Az új Wraith még a kínálaton belül is mindenből a legjobbat, és csakis a legjobbat kapta. Noha az újdonság a Ghost alapjaira építkezik, tengelytávolsága 18 centiméterrel kurtább, igaz a 3,11 méteres érték ezzel együtt sem fog szűkösségről árulkodni. Az agilitást a futómű finomhangolása is segíti, így például a hátsó tengelytávolság 2,5 centiméterrel nőtt, de a konstrukció velejét mégiscsak a változtatható karakterisztikájú légrugók és az adaptív lengéscsillapítók adják.
Nem szabad hát meglepődni, amikor a szedános formáit levetkőző légvonalas kupé a kanyarokban is elhúz mellettünk. A tervezők fantáziája hasonlóan szabadon szárnyalhatott, igaz a szögletes orr és a Bentley Continentaléhoz hasonlítható fastback tetővonal sziluettje némi kontrasztot képez.
Noha az 5,27 méter hosszú Wraith C oszlopa mögött ezúttal is lehetőség nyílik utasként elrejtőzni, az új modell egyértelműen vezetőközpontú autónak készült, s bizony a 6,6 literes V12-es motor 632 tagú ménese nem is adhat okot a panaszra. A teljesítmény azonban annak ellenére is bagatell jellemző, hogy a Wraith a márka történelmének rekordere, rugalmasságban és a nagy tömeg repítésekor ugyanis a nyomatéké a főszerep, úgyhogy tessék erősen megkapaszkodni: 1500-as fordulattól hegyomlásnyi 880 newtonméter tépi az abroncsokat.
Korábban ezeket az adatokat nem is publikálta a Rolls, mondván minden „elegendő”, s ilyen tekintetben valóban felesleges is a számháború hadüzenete. Mindenesetre a 2,3 tonnás nagyvad 4,6 szekundum alatt teljesítené a nemességéhez nem is illő 100-as sprintet, s a flúgos futam csak az elektronikusan korlátozott 250 km/h-s felső határértéknél ér véget. A fogyasztás pedzegetése már végképp illetlenség, de a gyáriak örökké optimista adatai 14 literes vegyes étvágyat ígérnek, míg városban „szerény” 21 litert küld túlvilágra minden kísértetek szelleme.
A spórolásban egyébként a ZF nyolcfokozatú automata váltójának is szerepe van. A szerkezet minden korábbinál több információt kap, ugyanis az optimális váltások megítéléséhez még a navigációs rendszertől is kap adatokat, például hogy egy kanyarkombináció első ívét követő rövid egyenesben nem szükséges felváltani – zseniális.
Ami az utasteret illeti, ott a luxus burjánzása olyan mértéket ölt, hogy a tulajdonosok vélhetően maguk sem tudják majd megfelelően értékelni, mivel is állnak szemben: hosszú napokon át válogatott bőrkárpitok, a világ túlvégéről származó, végtelen folyókon leúsztatott fa alapanyagokból készült borítások a legtapasztaltabb kézműves mesterek tálalásában. Az olyan ordítóan finom megoldásokhoz, mint a klímakonzol hagyományos kezelőszervei, csúcstechnológia társul, legyen szó multimédiás központi rendszerről, okostelefonok kompatibilitásáról vagy éppen intelligens asszisztens berendezésekről.
És az ár? A kérdés önmagában is derogál a forgalmazóknak, s kívánságoktól függően bizonyára csak a csillagos ég adhatna választ, de eltévedt verebek nagyságrendileg nettó 70-75 millió forintnak megfelelő belépőről csiripelnek – ennyi szépségért ez valójában csak aprópénz.
Nem sokkal a bemutató után a Rolls-Royce hivatalos weboldalán lehetőség nyílt a Wraith konfigurálására is, így aztán magunk is eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen is lenne a saját szellemünk. Nos, villámgyorsan bebizonyosodott, hogy gazdagnak lenni nehéz is lehet, hiszen a gyönyörű túraautó opciós tételeinek sokszínűségével nem is olyan könnyű szép végeredményre jutni, így kedvenc színeink válogatásából könnyedén kisülhet egy minden eleganciát mellőző ripacs négykerekű is.
A feladatnak csak akkor érdemes nekiveselkedni, ha nem csak dollár-, de időmilliomosok is vagyunk, hiszen még azt is magunk határozzuk meg, hogy az öltések mentén milyen szín alkosson kontrasztot a kárpittal, sőt Emily lehet aranyból is, és akár világíthat. Az opciós tételekről most nem érdemes szólni, nyilván mindent be kell jelölni, hiszen az olyan apróságok, mint a gyakran kompakt modellekben is szériafelszerelésnek számító adaptív tempomat vagy a szellőztetett ülések, a Wraith-ben alapesetben nincsenek benne.
Érdekesség, hogy az autó oldalára rendelhető csíkot a Földön csupán egy maroknyi művész lenne képes megfesteni, de mi még Mark Courttal is kiszúrhatunk, aki a Rollsnál erre egyedüliként hivatott. Kérjenek hát nyugodtan párhuzamosokat, ami bizony igencsak sokat emel az autó értékén, megítélésén!
Ezek után már csak egy gondolat bánt minket: minthogy nemrégiben egy vadonatúj tesztautónkon úgy hajtott át egy BKV-busz, mintha csak egy felmosórongy állt volna az útjában, van egy sanda gyanúnk, hogy a hasonlóan felelőtlen pilóták egy olyan műremekkel sem bánnának másként, mint a Wraith, ami még a puszta anyagiak birtokában sem lenne kifogástalanul javítható.
