Aktív családi kör – Toyota RAV4 menetpróba

A Toyota a megújult RAV4-essel próbál a lehető legteljesebb módon megfelelni a mind sokrétűbb kívánalmaknak – menetpróbán a legfrissebb példány.

Míg korábban a gyártók nem is igen készítettek kétkerék-meghajtású kiviteleket, mára a forgalom jelentős hányadát adják a 4×2-es modellek, az összkerékhajtásúakat pedig javarészt azok választják, akiknek valóban szükségük van az általa biztosított előnyökre. A Toyota persze nagy öreg a szakmában, hiszen a RAV4 1994-ben debütált első generációjával a japán márka teremtette meg az életstílussal társuló négykerekűek eszmei alapjait. A fejlődés már egyértelmű következmény volt, hiszen a túrázni, szörfözni, sportolni vagy egyszerűen utazni szerető családosok egyre szabadabban szárnyaló igényeit kellett kielégíteni.

Az autó fő vonzerejét formái hordozzák, a Toyota ugyanis alaposan ügyelt arra, hogy a RAV4 a lehető legjobban illeszkedjen a palettába (teszten az elődmodell), ennek megfelelően az Aurison látott szúrós tekintet, a figyelmet a márkajelre irányító vonalak és a sportosságot előtérbe helyező részletek ugyanúgy megtalálhatók az újdonságon.

Alul műanyag borítás fut végig, aminek ezúttal gyakorlati haszna is van az autó alsó 10 centijének megóvása mellett: az elmés kialakítás révén még a legnagyobb dagonya után sem lesz vizes, sáros a küszöb belső része. A jellegzetes idomokat felvonultató és egységes külső mellé formai szempontból kuszább utastér jár. Noha az anyagminőség és az összeszerelés példásra sikerült, a vonalak diszharmóniája lerontja az összképet. A folyadékkristályos kijelzők továbbra is ódivatúnak hatnak, a szent kvarcórával viszont semmi gond nem lenne, ha valamivel szebb környezetbe ültették volna.

A műszercsoport szintén nem passzol egy hobbiterepjáróba, kis mérete és inkább aranyosnak nevezhető kialakítása miatt egy Yarisban még megállná a helyét, ám itt komolytalannak hat. A magasabb felszereltségekhez járó, bőrrel varrott műszerfal viszont üde színfolt, a karbonbetét ellenben stílusidegen elem.

A helykínálat már piros pontokhoz segíti az új RAV4-et, hiszen a bőséges hátsó tér mellett elöl is tágas az autó, s még az opcionális tetőablak sem kurtítja meg jelentősen a fejteret, 180 centis magasságommal a fejem búbja felett még így is maradt fél arasz a tetőkárpitig. A kétkerék-meghajtást ezúttal mellőzte a Toyota, ehelyett az új összkerékhajtási rendszer kipróbálása mellett szereztük meg az első tapasztalatokat az autóval. Az időjárás mindehhez kiváló alapot képzett, az esőzések nyomán mély és csúszós sárréteg maradt a pilisi erdőségben, tehát a RAV4-et marcona körülmények között vallathattuk.

Az állandó összkerékhajtás mellé ezúttal a japánok kétliteres, négyhengeres szelepvezérléssel ízesített benzinmotorja szegődött 151 lóerővel és fokozatmentes CVT váltóval. A körülményekre való tekintettel a fogyasztásról sajnos nem tudok nyilatkozni, ellenben a kulturált működés és a fokozatmentes váltóval felépített összhang kellemes párossá teszi tesztalanyunkat. A halk működés nem csupán a motor erénye, a húzósabb buckákat magunk mögé tudva sem csikarhattunk ki zavaró nyiszogást vagy zörgést a kárpitokból, azaz az összerakottság példás szintet képvisel. Ahogy a négykerékhajtás sem vérzett el, pedig alapos próbatételnek nem volt híján. Az egyszerűbb földutas szakasztól kezdve az épített akadálypályáig mindenütt elboldogul az autó, csupán az alapos csavaráskor érződik feszesnek a futómű, ám az épített úton szükség van az oldaldőlés mérséklésére.

Vezethetőségből tehát abszolút jelesre vizsgázott a RAV4, ahogy a minőség és az összeszerelés szintén mellette áll, képességei okán méltán nevezhetjük a kategória egyik legjobbjának, ám a végső ítélethez az árlista alapos böngészése is hozzájárul. A kétliteres benzines négykerék-meghajtású modell kézi váltóval és tisztességes alapfelszereltséggel 6,85 millió forinttól indul, tehát elfogadható áron juthatunk hozzá, míg majd’ 1 milliós feláron a normafelszereltségnek megfelelő Style csomag előnyeit is élvezhetjük; többek között xenon fényszórókat, érintőképernyős multimédiás rendszert, tolatókamerát, kétzónás klímát és még sok apróságot kapunk.

A bőrt és ülésfűtést, napfénytetőt, sávtartó asszisztenst, valamint holttérfigyelőt is tartalmazó Premium csomag 2,23 millióval kóstál többet az alapnál. Az automata felára 490 000 Ft. A 150 lóerős 2,2-es dízelmotor összkerékhajtással 8 milliótól indul, de belőle akár elsőkerekest is kaphatunk picivel 7 millió alatt. A kínálat csúcsán a makulátlan felszereltségű, 4×4-es dízel verzió áll, érte 10,67 milliót kell letenni az asztalra.
A konkurenciával szemben összehasonlítási alapként az összkerekes, 150 lovas kétliterest tekinthetjük a normafelszereltséget jelentő Style szinttel, hiszen valószínűsíthetően ő lesz a kínálat legnépszerűbb darabja. A hasonlóan kiváló kártyákkal játszó, de utasterében valamicskével jobb Mazda CX-5 9,45 millióval licitálja túl a RAV4 8,97 milliós árát, noha a Mazda valamivel bővebb felszereltséget ad, tehát nagyjából döntetlenben állnak.

A Hyundai a szimpatikus ix35-öt 136 és 184 lóerővel tudja adni, utóbbiért még csúcsfelszereltség esetében is 9,49 milliós árról beszélünk, tehát a koreai lehet a választék legértékarányosabb tagja, ahogy a hasonlóan mért Kia Sportage esetében sem méltatlankodhatnánk. Érdekes módon a Volkswagen sem túlárazott, ugyanis a hasonlóan felszerelt, 140 lovas kétliteres Tiguan 9,5 millió körül mozog, de nem mehetünk el szó nélkül a Honda CR-V mellett sem, ami 2,2 literes dízelmotorjával normaáron 9,4 millió forintért kelleti magát.

Az írás tesztünk rövidített változata. A teljes cikk ezen a linken érhető el.