padlizsánszín fényezést vizionálunk, vajszínű bőrkárpittal, a brit szalonok négykerekű nemesével szemezhetnénk. Mindemellett státuszát 4,8 méteres hossza és 1,9 méteres szélessége így is jól sugallja, vagy éppen a kettős kipufogóvégek, az orr felé nyíló motorháztető ’Supercharged’ (kompresszorral töltött) feliratai, és a diszkrét ’R’ emblémák parancsolnának tiszteletet.
Beülve bőséges helykínálat, bőr, króm és zongoralakk fogad, no meg kissé korlátozott kilátás hátrafelé, amely a hagyományosan túlzó hátsó túlnyúlás egyik következménye is. Sebaj, ezt a meglepően mérsékelt áron kapható tolatókamerával oldhatjuk, így meg legalább a vászontető mellett 230, vagy zárt állapotban 313 liter csomag is befér ide. Ne is habozzunk, nyissuk inkább le a menet közben 20 km/h-ig mozgatható tetőt és indítsuk be a motort.
A szellős élményre nem csak azért lesz szükség, hogy élvezzük a kipufogó alaphelyzetben is vérmes dallamait (egy kapcsolható, még dölyfösebb rendszer felár ellenében elérhető), hanem akkor sem árt a végtelen fejtér, ha hátul el szeretnénk valakit helyezni. Az elöl nagyon jó helykínálatot adó modell plusz kettes jellegét igazán csak 1,6 méternél alacsonyabb utasokkal lehet kihasználni – felette inkább már csak egyetlen személy, és ő is csak keresztben fér be hátra.
Pedig az XKR-t mindenki élvezni akarja. Ők nem törődnek az egy-két helyen nem tökéletesen elvarrott bőrözéssel, a néhány nagyon műanyagos kapcsolóval, a borzasztóan lassú, megjelenítésében is idejét múlt széria központi rendszerrel vagy a kilátást korlátozó, mégis széria fűthető szélvédővel. Végtére is őnagysága 6 éves jelenlétével már életpályájának végéhez közeledik, és ahogy ilyen kifinomult körben fogalmazni illik, az ilyen apró hiányosságok csak gazdagítják a karakterét. Szórakoztatni pedig így is tud.
Hogy mennyire? Mi történik, ha elmegyünk a képességek határáig? Szétráz-e minket? A következő oldalon kiderül!---- Vezethetőség, néhány szóban ----
Vezethetőség
A világ már annyiszor hasonlította a brit gyár termékét a névadó nagymacskához, hogy talán még megbocsátanak egy hasonlatot. Az XKR Convertible vezetése közben ugyanis végig ez járt a fejemben. A vadon befogott jaguár, amely már hosszú évek óta tűri, hogy ketrecében emberek ezrei nézzék, és gondozzák. De ha igazán belenézünk a szemébe, ott van benne a szabadság – csak ő most itt pihen.
Valahogy az XKR-rel is ez az érzésünk támad. Jelleme alapból nyugodt és pihentető, ilyen módon pedig akkor is élvezetes, ha biztonságos vonulásra van szorítva, ám ha kinyitjuk a ketrec ajtaját, kiszabadul belőle az ádáz, vad, hörgő fenevad, amely aztán legalább akkora riadalmat kelt, mintha szikár, éhes farkasok szélednének széjjel valamelyik gondozó véletlen gondatlansága miatt.
A riadalom forrása pedig az ötliteres, kompresszorral lélegeztetett, alumínium hengerfejes, kettős szelepvezérlésű V8-as. Továbbra is maximálisan síkraszállunk a kompresszoros feltöltés mellett, amely viszonylagos hatékonyságvesztés mellett azonnali, gyors reakciót biztosít. Már amikor elindítjuk az 510 lóerőt, illetve már 2500-tól 625 Nm nyomatékot készségesen kezünkbe adó erőforrást, az a legmélyebbről érkező hörgéssel kér szót magának. Ha pedig rendesen megdolgoztatjuk a kipufogót, a ketrecében ártatlan macskának tűnő fenevad világra kürtöli szabadságát. Hallgassák csak:
Ez pedig egy olyan hangulatot ad, amely mellett minden más eltörpül. A hatfokozatú, bolygóműves automataváltót sem azért fogjuk szeretni, mert ha kell, szépen, ügyesen elváltogat, ha pedig úgy van, gyorsan reagálva azonnal visszakapcsol. Hanem mert manuális, sport módban teljesen a kezünkbe adja a váltás feladatát, ezáltal szabad választást biztosítva, hogy mikor is szabadítjuk el a pokol hörgő fenevadját.
Már az sem fog számítani, hogy a kormányzás amellett, hogy kellemesen, ám inkább luxusautósan precíz, könnyű forgathatósága mellett még viszonylag elegendő mértékben kommunikál is. Már arra is csak vállat vonunk, hogy az adaptív futómű alapból nagyon szépen kisimítja a kátyúkat, míg sportos hangulatra váltva kellő tartást is biztosít.
Az egy kicsit érdekel majd minket, hogy egyébként jó az XK szélvédelme (a szélterelő azért itt is elkél), és a klíma hőmérsékletét maximálisra állítva egy kiegészítő fűtéssel légnemű lávát képes ránk terelni. Hiszen így még több hang érkezhet hozzánk akadálytalanul, feleslegessé téve az egyébként egész csendes utasteret eredményező vászontakarót.
Pedig szépen, kulturáltan is kiváló vonulni az XKR-rel, sőt, a kategória e téren egyik legjobb képviselőjét is képes lepipálni a brit. Ilyenkor viszonylag szerény étvággyal el lehet járni, amelyet normakörünk 11,1 l/100 km-es értéke is mutat. Persze legtöbbször elnézzük a kategória átlagánál magasabb, 16 feletti értékeket is, és inkább élvezkedünk, mert a teljesítményben dúskáló kabriózás élménye mégiscsak a hedonisták kiváltsága, akik szintén mohón, nagykanállal habzsolják az élet szépségeit.
Ha pedig olyan helyre megyünk, ahol megtehetjük, hogy belemélyesszük a vadmacska karmait az aszfaltba, szintén nem fogjuk úgy érezni magunkat, mint majom a köszörűkövön. Az XKR vezethetőség szempontjából ugyanis jól leplezi a teli tankkal 1,9 tonna feletti tömegét, igaz, azért enyhe orrtolással jelzi, hogy ő valahol mégis csak egy brit úr. Ilyenkor kaphat szerepet a gázpedál és az elektronikusan vezérelt, hátsó önzáró differenciálmű, melyek kombinációjával bármilyen élethelyzetben táncra bírhatjuk a modell farát – 285-ös hátsó gumik ide vagy oda.
Ez a tendencia, pontosabban a kiváló tapadás hiánya könnyen felemésztheti a méregdrága fekete lábakat, ezért szerencse, hogy a menetstabilizáló kapott egy "TracDSC" névre hallgató programot, amely a minél gyorsabb versenypályás haladást teszi lehetővé, anélkül hogy az utolsó leheletükig harcoló abroncsok néhány körön belül Szent Péterrel folytatnának tartalmas diskurzust. Hősünk persze így sem lesz virgoncabb és gyorsabb, mint például egy Mercedes-Benz SL, viszont így még aggodalom nélkül hozhatjuk ki a maximumot magunkból.
És a teljesítmény? Bizony, abból nincs hiány, még ha a 4,8 másodperces 0–100-as sprint a lóerők számának tükrében nem is kimondottan előkelő. Viszont a sokszor már 250 lóerőtől fellépő újságírói túlzásokba nem szabad beleélni magunkat: a sebesség fokozása itt sem fog semmilyen belső szervi elváltozást okozni, és tulajdonképpen érthető, hogy van egy 550 lóerős XKR-S változat is. A teljes körű áthangolás miatt ő tényleg kimondottan vezetőközpontú, míg azoknak, akik egyébként nyugodtan közlekednek, csak néha igénylik a teljes, önfeledt, szabad megvadulást, ott a tesztelt verzió kevésbé kompromittált luxusa.
Leginkább ők azok, akik stílust vásárolnak, a hozzá elvárható, jó műszaki körítéssel, és nem fogják a gazdagon extrázott alapverzió 36,6 milliós árát a viszonylag szép számú, modernebb konkurenciához hasonlítgatni. Azonban még ha megtennék, akkor is kiderülne, hogy a szórás nem nagyobb 10 százaléknál, míg a képességek terén legfeljebb a jót viszonyíthatjuk a kiválóhoz. Ilyen feltételek mellett pedig teljes joggal megtehetjük, hogy pusztán az ízlésre bízzuk a választást. Ahogy egy tehetős barátom mondta: „ha ilyet vennék, biztosan az XK-t vinném. Hiába jobb valamivel mondjuk egy SL, az nem tetszik, ez meg igen.”
Ezzel pedig nehéz vitatkozni és nem is kell. Az XKR ugyanis hibáival együtt is lebilincselő autó, egy olyan sport-, és luxusautó, amely képes adrenalinnal telíteni a szervezetet, hogy utána kellemesen elfáradt, gondolataiba révedő tulajdonosát a lemenő Nap fényében betakarja vászontetejével és hazavigye, a Bowers & Wilkins audiorendszer mesterien gyönyörű dallamaival kényeztetve az úton.
Néhány szóban
Ha kell, üvöltő V8-as szárnyán repíthetjük magunkat a tökéletes szabadság felé, míg lecsillapodva tökéletes luxuskörnyezetben érhetjük el úti célunkat. Mi másra lenne szükségünk? A Jaguar XKR kabrió mindezt nyújtani képes, így remekül kendőzi el az idő múlását. Lehetne a sportolás terén fókuszáltabb, de arra ott az ’S’ verzió, stílusban pedig ilyen kvalitások mellett Aston Martinon és Bentley-n innen kevés ellenfele akad.
Előnyök: Elegáns, ám ha kell vadító megjelenés; Kiváló kipufogó-hangolás; Jó futómű és kormányzás; Kellemes kabriófunkciók; Izmos, jól reagáló V8-as; Gazdag alapfelszereltség
Hátrányok: Idejétmúlt központi rendszer; Tükröződő, kilátást zavaró fűtőszálak a szélvédőben; Enyhén csavarodó karosszéria; Mérsékelt trakció; Összehasonlításban magas fogyasztás
