Az eseményeknek ugyan hazánkban nem sok jelentősége van, de mégis tanulságos, hogy egy globális márka milyen sokféle színben képes feltűnni a nagyközönség előtt, s hogy a piaci környezet függvényében mennyire is különböző a luxus fogalma.
Minderre bizonyíték, hogy a lemezek alatt egy amerikai „csöppség”, egy ötliteres V8-as erőmű rejtőzik, ami 435 lóerős teljesítménnyel és 510 Nm-es nyomatékkal sanyargatja a hátsó tengely abroncsait. A gyártó különösen büszke a 87 lóerő/literes mutatóra, ami a szívómotorok mezőnyében kiemeli az újdonságot a konkurencia soraiból, ráadásul a turbólyukaktól mentes karakterisztika állítólag igazán kulturálttá teszi a 6 szekundumos sprintidőre képes luxusautót.
A változtatható szelepvezérlés ellenére a vegyes üzemű fogyasztás 13,1 literre adódik, igaz, odaát a szerény étvágy kevésbé prioritás, mint az öreg kontinensen. Mindenesetre az erőfolyamot egy kézzel is kapcsolható nyolcfokozatú automata váltó osztja be, amit ráadásul maga a Hyundai fejlesztett. A légrugós felfüggesztés persze állítható, azaz a sportosságtól a kényelemig minden igény kielégíthető lehet, s a fedélzeten a legmodernebb asszisztensrendszerek is felbukkannak. Az európai piacon viszonylag szerény hatékonysága okán versenyképtelen Equus odaát nagyságrendileg 13 millió forinttól érhető el – nem is lenne rossz egy reprezentációs célokra alkalmas sofőrös limuzintól.
