Miközben a Michelin továbbra is kitartóan az élen áll a vevőelégedettségben, sokkal érdekesebb a tanulmány azon része, amely a figyelmet az egyre növekvő új abroncsszegmenseknek szenteli. Az köztudott, hogy a defekttűrő és az alacsony gördülési ellenállású gumiknak vannak egyértelmű hátrányaik, amelyeket a technikai fejlődés még nem tudott áthidalni, de az amerikai felhasználók meglehetősen negatívan nyilatkoztak róluk.
A luxus szegmensben például a hagyományos kerekeken gördülő autók tulajdonosai átlagosan 2 százalékkal elégedettebbek, mint a defekttűrős verziókéi, miközben a sportautók terén ugyanez már tekintélyes 7 százalékra nő. Köztudott, hogy ezek az abroncsok szerényebb rugózási kényelmet szavatolnak – ez lenne hát az ok?
A miértekbe a kutatás sajnos nem enged betekintést, de a defekttűrő abroncsokat használó megkérdezettek például átlagosan kétszer gyakrabban cserélik a gumikat, mint a hagyományosabb kerekeken gördülő járgánnyal rendelkezők (átlagosan minden harmadik vásárló lecserélt egyet).
A magyarázat: defekt esetén a hagyományos abroncsokat meg lehet javítani, míg laposan is gördülő társaikat cserére ítéli a mérnöki tervezés, amit ráadásul általában párosával kell elvégezni. Az alacsony gördülési ellenállású abroncsokkal szemben már az összehasonlításban kisebb mértékű elégedetlenség mutatkozott meg, ám ebben az is közrejátszik, hogy ezek egyelőre nem annyira elterjedtek az USA területén, és esetleges hátrányaikat (szerényebb tapadás) is nehezebben érzékelik a fogyasztók.
Az eredményt egyébként közel 31 ezer 2011–2012-ben megvásárolt autó tulajdonosának véleménye adta, ez pedig már jól mutatja, hogy messze menő következtetéseket nem feltétlenül érdemes a márkák szereplésével szemben meghozni, ugyanis egy abroncs átlagos életciklusának még a felét, sőt negyedét sem érte el némelyik megkérdezett gumija a tanulmány 2012 decemberi elkészítésekor, így pedig olyan aspektusok is hiányoznak a felmérésből, mint az élettartam vagy a kopás-öregedés következtében jelentkező tulajdonságváltozások.
