Akkor a típus felbukkanásának apropója az volt, hogy hasonló szövetségben 1952-ben éppen 60 esztendeje debütált „a repülő csészealj”, így az ihletet adó donor a Disco Volante lett, ami a maga idejében 0,25-ös légellenállási együtthatójáról vált híressé.
A mostanra sorozatgyártásra is megérett újdonság persze minden szempontból felülmúlja majd elődjét, hiszen a műszaki alapokat az Alfa 8C Competizione biztosítja, így a hátsó kerekeket nem kevesebb, mint 450 lóerős teljesítmény és 480 Nm nyomaték nyúzza, miközben a 4,7 literes V8-as motor mennyei dörgedelme kíséri a szuperautókat megszégyenítő gyorsulást.
A minden korábbinál kiemelkedőbb dinamizmust az alumínium és szénszálas elemek széleskörű használata is garantálja, noha a flúgos futamban a hatfokozatú szekvenciális váltónak is szerepe van. Az önzáró differenciálmű által lehetővé tett erőcsúsztatások azonban csak kevesek kiváltságai lehetnek, hiszen a gyártó által elhúzott mézesmadzag egy igen erősen limitált szériáról szóló mesénél szakad meg, s ebből fakadóan vélhetően a fanatikusok is inkább csak kiállítási tárgyként tekintenek majd az új UFO-ra, melynek gyártásra érett első példányát már lehetőségünk is volt megcsodálni.
Talán a képek is elég tanulságosak, de legyen elég annyi, hogy hasonlóan sok elmés megoldást és aprólékosan kimunkált részletet napjainkban egyetlen nagy vállalat sem valósít meg az autóin, így nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, hogy a Disco Volante bizony Genf legkifinomultabb üdvöskéje.
