A recept ezúttal sem változott: a költségcsökkentést szem előtt tartva olyan helyekről kell elvenni, ahol az nem, vagy csak kevéssé látszik, így a valós igényeknek megfelelve kedvező áron, jól használható modellt lehetséges előállítani.
A Stepway kivitel ezúttal is magasabb lábakon áll. Noha az összkerékhajtás hiánya végett terepjáróként véletlenül sem használható a típus, ám terhelt állapotban is legalább 207 mm-es szabad magasságának (+ 41 mm) köszönhetően könnyedén elbánik a földutakkal, és a vastagabb hótakarótól vagy a mélyebb sártól sem jön zavarba, ahogy azt mi is megtapasztalhattuk.
A műanyagok továbbra sem puhultak fel, ezt senki sem várja el tőlük, főleg, hogy ezúttal már a szemnek kellemesek. Az átformált műszerfal a krómos keretekkel szegett műszerekkel és légbeömlőkkel, valamint az ezüstös keretbe foglalt középkonzollal kimondottan tetszetősnek mondható, egyértelmű beosztása pedig a kezelhetőséget fokozza tökélyre. Átszokni maximum a középen elhelyezett ablakvezérlőkre kell, amelyek mellett a szérifelszereltség részét képező tempomat és sebességhatároló kapcsolóját találjuk, amiket aztán a nem éppen finom műbőrrel bevont kormánykerékről vezérelhetünk.
Nem szabad elmenni a Dacia Lodgyban már magasztalt központi rendszer mellett sem. Az LG által készített érintőképernyős megoldást a legtöbb gyártó megirigyelhetné, hiszen nem csak jó felbontású, szép kontrasztú, kellemesen nagy kijelzőn működik, de egyértelmű, könnyen kezelhető és gyors is. Ráadásul teljes Európa-térképpel együtt mindössze 105 ezer forint felár ellenében a miénk lehet – ennyi fűszert megérdemlünk; nem szabad kihagyni.
Minden más is rendben van: az átláthatóság példás, a kompakt méretek ellenére pedig a helykínálat sem szűkös. A Sandero fejtere kiemelkedő, és bár a lábtér lehetne nagyobb is hátul, a kalaptartóig 320 literes, jól pakolható csomagtér kellő mértékben kárpótol, s szükség esetén a hátsó ülések (60:40 arányú) ledöntésével 1,2 köbméteres teret szabadíthatunk fel. Az utastérben nem csupán friss formákat és anyagokat köszönthetünk, de legalább ilyen örömteli a tárolók gyarapodása, így belül immár 17 liternyi helyre pakolhatunk.
---- Hajtáslánc, vezethetőség és költségek ----
A Stepway a kínálat csúcsmodelljeként a két 90 lóerős turbómotor valamelyikével vihető haza, amelyhez kizárólag ötfokozatú kézi váltót kapcsol a gyártó.
Ezúttal az 1,5 literes dízel járt nálunk, amelyet már rengeteg verzióban megismerhettünk, a Daciánál azonban újabb fejlesztések eredményét köszönthetjük, hiszen a Continental által szállított befecskendező rendszerrel modernizált egység erősebb és hatékonyabb lett.
Hogy mennyire, azt a 68 lóerős előddel való összehasonlítás is jól szemléleti a táblázatunkban. Már a 11,5 másodpercre mért 0–100-as sprint is magáért beszél, de még inkább az a könnyedség, ahogy az öngyulladós a teli tankkal 1,14 tonnás modellt viszi.
A jóval hosszabb fokozatkiosztás ellenére a rugalmasság nagyon rendben van, így már 1300-as fordulattól élénk az erőforrás. Az öngyulladós ellen talán egy szavunk sem lehetne, ha az alapjáraton jelentkező búgós orgánum nem jelentkezne, ám ez egészen 1500-ig kellemetlen társsá szegődik, így annak ellenére illetjük kritikával a zajcsillapítást, hogy maga az erőforrás halkabb lett a frissítéssel. De nem úgy a szélzaj, hiszen az elődhöz hasonlóan, itt is 70,5 dB-t mértünk 130 km/h-nál, ami már valamivel a kategória átlaga felett van, ugyanakkor tolakodónak még nem bizonyul.
A jól, de gyors váltásoknál kissé hangosan kapcsolható váltóval és a jól adagolható kuplunggal nagyon finoman tudjuk beosztani az egyenletesen fokozódó teljesítményt; ilyen szempontból a Sandero kultúrája kiemelkedő.
A futóművel már kevesebb gondunk akadt, igaz, úgy éreztük, a frissítés hatására enyhén feszesebbre váltott a beállítás. Az úthibákat egyébként kivétel nélkül kellemesen tompítja le a rendszer, de egy árnyalatnyit a bent ülőket jobban megdolgoztatja. A valós kvalitásokat viszont akkor mutatja meg, ha földútra tévedünk, mivel itt még a nagyobb kátyúkat is kellemesen rugózza ki – több SUV megirigyelhetné az itt tapasztalt finomságot.
Elérkeztünk tesztautónk vadászmezejére. Költségek terén ugyanis képes akkora előnyre szert tenni a Dacia tetszetős újdonsága, hogy nem csak a fenti hibáit vagyunk hajlamosak elfelejteni, de a konkurenseket is. Ez érthető, hiszen a Stepway kivitelnek nincs igazán más elérhető ellenfele a kategóriában. Magasított, mindenes kivitellel csak a Dacia szolgált, így ha lefedi preferenciáinkat a típus, akkor döntsünk nyugodtan mellette.
Nem csak a dízel erejének, de a fogyasztásának is örülhetünk: az előző, sokkal gyengébb kivitelnél normakörünkön 6 decivel kért kevesebbet az újdonság. Bár az így regisztrált 5 l/100 km-es adat távol marad a gyáriak 4 literes ígéretétől, összességében dicsérendő, főleg hogy ez a tempó fokozásával és a körülmények változásával sem fokozódik jelentősen, a teszt során képesek voltunk az étvágyat 5 liter alatt tartani.
A Stepway 3,37 millió forint. Azonban nem csak ez az egyetlen előnye a 200 ezer forintos felárért kapható Stepwaynek. A mérsékelt summáért ugyanis 15-ös acél helyett 16-os alufelniket kapunk, a metálfény is széria, sőt: a tempomatos bőrkormány is, ami összesen már 280 ezer forintnyi extra. Van még kérdés?
Az írás cikkünk kivonatolt verziója. A teljes verzió ezen a linken elérhető.
